*Fenrir érzi, ahogy szétszakad a mellkasa, majd minden elsötétül... Olyan csendes minden. Majd felizzik minden porcikája a fájdalomtól. Fagyos hideg és égető kín váltja egymást, üvöltene, de nem tud, mozdulna, de nem bír, egy örökkévalóság, amíg kinyithatja végre a szemét. Minden olyan fényes lett hirtelen, majd ahogy fokozatosan megnyugszanak szemei, újra a szobát látja maga előtt. Mindene sajog a fájdalomtól. Valami puhán fekszik. Tollak.* ~Hát sikerült...~ *Megtapogatja mellkasát, ahol az előbb még széles lyuk tátongott. Nyoma sincs sérülésnek. Furcsa... Felül, és körülnéz. Körülötte a padló megfeketedett, finom hamu és füst száll a levegőben. Samael mellette áll, és elégedetten mosolyog. Fenrir remegve feláll, és visszakérdez.* -Én is Angyal lettem? *Kezeit nézi. Véres az egész teste. Eszébe jutnak szárnyai. Próbálja mozdítani őket, de még mindig borzalmasan fájnak, így csak egy kis erőtlen mocorgást bír előcsalni belőlük. A szárnyak alig nyúlnak túl a derekán, és csatakosak a vértől... Olyan hideg és közömbös lett minden. Kinéz az ablakon, és mostmár sokkal tisztábban látja a kinti világot. Csalódottan veszi tudomásul, hogy az semmit sem változott... Samaelhez fordul, és újra megszólal.* -És most? Most mit tegyek? Hogyan tovább?

-Rendben. Összekapom magam. *Még pár másodpercig nézegeti a tükörben teljesen fekete szemét, majd fogja magát, és elindul a fürdőszobába. Jó pár percbe beletelik, mire nagyjából sikerült lemosnia magáról a vért, majd miután végzett, felkapja a kabátot, és visszamegy abba a helyiségbe, ahol Samael van.* -Indulhatunk. A fogadón át fogunk távozni? Próbáljunk nem feltűnést kelteni... Az utca viszont már elég kihalt ilyenkor.

-Rendben. *Fenrir pár lépésnyi távolságból követi Samaelt. Már meg sem lepődik, amikor összeesik a fogadós. Az emberek nem törődnek velük, amint elsétálnak az asztaloknál ülők mellett, majd a két Angyal az ajtón át távozik. A szél kissé elcsendesedett, és pár csillag is előtűnik, így a megélesedett látásukat segítik fényükkel. Az utca már kevésbé tűnt titokzatosnak és veszélyesnek, mint mikor Fenrir Marcussal járt arra.* ~Tényleg: Marcus biztosan keresni fog. Hiszen megbeszéltük. De már nem számít. Mostmár Bukott Angyal vagyok. Nem foglalkozom többé az emberek ügyeivel...~ -Most hova?

*Fenrir úgy tesz, ahogy Samael mondta. Valami olyasmire számít, mint ahogy Samael a szobájába is bejuthatott.* -Milyen hely az a Mortys? Még sosem hallottam róla. Valami Angyalváros? ~Vajon hányan lehetnek még rajtunk kívül... És csak ezek az egyféle lények vannak?~ *Fenrirben csak most körvonalazódik, hogy milyen ismeretlen világba csöppent. Anélkül állt melléjük, hogy bármit is tudna róluk... Legalább hasonlóak az elveik...*

Kinyitva az ajtót egy fogadó tárult elém mindenféle sötét alakokkal.
Végigsétálva felmértem a terepet, a pult velem szembe volt mellettem asztalok és emberek voltak.
Leültem egy asztalhoz ami elég közel volt a pulthoz és kértem egy italt.
Hosszasan merengve ültem, miközben az italomat kortyolgattam...

*Megérkeztem a fogadóba, majd köszöntem egyet mindenkinek:*
- Jó napot mindenkinek!* ezt követően megvacogtattam a fogaimat, mert eléggé fáztam odakint. Kicsit fázós természetem volt, ám ki lehetett bírni. Ekkor megláttam Aelfric Rowan- t, aki szintén ott volt a fogadóban. Leültem mellé.*
- Mr. Rowan! Szóval maga is itt van. Ennek igazán örülök.* mondtam, miközben elmosolyodtam, és kezet ráztam a férfival.*
- Pultos kérem! Kihozna nekem egy pohár vizet. Eléggé kiszáradt a szám.* jelentettem ki, majd kifizettem, amit rendeltem, még ha az csak víz is. Amint megérkezett az italom, rögtön megittam, s kiadtam egy ilyen hangot:*
- Áhhhhh...
* Elmosolyodva ránéztem Aelfricre, ezt követően vártam, hogy mi fog történni.*

*Különös, a fogadóba ma sehol senki , amikor a két férfi belép nem látja bent a fényeket se az embereket se senkit, érdekes jelenség hiszen eddig mindig tömve volt a helyiség. Nemsokára már megéreznek valami füstös kén szagot is valamint egy csepnyi vért mely a padlón van. Egyenesen a pult mögé vezet a nyoma*

-Hát ez se lesz egyszerű eset...*Mondtam a társamnak és már éreztem a kén szagot.
Megközelítettük a pultot és követtük a vér nyomát a padlón, ahogy egyre vastagszik a vércsík.
A kén szaga egyre erősebb vált, de el nem bírtuk képzelni mi történhetett, mivel ez a fogadó mindig sok
embernek adott menedéket vagy szállást. Egyre közelebb értünk és már szinte beláttunk a pulthoz...

* A büdös megcsapta az orromat, aztán azok a vérnyomok. Szívem egyre hevesebben kezdett verni, és a lélegzetvételem egyre gyorsult. Az ajtót kivágta szél, ami minket is megcsapott. Hideg, gonosz éjszakai szél volt ez. Az ajtón elkezdett beszivárogni a köd. Félelmetes lassúsággal, nyugodtsággal. Aelfric állt fel először a pulttól, én pedig mögötte voltam.*
- Mi a...?* kérdeztem, majd összeráncoltam a homlokamat. A jobb kezem már kardom markolatán volt, s ebben a pillanatban először tekintettem be a pult mögé...*