Port Halwir Kikötője

A várostól sok-sok kilóméterre fekvő elszigeltelt kis falucsak. Nincs sok különlegesség erre felé, az emberek kik még itt élnek halászatból próbálnak megéllni több kevesebb sikerrel. Az igazán fontos pont viszon az hogy tenger mellett van, s egy kikötő nyílik rá a tengerre. Itt lehet hajót bérelni, bár mostanába már alig van ki meg tudja ezt fizetni.

* A napali fények már elbuvoban vanak. A kékég most narancssárgába bújt. A tengerben tükrözödik. A kikötőben hajosok éppen kirakják a rakományt. Távolabb egy nő áll aki éppen a lemenő napot bámulja. Vörös haját néha-néha meg fuja a szél. Kék szemeiben látszik a narancssárga nap. Hósszú csukjája miat nem látszik ruházata. Egy kecses mozdulatal feltezsik csukjáját. Picit arébb sétál és letalapadik a fűben.*

*Kicsit elege lett a hegy bezártságábol így úgy dönt kitör és körbe néz a nagyvilágba, átröppen a levegőbe élvezi hogy hasíthatja a szelet, a kikötő felett van éppen amikor meglát valakit , csodállkozik holy ilyen éles a látása de rá jött hogy valószínüleg az új képességének köszönhető. Le ereszkedik majd egy erő kifejtéssel össze zárja a szárnyait, ami most láthatatlanul simul hozzá a bőréhez, majdnem elnyelve azt. Közelebb megy a nőhöz hisdzen hiába nem ember attol még ismerkedni szeretne. A szarvait ami nem rég nőtt kis beljebb húzza így most ugy néz ki mint egy sima ember, oda megy hozzá*-Szép estét*köszön rá a nőre majd állva marad*-Remélem nem zavartam meg semmibe?*kérdezi és ténleg nem akar zavarni*

* Gondolataimban bele mélyedt. Hisz mostanság nem beszélgetet senkivel igy gondjait bajait egyedül kellet meg oldania amihez már hozzá szokot. Hisz egész életét szinte egyedül éltele. Igy meg tanulta hogyan is vigyázon magára. Hirtelen egy hang csapja meg a fülét. Oda fordul és egy idegen férfi áll mellete*
- Jó estét! Persze nem zavarsz! Éppen a tájban gyönyörködöm. Hát ön mi járatban itt? * Kiváncsiskodik. Közben visza fordul a tenger felé. Csukjáját meg igazitja*
- Miota élsz itt? Te is itt dolgozol?

[b]*Elmosolyodik majd leül a nő mellé, közbe pillantásával végig méri*-Gyönyörü a táj*mondja miközbe szippant eggyet a levegőböl*~milyen régen nem jártam erre~*gondolja*-Én csak éppen erre jártam gondoltam megnézem a naplementét*mondja mosolyogva*-HÁt nem dolgozok most per pillanat, amúgy nem olyan rég óta értem be a belvárosba azelőtt a vadont jártam.*mondja mosolyogva. És te ide valósi vagy?*kérdezi kiváncsian lágy hangon[/b]

- Az nagyon szép! * Halványan elmosolyodik. *
- Ha ugynézük én itt dolgozom. Már egy jó ideje itt vagyok. * Merengő szemeiböl semit nem lehet ki olvasni. A férfire néz majd majd elmosolyodik*
- Sajnálom de mennem kell! Remélem még össze futtunk! * Töle meg szokot modon kacéran mosolyog egyet majd lassú léptekel eltünik*

*Elmosolyodik, majd elbúcsuzik a nőtöl, miután kellő távolságba kerül széttárja a szárnyait és elindul körbe nézni a városba vagy vissza a hegyre*

*Antony a kikötőben, horgonyzó hajókat nézi közbe azt is ami az iskola tulajdona, mostanába itt lebzsel mivel az iskolába nincs túl sok dolog egy szakasz éppen most hagyta el az iskola falait így most viszonylag nyugodtság van, a férfin fekete köpeny van és hosszú kard a hátán, fejét ugyancsak fekete csukja takarja, hiába ő az iskolán kívül inkább rejti a jelenlétét, majd meglát egy kocsit amit felismer hiszen ezek vannak rendszeresítve azok közül akik szállítják le a kiképzésre vágyókat*~nocsak máris?~*gondolkozik majd amikor a kocsi beáll és a férfi kiszáll ő ott vár a kocsi mellett és halk hangon megszólítja*-Gondolom a hivatalból jött nemde?*kérdezi*

*Cevin-nek viszonylag gond nélkül telt az utazása. Mikor megérkezik a kikötőbe, nem éppen az a látvány fogadja, mint amire számított. A szegény kis faluban alig van valaki. Többen elköltözhettek, vagy csak nem akarnak mutatkozni. Mikor végre megérkezik a kocsi, leszáll, megköszöni az utazást. Közben egy számára ismeretlen alak szólítja meg.*
-Ki kérdezi?*kérdez vissza kissé goronbán a vele szenbenálló idegennek.*
*Sajnálatára azonban nem ismeri fel mesterét.*
-Csupán egy hatalmas harcost keresek, de ahogy elnézem, ebben ön biztosan nem tud segíteni...*mondja halkan és hátat fordít mesterének.*
~Hm... Pedig jó helyen járok... De akkor hol lehet az oktatóm?... Hiszen itt kellene lennie...~
*Morfondírozik, közben a hajókat figyeli.*
~Hm... Talán az a koldus segíthet...~
*Gondolja, a "koldus" alatt a felismeretlen Antony-t értve.*
-Öhm... Nem látta esetleg AntonyForsWald oktatót? Sűrgősen meg kell tudnom, hogy merre van...*mondja és egy aranyat húz elő köpenye egyik rejtett zsebéből, amit Antony kezébe ad.*
*Még ekkor sem tűnik fel neki, hogy kivel is áll szemben. Csak áll a férfival szemben, türelmetlenül a válazra várva.*

*Hangosan felnevet, közbe fel fel dobálja a pénzes zacskót majd vissza adja a fiunak*-Tartsd csak meg barátocskám*mondja majd elmosolyodik*-Gondolom az iskolába készülsz, nocsak nocsak*mondja majd ledobja a csukjáját, egy hosszú fekete haju ember áll most a fiu előtt akinek a szakála is finoman össze van fonva, majd leveszi a köpenyét, és felvillan a bőr vért is amit mostanába szokott hordani*-Pontosan itt áll előtted*mondja majd kezét a fiu felé lendíti kézfogásra*-Antony Forswald. Kardforgatás és Asztrál mágia oktató azon belül a fejvadász szak vezetője, és benned kit tisztelhetek*mondja közbe hosszú félkezes kardja megcsilan a hátán. Fél törzsét elfordítva, egy nagy vitorlásra mutat*-Az lesz a kulcs az iskolába jutáshoz, ezen fogunk utazni, mond csak a szokásos papír amit a központba osztogatnak megvan?*kérdezi kiváncsian lágy de ütemes hangon*-Akkor gondolom az én szakomra jelentkezett*mondja*

*Cevin értelmetlenül nézi a férfi jókedvét, majd mikor meglátja az arcát, egyből rájön, a férfi kilétére. Mielőtt az visszaadná Cevin pénzét, a fiú már le is térdel mestere előtt.*
-Oh! Bocsáss meg mester, hogy nem ismertelek fel egyből!*kéri mestere bocsánatát, majd mikor látja, hogy Antony nem haragszik, óvatosan feláll, átveszi a pénzt és kezet ráz mesterével.*
-Cevin Sinistre Gnorf, fejvadásztanonc...*mutatkozik be.*
*Szemeivel gyorsan végigjárja oktatóját. Kellemesen csalódott. Sokkal szimpatikusabb a férfi, mint azt cevin képzelte. Gyorsan lehhúzza csuklyáját, amit teljesen elfelejtett a bemutatkozás alatt, majd előkeresi papírjait és átadja Antony-nak. Miután átadja a papírokat, a vitorlásra pillant.*
-Szóval ezzel fogunk utazni...*ismétli meg tanítója szavait.*
*Pár pillanatig él a lehetőséggel, hogy mégjobben szemügyre vegye oktatóját, majd válaszol az imént feltett kérdésre.*
-Igen uram! Fejvadásznak jelentkeztem...*mondja a teljesen egyértelmű választ*és ha megengedi, várunk még valakira, vagy indulhatunk?*kérdezi kissé izgatottan és kíváncsian.*

*ELmosolyodik*-Álj csak fel, nem vagyok én úr*mondja mosolyogva majd átolvassa a papírokat és begyűri a zsebébe*-Az én hibám is hogy nem ismerhettél fel, tudod kerülöm a tömeget*mondja és körül néz*-Egy fejvadásznak nem mindenhol örülnek ám*mondja sejtelmesen*-Főleg ott ahol esetleg sok a rossz arculatu ember*elneveti magát*-De ezzel ne is foglalkozz inkább gyere, mára már nem várunk senkit, én is csak véletlen jöttem erre, volt egy kis elszámolni valóm egy helyi kereskedővel*mondja majd elindul a hajó felé*-Kövess ezzel fogunk*mondja majd int a matrózoknak mire a csapó híd le is nylik majd megvárja mig Cevin felszáll és utolsóként ő is, majd lassan vitorlát bontanak s a hajó kifut. Antony csak pár szót mond az úton,. a tenger ma különösen háborog de látszólag nem zavartatja a férfit*-Látod azt a szigetet*mutat messze előre*-Ott van a Grincore, ne aggódj megtalálod a helyed és minden meglesz amire csak szükséged van, bár most nincs sok diák de nem baj, legalább jobban tudok foglalkozni majd veled *elmosolyodik*-Célom hogy erős és jól képzett katonákat képezzek ki a kiképzőn, *mondja majd tovább marad csendbe, maga köré kanyarítja a köpenyét amit most vadul fúj a szél és fekete szemével a szigetre összpontosít*-mindjárt ott vagyunk

*Cevin figyelmesen hallgatja végig tanítóját, majd mikor az jelez neki, felszáll a hajóra. Miután vitorlát bontanak, ismét visszatér mesteréhez. Egy ideig csak hallgat. Elmélázva nézi az egyre nagyobb hullámokat. Közben mestere szavaira is figyel. Mikor Antony felhívja a figyelmét az előttük lévő szigetre elmosolyodik, de nem szólal meg.*
-Remélem, hogy igaza lesz...*mondja Antony-nak.*
*Szemeit a viharos égboltra emeli. Nagyot sóhajt, majd ismét mestere felé fordul.*
-Mester! Miből áll a kiképzés? Gondolom van elméleti és gyakorlati része is, csak nem értem, hogy egy fejvadásznak milyen lehet az elmélet... Mert egy bérgyilkost például metanítják, hogy hogyan alkudjon ki nagyobb árat a kiválasztott személy haláláért*elmosolyodik,majd folytatja*De egy fejvadásznak mi az elméleti rész?... És a szakoktól függetlenül más oktatók is képezni fognak?*teszi fel óvatosan a kérdéseit.*
*Igyekszik minél enyhébben előadni magát, nehogy véletlen félreértse a szándékát Antony. Időközben elérik a szigetet, így a válaszokat már leszállás közben kaphatja meg. Már ha kap egyáltalán válaszokat.*

*1 férfi sétálgat a kikötő közelében...hajót keres hisz el akarja hagyni ezt a helyet...íjja eltörve a táskályában,tegeze üres,kardja elveszve...arcán óriási vágások...talárja cafatokban...végre meglát 1 hajót és elindul felé de valami visszarántja a mólóról...1 emlék...1 boldog emlék...a férfi visszafordul,leveszi íjját és elkezdi javítgatni,de mmivel nem megy neki a közeli fa ágait leszaggatja és nyilakat csinál belőle...nyílheyeket vesz elő és ráhelyezi a nyilakra majd tollakat szed elő és azokat is felrakja a nyilakra...rengeteget megcsinál és ujra hozzáfog az íjjhoz de ekkor könnyek jelennek meg a szemében...lepörögnek arcán...

*Most Marcus érkezik meg ide a kikötőbe bizony gyalog jött és jó két napba tellett mig le ért de most egésségesnek érzi legalább magát amikor lassan végig sétáll a mólon és nézi a kissebb házakat észre vesz egy ismerős alakot mégbedig Jostát, oda is megy hozzá látja hogy a férfivel nincs minden rendbe majd oda megy hozzá és kezet fog vele*-Hello Josta hátte itt?*kérdezi kicsit hitetlenkedve elvégre nem tudja mit keres itt a fiu egy kikötőbe*-VAlami baj van?