New Freya városi könyvtár

-Tudom hogy nem bántasz láttom a szemedben ezért nem félek töled.*Jön az egyszerü de igaz felelett.*-Mesélj neked milyen volt az életed? Mikor lettél bukott angyal?*Nézz rá érdeklödve reméli nem veszi tolakodásnak öt csak érdekli hogy milyen volt elötte az élet már mint a találkozásuk elött. Miközben a teáját fújja hogy kihüjön teljes figyelmét Samaelre koncentrálja.*

*Hátra dől a székben majd szemét Brokke szemébe fúrja*-Amikor még ember voltam*mondja és pillanatnyi szünetet tart, nehéz vissza gondolni az elmult 340 évre majd folytatja*-A szüleim halála után mondjuk úgy elég sötét életet élltem, bűnszövetkezetek tagja voltam és bizony az embereket se kíméltem hideg vérrel gyilkoltam, tudod megélhetés és ez volt a legegyszerübb nomeg fiatal is voltam nem törödtem semmivel, és akkor jött Zirrion, azt mondta látta mit csináltam és ilyen emberek kellenek neki, akkor még nem tudtam hogy mit fog tenni, de mikor átalakultam átélltem minden fájdalmat. Azóta élek a világon de ennek lassan már 340 esztendeje az új életem időszámításátol*mondja majd le ereszti a kezeit és megtámasztja az asztalon*

-Szóval nem voltál az a szende kis fiú bár láttszik is rajtad. Nem unalmas ennyi éven át élni? Vagy mindig volt mit csinálnod?*Itt huncut mosoly jelenik meg az arcán.*-Nekem még nagyon új ez a dolog még repülni is nehezen tudok. De remélem majd bele jövök nem szeretném ha cslodna bennem Uriel. Tudod hosszú idö után volt az akivel jól el tudtam beszélgetni. Meg most veled nem értem hogy hirtelen miért lettem ilyen öszinte remélem nem zavar.*Mondja és megint elpirul nagyon idegesiti hogy ilyen pirulos.*

*Figyelmesen nézi a lányt, közbe egy mosoly ül ki az arcára*-Ne aggódj menni fog idővel az is. Hogy unalmas e? nem tudom számora már megszokott az örökké valóság, de ki tudja meddig tart erre is felkészültem, bár a lélek csak akkor készül fel rá igazán mikor a megsemmisülés előtt áll*mondja őszintén, majd feláll és a lány mögé megy, jobban szemügyre veszi a szárnyakat, *-Hát igen ezek még frissek, nemsokára erősebbek lesznek csak használd őket*mondja hisz nem hiszi hogy a náluk máshogy lenn mint a bukottaknál*-Nem zavar, tudod én már régóta nem beszéltem mással Zirrionon kívül, hiányzott is kicsit*mondja*-Nem voltam szende lélek és most se vagyok, lehet ez a magyarázat hogy most miért a bukottak oldalán állok*mondja*

-Gondolom majd harcolnunk kell egymásal ha eljön az idö.*Szmorúan kérdezi mert nagyon meg kedvelte Samaelt és nem szeretne vele harcolni.*-Nem vagyok az a harcos tipus bár félek a bogaraktól még sem vagyok képes megölni egyett sem. Úgy hogy én könnyü préda leszek a te fajtádnak.*Mondja és bár utálja hogy gyenge de sajnos nem tud sok mindent tenni ellene.*-Sok szor harcoltál már?

*Körbe járja a nőt*-Ha eljön az idő lehetséges, de remélem nem most jön el, veled nem akarok*mondja meg tisztán majd megáll Brooke oldalánál*-Azt javaslom erősödjön meg a lelked először aztán a tested is meg fog, a vezetőd biztosan ki fog tanítani, nem hiszem hogy így magadra hagyna*mondja*-Éppen ez a lényeg, nem szabad hagyni hogy könnyű préda légy*mondja majd elgondolkozik*-Elég sokat, eddig 10 angyal áll a listámon köztük egy Ark angyal és kilenc fényhozó*mondja bár az uttóbbi négy álldozatára nem éppen büszke*

-Kiváncsi vagyok mit tartogat nekünk a jövö de ez egyelöre titok.*Mondja és csöndben kortyolgatja a teáját.*~Nem akkarok vele harcolni söt senkivel sem soha nem láttam értelmét a harcnak ha vissza mentem meg kell keresnem Urielt. Tisztáznunk kell pár dolgot.~*Miközben gndolkodik lassan megissza a teáját. Miután meg itta elmosa a bögrét és elpakolja a kannát meg a teáhozz való többi dolgot.*

*Kinyújtózkodik látja Brooke-nak nagyon nincs ínyére a dolog de úgy gondolja még mindig a legjobb helyre került, ahog elnézi eggyik fajba se illene jobban bele mint a fehérek közé, bár még nem magabiztos de az lesz, mögé megy*-Tudod te még nem vagy rá képes de én átlátom a gondolatokat, evvel vigyázz, tudom hogy félsz, a harctól mert nem szereted, ez most nem okoz neked veszélyt de meg kell tanulnod kordában tartani az érzelmeidet és az indulataidat,*mondja és maga felé fordítja a nőt, közbe kezével artikuláll a beszédéhez*-Tudod ha egy angyal erősen gondol valamire az olyan mitha kivilágítaná magát, elárulhatja a hollétét és még sokmindent, így az ellenség bárhol megtalálja nem akarom hogy erre a sorsra juss, tanuld meg elfolytani az angyal éned amikor birodalmad határán kívül jársz*mondja őszintén, majd érzi hogy a nap első sugarai már sütnek egy pillanatig elgyngül, a nő most érezheti mintha erősödne és ereje teljébe lenne*~Túl sokáig voltam lent~*gondolja, majd kiegyenesedik úgy gondolja még tud lent maradni de keres egy sötétebb sarkot és onnan figyeli Brooke-ot*

-Rendben de olyan nehéz majd gyakorlom. Látszik hogy te már nagon el tudod rejteni az érzéseidet. Tudod ha velem vagy nem kell elrajtened magad szeretném tudni hogy milyen vagy belül.*Mondja és most fel nézz Samaelre egyenesen a szemébe nézz. Ekkor egy kis fény süt be a kis ablakon és láttja hogy mintha elgeyengült volna és hátrál pár lépést a szoba legsötétebb sarkába. Oda megyek és behúzzom a függönyt és elfújom a gyertyát.*-Így jobb? Hogy fogsz haza menni ha ilyen kis fény zavar mert nem sokára világos lesz?*Kérdezi agodva nem akkarja hogy baja esen neki.*

//fagyunk//

*Jólesően bólint majd kilép hiszen már sötétség van*-Köszönöm. Miattam ne aggódj haza jutok, ismerem a módját*mondja majd tesz még egy lépést*-Egy magunkfajtának nem az érzelmeit kell elzárni, hanem a nem emberi énjét, el kell rejteni az angyalt ami vagy*mondja bár sejti hogy a nő nem nagyon értheti de majd megfogja érteni*-Igen engem zavar a fény, nem öl meg de legyengít, hosszú távon, gondolom a ti népeteknél ez fordítva van, az arkangyal is így hallt meg, éjszaka küzdöttünk, én voltam erőfölénybe*meséli*-Te viszont legyél sokat fényen mert te is megjárhatod, és tanuld meg elrejteni az angyalt aki vagy, *mondja közbe az ujjával rábök Brooke homlokára, bár nem erősen*-Ha nem vagy körül tekintő rajtad lehetnek ellenségeid,*mondja mert fel akarja készíteni a lányt*

*Sok hasznos tanácsal látta el Samael és ezért nagyon hálás nekei szeretné valahogy viszonozni ezt a sziveséget.*-Köszönöm a tanácsokat és igérem azon leszek hogy megfogadjam öket.*Mondja és szeméböl ki lehet olvasni hogy nagyon hálás neki.*-Szeretném viszonozni ezt a sok segitséget meg még azért is tartozom hogy elkaptál a tetön mert ha nem vagy ott nagyot esek. Szóval hogyan hálálhatnám meg?*Mondja és szinte bármit teljesitene amit a férfi kiván*

*Elmosolyodik, majd egészen közel lép a lányhoz, fejét majdnem teljesen az ő feje mellé hajtja , majd halk hangon kezd el beszélni hozzá*-Tudom mien ha valakinek nem segít senki, netán csak egy mester aki a legtöbb alkalommal nem is lát téged*mondja halkan majd a hálán elmosolyodik*-Elég ha óvatos leszel, és kerüld a bajt, éjszaka csak nagy körülvigyázatossággal gyere le. Szóval vigyázz magadra*mondja és maga is meglepődik hogy így beszél egy fehérhez, közbe szárnyai széttárulnak és most azok is előre felé kezdenek állni, a férfi kicsit megmozgatja őket, majd rátapint Brooke szárnyára, és mosolyogva simít rajta eggyget*-Milyen egyformák vagyunk és mégis mások nemigaz?Ugyan az a szárny csak más színbe*kérdezi és mondja egy fájdalmas mosollyal,*

*Elpirul egy kicsit mikor közzeleb hajol hozzá de még mindig mosolyogva nézz rá. Add neki egy apró puszit az arcára mire teljesen piros lesz az arca. Nem akkarja megsérteni csak valahogy késztetést érzet arra hogy meg tegye. Mikor ö megsimogtja az én szárnyaimat én is megsimogatom az övét az övé is olyan puha mint az enyém csak erösebb.*-Igen egyformák és még is van egy lényeges külömbség a szárnyaink szine.*Mondja és egy kis szomorúság csendül ki a hangjából.*

*A puszira meglepődik az igazat megvallva már régen nem éllt ilyen emberi megnyilvánulással, kicsit eszébe jut még amikor ember volt, a helyén végig húzza az ujját majd megsimogatja a lány arcát hosszan, majd szárnyaival szinte átkarolja, közbe hol Brooke arcát hol a szárnyait kezdi nézni *-A szín igen, és a szín mögötti szándékok*mondja egy pillanatra hangja jeges lett de csak mert felrémlett benne megint a különbség, de most nem gondol rá*-fekete- Fehér a kettő nincs meg egymás nélkül, nem is lesz soha*mondja majd lehajtja a fejét*

*Kiváncsian nézzi ahogy a férfi reagált a puszira.*~Biztos nem mostnában kapott puszit. Upsz ezt ö is láttja.~*Gondolja és megint elpirul.*~Hogy én mennyire utálok pirulni. Ennyi erövel ki is mondthatnám hisz úgy is láttja.~*Gondolja és egy kicsit boszankodik miatta de nem baj ha láttja végül erre a következtetésre jutt.*-Mások és egyek. Te gondolkotál már azon hogy vajon elöre meg van írva a sorsunk?*Kérdezi érdeklödve és mert már régóta érdekli hogy milyen tapintási samael arca ezért meg simogatja.*