Shanson bánya:az elhagyatott tárnarendszer.

-Hoppá, hoppá, hoppááá...*Hallatszik egy mély, recsegő hang valahonnan a bánya mélyéből, de talán Chasití úgy érezheti, mintha a fejében hallaná csak.*-Ki tért be hozzám óvatlanul?*Hangja mennydörgés szerűen hat a bányarendszerben, hiszen itt ő az úr, legalábbis ő úgy tartja, ha van valaki aki ezzel nem ért egyet, hát szóljon neki, és majd megbeszélik a dolgokat. A levegő szinte izzik, ahol elhalad a szellem, s már a nő is érzékelheti a hirtelen hőemelkedést, és persze a Lithius közelségével járó irdatlan égetthús szagot. Érzi, hogy a betolakodó már nincs messze, s hangosan, kicsit ijesztően és persze gonoszan felnevet.*-Elkaplak halandó!*Kiáltja recsegő hangján, s pár másodperc múlva meg is találja az illetőt, aki egy nő, persze a bűz és a forróság is megérkezett a halott férfivel. Hogy ne menekülhessen el könnyedén, a bejárat felől állja el az utat, hogy esélye se legyen a távozásra, hiszen ha hozzá ér, az nagyon fájdalmas dolog a nőnek, ilyenkor jó ha valaki "teste" tűz forró.*-Hogy volt merszed ide belépni? Már sokaknak elmondtam, hogy ez az én fennségterületem!*Rivall rá a nőre, de szinte mindig kélyesen mosolyog rá, ami még ijesztőbbé teszi így is ijesztő arcát, s hegyes fogai se nyernék meg a legszebb fogak versenyét. Talán Chasity már rájött a szellem beszédéből, hogy egy őrült foszforeszkáló maradványa lebeg előtte, de talán még azt is fel kell dolgoznia, hogy egy szellemmel találkozott.*

*A hang hallatán hirtelen összerezzen. Ezt egyáltalán nem véli túl jó jelnek. Körülnéz, próbál valami kivenni a sötétben, de egy ideig csak egy távoli pöttyöt lát. Az égett hús bűze megcsapja az orrát, és ezt egy fintorral díjazza. Kicsit gondolkodik, hogy mit is kéne tennie, talán legjobb lenne elmenekülni, de ismét az a hülye kíváncsiság. Ez az egy tulajdonsága mindig bajba sodorja, sosem tud fölé kerekedni, mint ahogy most sem. Csak áll a sötétben és várja az idegen alak közeledtét. Hátát a falnak szorítja, kezébe veszi az egyik sai-t, amit mindig csizmája szárában hord. Bár tudja, hogy fegyverrel nem fog sokat érni az alakkal szemben, mert már sejti, hogy egy szellemről lehet szó. Amikor elállja az útják Lithius, kicsit megrándul az arca, tudja, hogy csapdába esett. Végigjáratja tekintetét az égő testen és próbál nyugodt maradni, ami nem kis fáradtságba kerül. De élete során már oly sok mindent látott, hogy egy hétköznapi emberhez képest nem kavarja fel annyira a látvány. A hőséget elég kellemetlennek érzi, de most ez a legkisebb problémája.* - Csak errefelé jártam, kíváncsi voltam a bányára. *Válaszol közömbösen. Nem könnyű szabályozni a hangját, de most erre is szüksége van, nem látszódhat rajta, hogy fél.* - Nem jutott el hozzám a hír, hogy ez a te területed. *Teszi hozzá egy rövid grimaszt vágva.*

-Kíváncsi?*KÉrdezi, majd bődületes hangon felkacag, száját hatalmasra tátva, fejét felfelé fordítva.*-A kíváncsiság veszéles dolog némber!*Ordít rá ismét, magán kívül mindenkit utál, ez nem is csoda, hiszen egy zsémbes, gonosz diktátorak vallja magát.* Ha kíváncsi vagy valamire kérdezz meg valaki olyat, aki már járt erre!*Húzza szélesre ajkait, amitől ismét csak eltorzul az arca, s az, hogy a nő nem lepődik meg nagyon láttán, nem is zavarja. A szavak, s a grimasz kicsit felháborítóan érik a szellemet.*-Pedig bizony ez az egész ami itt van, az én birtokomban áll.*Tárja szét kezeit, jelezve, hogy a bányára gondol.*-Te pedig egy betolakodó vagy!*Egyik mutatóujját a nőre szegezve, vádlóan szól.*-És a betolakodókra halál vár!*Nevet fel ismét, szinte falakat rengetően.*-Bátor vagy, hogy nem rettensz meg tőlem, de tudd meg, hogy megfogsz. Könyörögni fogsz a halálodért! Ha pedig nem, az mindegy, így is úgy is végzek veled!*Szemei kitágulnak, most akárkinek világossá válhat, hogy teljesen őrült, az egyetlen dolog ami boldoggá teszi, ha másokat láthat szenvedni, ez már életében is így volt.
Közelebb libben Chasityhez, s egyik tenyerét a nő vállára helyezi.*-Mond csak ez fáj?*Kérdezi, mint aki megszeretne tudni valamit, pedig tisztában van vele, hogy érintése perzselően hat mindenre.*

*A kacagásra ismét megrándul az arca, de továbbra sem hagyja, hogy bármiféle negatív érzelem eluralkodjon rajta. Tudja, hogy ha itt a halál ideje, akkor semmit nem tehet ellene. Ettől a gondolattól kicsit megnyugszik és felegyenesedik, hiszen eddig a falhoz lapult. Most már szembe áll a szellemmel, higgadtságot sugall.* - Igen, puszta kíváncsiság. *Dacol a szellem haragjával. Most is közömbösen ejti ki a szavakat, mintha csak az időjárást emlegetné.* - Jobban szeretem, ha én magam járok utána a dolgoknak, még akkor is, ha ez veszélyes. Az embereknek nem lehet hinni. *Teszi még hozzá, aztán a bal lábára nehezedik, kezeit karba fonja, közben elkezdi nézegetni a bal kezén a körmeit.* - Kicsit sötét a birodalmad, nemde? *Kérdezi fel sem nézve a szellemre.* - És teljesen egyedül vagy itt? Nem gondolod, hogy unalmassá válik ez egy idő után? *Tesz fel egy újabb kérdést.* - Áááá, kétlem, hogy bárkitől is megrettennék. Nem szokásom. A halált úgysem tudom elkerülni, akkor minek menekülnék. *Veti oda félvállról és még mindig a körmeit fixírozza. Aztán felnéz Lithiusra.* - Na hajrá! *Mondja egy szájrándítással. Amikor a férfi a vállára teszi a kezét, kicsit felszisszen, de nem hagyja még azt sem, hogy kimutassa a fájdalmat, ezért egy közömbös mosolyt erőltet az arcára.* - Nem mondanám. *Grimaszol egy újabbat.*

-Ahogy mondod halandó! Nem lehet nekik hinni.*Elmosolyodik újra, egy morgás kíséretében, egy ilyen nyugodt tereméssel még sosem talákozott, s ez kezdi idegesíteni.*-Sötét?*ennek ő mind a két értelmét számba veszi, inkább a fizikai sötétséget választja közülük.*-Nekem tökéletesen megfelel.*Már-már kezdi úgy érezni, hogy csevegnek Chasityvel, s ez is kezdi bosszantani, nem szokása az emberekkel való "baráti" társalgás.*-Nekem semmit sem jelentenek a halandók érzései, mert egyiket sem érzem, ahogyan az unalmat sem. De nekem jó így.*-De én nem vagyok bárki! Én Lithius vagyok az örök hatalmú szellem.*Az pedig bizonyára lényegtelen, hogy csk a bányában van hatalma, de talán még ott sem, csak ő gondolja így. Mikor a nő nemlegelő választ ad kérdésére dühösen felcsillannak szemei.*-Neeem?*Vált át kélyes hangsúlyba, s kezét leljebb engedi, a nő vállába.*-Majd kiderül, hogy fáj-e. A következő a szíved lesz!*Nevet fel újra bömbölő hangon, az lehet ugyan, hogy nem képes rá, hogy megölje a nőt, de fájdalmat tud neki okozni. De leginkább az zavarta az egészben, hogy érintésére Chasity még csak egy lépést sem hátrált.*

*Egy kis mosoly jelenik meg az arcán, mert feltűnik neki, hogy a szellem utálja azt, ha valaki nem retteg tőle. A mosollyal még jobban akarja éreztetni, hogy ő cseppet sem fél, sőt talán még "baráti" társalgásnak is lehet ezt nevezni.* - Az emberek általában kétszínűek és bármit megtesznek a hatalomért. *Helyesel továbbra is mosoly kíséretében. A válaszra megvonja a vállát.* - Tudom, a sötétség kellemes, de nem a föld alatt. *Látja, hogy a szellemet egyre jobban idegesíti a higgadtságával és eléggé élvezi ezt e helyzetet.* - Ja már majdnem elfelejtettem, hogy szellemként egészen más érzelmeid vannak. *Még mindig mosolyog, de ebben már van valami ördögi élvezet is. Körmei nézegetését már jó ideje abbahagyta, most csak kifelé néz a bejárat felé. Szabad az út, hiszen a szellem a háta mögött van, de esze ágában sincs lelépni. Még akarja egy kicsit idegesíteni a szellem urat. Amikor Lithius keze lejjebb megy, megrándul arca, a mosoly egy fájdalmas grimaszba csap át, hiszen érzi ahogy égeti a húsát az érintés. Szemeit becsukja egy egészen kis időre, aztán ismét kinyitja, és arcán megint fellelhető a mosoly.* - Még mindig semmi. *Tudja, hogy ezzel tovább húzza a szellemet, de ereje fogytán van, nem tudja, hogy meddig bírja még a fájdalmat. Nem húzódik arrébb, azért sem, mert tudja hogy a szellem ezt várná.*

*Kétszínűek... igen, általában, inkább legtöbbször.*-De itt jó hideg van, és ha valaki lejön, én arról tudok, és már nem lesz hideg.*Hogy ennek mennyi értelme volt, meg, hogy mi, azzal nemnagyon törődik, mert miért törődne.*-Nekem semmilyen érzelmeim nincsenek.*Ez igaz, de talán mégsem, hiszen érez átlátszó önmagában egy kis dühöt, de ezt szinte mindig, csak most erősebben, talán ez mindig is vele marad, elvégre már nem fog változni. MIkor keze megérkezik a nő vállába, kaján mosoly ül ki arcára, ez már csak fáj neki, lehetetlenség, hogy nefájjon.*-Mi az, hogy semmi!?*Üvölti el magát ismét mennydörgő hangján.*-Nyomorult!*Folytatja az ordibálást, kihúzza belőle kézfejét, s újra a nő elé lebeg, elzárva a kiutat.*-Talán jól esik?*Vonja fel szemöldökét, bár tudja, hogy nem kellemes érzés átélni a lángokat, hiszen Lithiusnak az eész teste megégett, kivéve fejét, mivel arra egy halom föld hullott a bánya faláról halálakor.*-Akkor nesze! Élvezd amíg tudod!*Még mindig ordít, s ezuttal ökölbe szorított kézzel nyúl e a nő testbe, pontosan oda, ahol a szíve van. Az érzés amit átél nem égető, hanem inkább olyan, mintha begörcsölne a szíve. Lithius arca teljesen elváltozik, szemi simét kitágulnak, szája hatalmas mosolyra nyílik ismét, de hang nem jön ki rajta, látszik rajta, hogy teljesen őrült, rajta semmi és senki sem segíthet már, bár éltében sem tudott volna senki.*

*A nő számára elég értelmetlennek tűnik, amit Lithius mond, ezért nem is foglalkozik vele. Ismét megrántja vállát.* - Hát ha nincsenek, akkor nincsenek. *Egyezik bele, de tudja, hogy dühöt érez a szellem. Hiszen azért csinálja mindezt, hogy felidegesítse. Az üvöltésre szinte várt már és kicsit megkönnyebbül, amikor a szellem kihúzza a vállából a kezét. Legszívesebben erősen megdörzsölné a kissé megégedt bőrt, de nem teszi, ennyit sem enged meg magának. Az viszont nem jó jel, hogy Lithius ismét az útban áll. Most már inkább elmenne, de látszólag ez még nem fog bekövetkezni. Amikor a szívében érzi a szellem öklét, térdre rogy. Erejét majdnem teljesen felemésztette a fájdalom és ez most sokkal rosszabb az eddiginél. Arcán viszont még mindig egy ördögi mosoly látható.* - Őrült. *Mondja egész halkan a nő.* - Szadista őrült vagy. *Szemei csillognak már, részben a könnyektől, amelyek a fájdalom hatására szemébe gyűltek, részben pedig a vad bosszúvágytól. Utolsó csepp erejét összeszedve felkel a földről és hátrébb lép.* - Nem ölhetsz meg. *Hangja még mindig halk, de annál vadabb.*

*A nő bár szavai által belement abba, hogy nincsenek érzései Lithiusnak, de azért a szellemnek is van annyi sütnivalója, hogy rájöjjön, Chasiyt tud dühéről. Mikor a nő térdre rogy, Lithiuson mintha győzelmi mámor lenne úrra, el is mosolyogja magát.*-Hát csak tudok fájdalmat okozni?*Kérdezi most is ugyanúgy, mintha meg akarna tudni valamit.*-Csak azt nem értem, hogy miért vagy ilyen makacs? Miért vigyorogsz még mindig?*KÉrdezi szemeit összehúzva, fogai közt kipréselve a szavakat, az iménti mámoros arckifejzés már rég eltűnt róla.*-Kérlek... ne bókolj...*Neveti el magát kajánul, bár az őrültel lenne egy két kivetni valója. enmhiába, aki nemtudja magáról, hogy nem őrült, az igenis őrült. Mikor Chasity hátralép, Lithius kicsit meglepődött arcot vág, amilyet már nagyon régen, hiszen neki nicns min meglepődnie.*-Azt mondod nem?*Tesz fel újabb kérdést, s ismét elönti a bányát hangos nevetése. A levegőben vízszintes állapotba ugrik, s kezeit kinyújtva indul el a nő felé, mint aki fejest készül ugrani.*-Majd most kiderül.*Üvölti, s átszáguld Chas gyomra tájékán, de mivel túl gyorsan halad, így csak pillanatnyi fájdalmat okoz a nőnek. Bár már átsuhant rajta, még nem áll meg, majd csak pár másodpercnyi lebegés után, közben pedig még mindig gonoszan röhög.*-Jöhet a kegyelem döfés?*Kiáltja a nőnek, hisz ő már kész arra, hogy további fájdalmakat okozzon Chasitynek. Ha a nő most összeszedi minden erejét, még az is lehet, hogy kijut a bányából, még mielőtt Lithius elérné őt, persze ehhez a szellemnek is lesz egy pár szava, márha egyáltalán elindul a kijárat felé.*

*Még mindig mosolyt erőltetve az arcára bólint.* - Egy cseppet. *Mondja a szellemnek, közben már rég nincs a kezében fegyvere. A sai-t visszatette csizmája szárába, mert rájött, hogy semmi hasznát nem veheti.* - Az illem megkívánja a bókokat. *Szólal ismét meg. Kegyetlenül fájt a szívébe markolás, és tudja jól, hogy ennél rosszabbat is érezhet, de még mindig nem menekül el. A vízszintes helyzet láttán azonnal ráeszmél, hogy ez nem lesz kellemes, ezért elhatározza, hogy megpróbál kitérni előle. Hagyja, hogy a szellem elég közel kerüljön és az utolsó pillanatban elugrik előle. Bal karján egy kicsit átmegy Lithius, de ez csekélység ahhoz képest, amit érzett volna. Amint meglátja, hogy végre nem áll az útjában senki, elindul a kijárat felé. Rohan, ilyen gyorsan ritkán futott, de most meg akar menekülni.* - További szép napot! *Ordít egy ördögi kacaj közben vissza és még mindig fut a kijárat felé. Amint eléri azt, egy ideig még nem áll meg, csak már mikor legalább fél kilomérrel maga mögött hagyta a bányát. Lelassít, kicsit kifújja magát, aztán továbbhalad New Freyya felé.*

*Szinte tudta, hogy a nő megpróbál elmenekülni, Lithius rákapcsol, hogy elkapja, vagyis útjába álljon a nőnek.*-Megállj nyavajás némber!*Ordít utána még efféléket, s mééggyorsabban repül a menekülő uán.*-Elkaplak te!*Kiált ismét, közben persze hangosan nevet, hiszen már mindjárt eléri a nőt.*-Most megleszel!*Szól Chas közvetlen hátamögül. Már épp nyúlna be a nő testébe, de egy hatalmas ütést érez fején, amitől pár méterre visszapattan. A kijárat volt az, ő nem léphet ki a bányából, örök kárhozatra van ítélve itt.*-Nyavajás!!*Kiált még utána, s udja már ncisn mit tenni, a nő már nemjön vissza, hát ahogyan, azt szokta tenni visszalebeg a bánya mélyére.*