New Freya városi könyvtár

Tömve van minden könyvekel amerre csak el láttni mindenhol könyvek. Több száz éves könyvek is vannak itt azokat fönt az úgy mond másdik szinten lehet megalálni. Az alsó szinten vannak az újabb kötetek a mai írok regényei. Középen vannak asztalok és székek ha valaki nem akkarja kivenni a könyvet csak valamit meg akkar belöle nézzni.Ha valaki megrongál egy könyvet az vagy beszerez egy másik példányt vagy kifizeti a dupláját. A könyvtár a városháza támogatásából és a magán adományokból tartj fent magát és böviti.

*csöndben ballagtak ide egyböl a hátsó bejárat hozz megy mivel van kulcsa.*-Itt dolgoztam régen imádok könyvek között lenni mindig is az egyik kedvenc mondásom az volt hogy a tudás hatalom. Te szeretsz olvasni? Bár így ránézzésre nem gondolom nem az a fajta vagy aki nap hosszat olvasásal tölti az idejét amolyan harcos tipus vagy. Eltaláltam?*Kérdezi miközben kinyitja az ajtót és felkapcsolja a lámpát mert van redöny és így nem látszik kivülröl ha felkapcsolja a lámpát.*-Na ez volna gondolom mé soha nem jártál itt. Igaz?*Kérdezi mosolyogva miközben láttja hogy semmi nem változott mióta elment.*

*Amikor bemennek még sötét van Samael élvezi a sötétséget hiszen a lételeme, amikor a lány felkapcsolja a lámpát a kezét a szeme elé kapja majd lassan elveszi nem nagyon bírja a fényt de lassan kezd most hozzá szokni, végig simít az ujjával az eggyik könyv borítóján majd Brooke felé fordul*-Hát nevezhetnek annak is*mondja majd elgondolkozik*-Már nem tudom hogy szeretek e, nagyon régen volt hogy könyv volt a kezembe, megvan annak már sok éve*mondja majd neki dől az eggyik szekrénynek*-Még nem jártam, az igazat megvallva most mozdultam le a városba egész eddig az otthonomba voltam*mondja utalva a központra hiszen őt már oda köti csak az élete*-Takarós kis hely*mondja*-Te gondolom nem rég óta vagy angyal, különös eddig még nem láttalak*mondja*

-Nem rég lettem csak az egy két hete azóta még nem jöttem le ide pedig az elött ez volt az úgy mond menedékem.*Mondja miközben a lépcsö karfáján végig húzza a kezét.*-Tudod itt mindig valami újjba valami jobba csöpentem a könyvek mindig boldogságot hozztak az életem az utána szörnyü éjszaka után.*Mondja szomorúan és elszégyeli magát hogy ennyi után is könnyet csal a szemébe.*-Na de nem ezért jöttem. Nézz bátran körül ha estleg találnál valami érdekeset és kiszeretnéd venni csak szólj. Ott hátúl van egykét fegyverekröl szóló könyv. talán az érdekel.*Mondja és felmegy a lépcsön hátra a legrégibb könyvekhez.*

*Figyelmesen hallgatja a lányt*~nem lehet hogy bukott ez lehetetlen~*gondolja miközbe körbe néz,*-Mindenkinek kell valami menedék, nekem már csak a központ és a város éjszakája maradt*mondja lágy hangon majd felmegy ahol a régi könyvek vannak szeme végig siklik rajtuk, eszébe jutot hogy régebben még többet olvasott, régen amikor még ember volt, de azóta változott a helyzet. Szeme megakad egy könyvön*~Bukott lelkek~*olvassa el magába majd a kezébe veszi megforgatja kicsit bele is nyit olvas belőle pár dolgot, majd össze csukja és kissé zavartan vissza rakja a könyvet a helyére*-hát szó se róla itt ez a hely tele van emlékekkel , Emlékekkel amiket a könyvek őriznek.*mondja majd közelebb megy Brooke-hoz, úgy gondolja rá kell kérdeznie, lehet hogy a lány új ezért még nem értheti a helyzetet*~biztos a vezére nem beszélt még rólunk meg a többiekről se~*rázza meg a fejét, majd amikor oda ér szemével rá koncentráll*-Mond hogy hívták az angyalt aki magához ölelt?*kérdezi képletesen az átváltoztatásra utalva, közbe szétnyílnak a szárnyai, kicsit megmozgatja őket tornáztatás gyanánt, de a nőt figyeli mindvégig, hiszen nagyon kiváncsi a válaszára*

*Hallja és hátra is nézz amikor a srác követi fel az emeletre.*~Biztos kiváncsi mit akkarok itt fent.~*Magában végig pörgeti a neveket. Régi meséken meg akad a szeme leveszi és bele olvas.*~Nem ebben gyerekeknek szólo mesék vannak.~*Gondolja és csalodotan teszi vissza a helyére ekkor veszi észre hogy a srác is levett egy könyvet és bele olvasot de zavart arc kifejezésel vissza is tete a helyére.*-Na csak nem találtál valami érdekeset.*Kérdezi mosolyogva.*-Biztos akad itt olyan könyv ami téged is érdekel.*Mondja és közben hallgatja a beszámoloját.*~Szóval ö is volt valaha ember.~*Gondolja és újra a keresésbe merül pár perc keresés után a srác kérdése hozza vissza a valoságba.*-Uriel.*Jönn az egyszerü és számára természetes válasz.*-Miért téged ki?*Kérdezi és most a srác arcát figyeli hát ha tükrözödik rajta valami.*

*Kissé zavartan néz a nőre amikor a könyvről kérdez*-Kicsit megragadta a fantáziám*mondja és megpróbál mosolyogni is hozzá, majd miután a nő válaszol a kérdésére Samael arca elkomoroduk nem is akárhogy, lassan hátrál pár lépést, nem fél a nőtöl attol fél hogy az ellenséggel van egy házba, lassan erőt vesz magán majd vissza lép elé*-Engem nem ő, még csak nem is találkoztam vele, a népét is messze kerülöm akárcsak fajtársaim*mondja de hangjába nem hallatszik semmi gyűlölet, látja hogy Brooke nem sokat ért a dolgokból*~valószínüleg Uriel még nem világosította fel~*gondolja majd egy lépést tesz előre*-Nézd, elvileg nekünk nem szabadna még csak egymás közelébe se lenni, népeink ellenségek, én a bukottak seregéhez tartozom, és mesterem Zirrion aki a fehérek ősellensége akárcsak a népem így én is*mondja nem tudja hogy most mit tegyen nem akar rosszat tenni nem is fog*-Ne menj el, nem bántalak, nincs bajom veled*mondja mielőtt a lány el akarna menekülni vagy valami*

*Csodálkozva és nagy szemekel hallgatja Samaelt.*~Most mit tegyek nekem ilyet nem mesét Uriel fogalmam sem volt róla hogy kit hozzot felém a sors.~-Én nem tudom n csak nem rég lettem fehér angyal fogalmam sem volt róla hogy mi ellenségek vagyunk.*Mondja dadogva és hátrál pár lépést végül amikor eléri a kis folyosso szerüség végét neki döl a falnak és lecsúszik így kerül ülö helyzetbe.*-Nem tudom hogy mit kéne most tennem ha megtámadnál te gyöznél még csak most fedezem fel az eröimet.*Mondja elcsuklo hangón és várja hogy támadjon de mikor meghallja hogy nem akkarja meg támadni megkönyebül.*-Most mit tegyünk. Végre akadt egy kedves barát akivel tudok beszélgetni és nem egyböl úgy nézz rám mint akit sajnálni kénne. Erre tessék kiderül hogy mi elvileg ellenségek vagyunk na szép.*Mondja és tehetetlenül nézz Samaelre mivel most az ö kezében van a sorsa. Könnyü szerrel megölheti ha ahhoz van kedve.*

*Figyeli ahogy Brooke hátráll majd lecsúszik a földre, utána megy de nem fenyegetően, legugol a lány elé közbe fekete szárnyai a főldet érik de nem zavarja, a lány szemébe néz*-A fehérek az ellenségeim, ezalól te vagy a kivétel, veled nincs bajom és nem tehetsz róla hogy ez vagy*mondja. Feje egymagasságva van így gugolva Brooke fejével*-Nincs félni valód tőlem, a népem nem gyilkol önkéntelenül de háború lesz, mint régen, mert Zirrionnak magasabb céljai vannak*mondja és tudja ezalól nincs menekvés*-nem foglak bántani, téged nem *mondja majd a kezét nyújtja Brooke felé hogy felsegítse, *-Sokmindent nem tudsz, de idővel te is felvilágosodsz a multat illetően, ebbe biztos vagyok*mondja*

*Figyelmesen hallgatja a szavait és örül neki hogy így gondolja. Lassan megnyugszik és elfogadja a felényújtot kezet és fel áll. Miközben fel áll végi Samael szemébe nézz és láttja benne hogy a szavak amik az elöbb elhagyták az ajkát nem csak üres szavak.*-Mesélnél nekem azokról a dolgokról. Igazság szerint azért jöttem ma ide hogy egy könyvet keresek amiben a régi idökröl van szó de sajna nem találom. De te szerintem többet tudnál mesélni róluk. Ha estleg félsz vagy bajba kerülsz mert velem vagy akkor menj csak nem akkarom hogy bajod legyen belöle.*Mondja és érzni lehet a hangjában hogy agóddik egy kicsit.*

*Lány mosoly haggya el az ajkát, régen nem mosolygott kicsit új is neki*-Az igazat megvallva már akkor bajba kerültem amikor eljöttem veled, de miattam ne aggódj, *mondja majd elengedi Brooke kezét és ő maga is ki egyenesedik.*-Nem is találnál könyvet hiszen ami történt az nagyon régen volt, mondhatni másvilág, ezeket én is csak hallottam, népem kivállt a te népedből s háború bontakozott ki, mellynek az lett a vége hogy a világ nagy része oda veszett, és csak nagyon lassan gyógyul, mostanába az eggyetlen mentsvár New Freyya itt él a legtöbb ember, *mondja majd a nő mellé áll és maga is a falnak támaszkodik*-Van még két idegen nép, de róluk inkább a vezéredtől kérdezz,*mondja a nőnek majd megpróbál barátságos képet vágni hogy ne ijessze meg Brooke-ot*-régen én is ember voltam, de már idejét nem tudom mikor, azóta ez vagyok*mondja*-majd egyszer elmesélem

*Láttja rajta hogy nm igazán akkar a múltjáról mesélni.*~Megértem én sem szivesen mesélek.~*Gondolja és egy kicsit megborzong sajna nem megy a füttés.*-Akkor nincs is az a könyv rosszul emlékeztem. Gyere menjünk le itt hideg van menjünk a konyhába az egy kis helyiség gyorsan fel melegszik.*Mondja és lemegy a konyhába közben mindenhol lekapcsolja a villanyt a konyha egy kis eldugot szobácska csak egy asztal van két székel. Itt nincs vilany ezért gyertyát gyújt van még itt tüzhely egy kis heverö és egy kis kandaló.*-Foglaj helyet tudom nem valami nagy de egy könyvtárba nem is kell nagy konyha meg szoba. Ha sokáig olvastam vagy árut raktam ki akkor mindig itt húzztam meg magam nem akkartam este egyedül sétálni. Sajnos ma már nem biztonságos. Kérsz teát?*Kérdezi miközben felrak tea vizet forrni mert ö kér.*

*Követi a lányt le a konyhába, majd leül egy székre, örül neki hogy csak gyertya van, legalább nem bántja a szemét a fény, hát igen Samael akárcask a többi bukott angyal a sötétségből nyeri az erejét így most magabiztosabban is ül , közbe körbe néz*-Szép hely, elhiszem hogy szerettél itt lenni, ami igaz az igaz mostanába már minden sokkal rosszabb. bár én már ebbe a világba születtem így nem tudom mi is az igazán rossz, vagy jó*mondja majd a teára megrázza a fejét*-Köszi nem kérek*mondja közbe ellazítja a szárnyait*-Neked is nehéz elszakadni a régi életedtől igaz?*kérdezi *-Nekem is az volt, de ne aggódj az idő megold mindent

*Miközben a tea viz forr ö is leül a másik székre és figyelmesen hallgatja Samaelt.*-Nem is az hogy nehéz de nem is nagyon akkarok elszakadni. Mert úgyan nem kött sok dolog ide de ami ide köt azt nem akkarom elfeledni. Tudod nekem nincs családom volt de régen elvesztetem öket és utána árvaházban nevelkedtem. Gyülöltem azárvaházat és már nagyon vártam hogy kikerülhesek onna és saját életet kezdhesek. Itt kaptam meg az elsö munkámat mint kisegitö végül eldó lettem és imádtam itt dolgozni. Ez az az egyik hely ahol tényleg ön magam lehete. Bocsi biztos nem érdekel amit össze vissza fecsegek.*Mondja pirulva és épp ekkor kezd el sipolni a teáskanna oda megy leveszi s elkésziti magának a teát majd csendben vissza ül a székre és kerüli Samael tekintetét.*

*Figyelmesen hallgatja Brooke-ot, elgondolja hogy bizony az árvaház nem lehet leányállom,*-Az én szüleim amikor tizan hat voltam akkor hunytak el*mondja lágy hangon*-Nem miért ne érdekelne?*kérdezi meglepetten hiszen örül neki hogy legalább van kivel beszélgetni ha egy fehér akkor is*-Akkor gondolom nem volt könnyű az életed és itt találtad meg az otthonod ezért nehéz dolog a tied*mondja majd amikor a lány vissza ül észre veszi hogy nem szívesen néz a szemébe, igaz el is hiszi eddig ahány fehérrel találkozott mindet kivégezte, de most más a helyzet, lehet azért mert a lány még csak gyermek cipőbe jár*-Miattam nem kell aggódnod teljesen veszélytelen vagyok rád nézve,*ismétli meg önmagát*