Központi Tér

*Meg is éri a várakozást. Érdekes dolgokat mond a vele szemben álló férfi.*
~ Úgy tűnik a városnak is megvannak a maga mumusai.~
*Gondolja, miközben jobban is megnézi magának a férfit. Nem tűnik igazán vidám alkatnak, de hát annyi féle ember él a földön. Nem lehet mindenki boldog. Majd a férfi kinyújtott kezére néz. Ő is kinyújtja, majd satuba zárja annak kezét. Erősen megszorítja köszöntésképpen.*
- Jómagam meg Elric Mongus volnék. Örvendek a szerencsének.
*Ismét hallgatásba merül Elric.*
- hmm… Értem. Talán nékem is lesz, ami idekössön. Egyszer.
*Mondja a Marcusnak mosolyogva, majd ismételten megszólal.*
- Akkor szerintem mutasd az utat. Eleget aludtam már az ég alatt. Kissé fel is van törve a hátam. Jó lenne már egy kényelmes heverő, meg egy kis kaja, és sör sem jönne rosszul. Nedves torokkal, és telt hassal, a tűz fénye mellett csak jobb beszélgetni. Nem?
*Kérdi Marcus felé fordítva fejét, egy vigyor kíséretében, mialatt a lovat maga után vezetve elindul mellette.*

_________________
Csak a halott látja a háború végét!

*Határozottan pozitív benyomások környékezik eddig a férfit főleg ahogy az idegen szava járását hallgatja közbe persze ő is erősen megszorítja majd bólint*-Jómagam őszintén*mondja tömören majd körbe néz, arca kissé csalódott node amikor végignéz Freyyán mindig ez a csalódottság lesz úrrá rajta*~lehetne szebb is és biztonságosabb. Sokkal~*benső gondolatai szinte körül járják a férfit de nem mondja ki fennhangon*-Sok embert köt ide valami valakik csak találnak erre maguknak valakit és miattuk maradnak valakik a jó munka reményébe. Sajnos Freyya ad munkát mindenféle népeknek, bérgyilkosoktól kezdve a városőrökig és a fejvadászoknak is meg még ki tudja milyen embereknek*mondja miközbe a fejvadásznál kissé elakad ilyenkor mindig önön maga jut eszébe node ez is már a múlt*-Remélem találsz valamit ebbe a városba ami megfog mondjuk még a sötétségnek ellenére is talán a város a legbiztonságosabb mégha mindennapi is az eltünések és egyébb esetek*mondja és itt kicsit lehajtja a fejét*-Volt már ismerősöm aki Freyya titkainak esett áldozatul*mondja tömören majd a férfire néz kicsit elmosolyodik*-Régebben én is ugyan ezt mondtam nekem is volt már hogy a hátam úgy sajgott mintha éppen leszakadni akart volna, de a szabad ég alatt alvásnak is megvannak a szépségei,*mondja majd keleti irányba néz*-Azt meghiszem én is és az újremény fogadó erre a legjobb hely, van étel ital olcsó és tiszta szállás azt hiszem meg leszel elégedve. Gyere mutatom az utat*mondja és elindul a fogadó felé reméli a férfi is követi*

*Ő is körbenéz a városban. Nézi az ódon sötét falakat, amint a sötétség öleli őket körbe. Ebbe a sötétségbe csupán a néhol lobogó fáklyák fénye töri meg. Még sose volt városban, így neki egészen kellemes helynek tűnik. Bár igaz, ami igaz így sötétben nem igazán szívderítő látvány. Kissé hátborzongató, és még valami nyugtalan, feszült légkőr is körbelengi a várost eme késői órán. Majd ismét a Marcus fölé fordítja a tekintetét, és így hallgatja.*
- Akkor talán egy hozzám hasonló lovag is megtalálja itt a számítását.
*Mondja neki ismét egy mosoly kíséretében.*
- Akkor tudod miről beszélek.
*Mondja most már nevetve, ahogy csak egy gondtalan ember tud. Majd bólint neki, hogy induljanak, és elindul a férfi után. A lova meg ő utána.*

*Miközbe gyalogol fejét Eric felé fordítja*-Azt hiszem megtalálod itt a helyedet mostanába eléggé szükség van fegyveresekre valami különös zajlik a városba*mondja és körbe néz mindenhol sötétség kivéve azt a kis utcácskát amit megvilágít valamellyest az a pár fákja*-Azt hiszem tudom volt idő amikor elég sokat jártam a vadvidéken a várostól messze pedig itt születtem*itt kicsit elhalkul*-De ez már a múlté akkor még benne voltam én is a szakmába mesteremmel a környező falvakat jártuk és tettük a dolgunkat most értem vissza fél éve freyyaba úgy tíz évnyi vándorlás után*mosolyodik el*-De semmi nem változott valami van itt valami különös dolog ami eggyütt jár a halállal tudod egy ilyen érzés szerüség*mondja hiszen jobban nem tudja elmagyarázni mostanába állandóan az az érzése hogy bármikor meghallhat*-Már nem vagyunk messze talán öt perc a fogadóig ott talán már nyugodtabban is beszélhetünk. A lovadat majd elszállásolják*mondja nyugodt hangon*

\\szerintem a következőt már irhatod a fogadóba. Városközpont /Új remény fogadó\\

*Tuatha-nak egyre furábbak a megérzései, érzékeli, hogy Mellette a férfi nem angyal, de nem is ember, hanem valami más…csak tudná mi. nincs kedve harcolni, ha Alaster bukott, akkor ettől nem is kell tartania, de most a megérzései egyebet súgnak. Talán nem kellene ismeretlenekkel beszélgetnie, még akkor sem, ha elvileg meg tudja védeni magát, és többnyire gyakorlatilag is.*
-Igaz, nem vagyok nagy társasgákedvelő ember.*Mondja, arra, hogy görbe estet csapni egy emberrel is lehet. Azért tőle kissé fura ez, mert inni nem nagyon szokott, régen az éjszakai útjai miatt, ideje sem volt ilyenre…meg mire lehet számítani egy kegyetlen gyilkostól? Most azonban teljesen más, vannak olyanok, akik fontosak neki, és még beszélgetni és képes…lévén, hogy fehér angyal, éppen ezért volt hajlandó leülni Alaster mellé, és szóba elegyedni vele. Szorosan összefogja magán a köpenyét, annak sötétjébe rejtőzik.*
-Szép…bár én a külvárost jobban kedvelem. Kihalt, de szeretem.*Mosolyodik el, elvégre ott nőtt fel, minden oda köti, még akkor is, ha mások félnek attól a területtől.*
-Néha bejöök ide is, de ott is szoktam ülni…meg a temetőben.*Nos igen, egy nőtől talán fura ilyeneket hallani, de Tua eléggé érdekes alkat, a katonai pályafutásnak és egyéb apróságoknak hála.*

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

*Hallgatja a nőt közbe értelmezi a szavakat de érzékei teljesen más helyen járnak lehet hogy a szeme megcsalja de az orra nem és ennek eggyáltalán nem emberi illata van*~hmm ismerős~*gondolja miközbe a nő háta felé kezd nézni szemével valahogy mintha toll vagy valami ilyen szag lenne bár nem biztos még a dolgába*~felettébb különös~*kcisit ideges nem tudja hogy a nő mit tud bár magába biztos de most nem harcolni jött jobb ha elkerüli ezt a dolgot,*-Manapság senki sem az én is csak a családommal élek a várostól nem messze*mondja kicsit komoran majd megroppantja a nyakát*-A külváros különös nem sok élő fordul meg arra felé leszámítva pár otthontalant de ők is hamar eltünnek onnan vagy így vagy úgy *mondja hátát a padnak támasztva szemét egy pillanatra megint a ködre emelve*-A maga nemébe az is szép hely de régen is ugyan ilyen volt, üres és kihalt legalábbis amennyire emlékszek belőle*mondja*

*Feltűnik neki is, hogy Alaster a hátát nézi. Csak nem tűnt fel neki, hogy szárnyai vannak...az nem lehet, abból nem lesz semmi jó, ha véletlenül ellenséggel beszélget most. Még ha bukott, akkor nincs gond, azokkal béke van, de mi van ha a férfi leviathan...vagy inkvizitor. Akkor...akkor nem akarja ismét Urielt hívni, hátha mégsem vérszomjasabb egyed az illető. Nem akar harcolni és kész...most ehhez semmi kedve, sem energiája, sem semmi. Elege van a sok harcból, miért nem lehet végre béke?*
-Az én családom...hm...meghaltak, egy bátyám van csak a hegyekben. *Mondja, felrémlik előtte celth arca, és a szülei sírja...vagyis az anyjáé, mert az apja eltűnt. valószínűleg egy leviathan ölte meg...ezért is nem rajong ezért a fajért, és nem valószínű, hogy változni fog a véleménye róluk...vérszomjasak és lelketlen gyilkosok, és ezen nem fog változtatni, ha nem győzik meg, hogy ez csak egy álatlános vélemény, és nem a valóság.*
-Érdekes, én még nem tűntem el...ott élek, és ez nem fog változni.*Mondja kissé dacosan. Az nem igaz, hogy mindenki eltűnik, legalább is ő majdnem két évet töltött ott, és semmi baja nem lett még soha. *

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

*Kicsit elgondolkozik közbe tovább hallgatja az angyalt majd egy kissé sejtelmes mosolyt vág*-A legtöbb embernek nincsen boldog előélete nekem sincs, a családomat szolgáknak nézték de... Megmutattuk hogy nem vagyunk azok*mondja még mindig sejtelmesen majd elkomorodik*-Szerencsés vagy de amit nem látsz nem biztos hogy nem létezik *mondja már teljes komolysággal, miközbe a dacosságra megint csak mosoly fut át az arcán egy pillanatra*-Lehet erősebb vagy mint egy átlag ember, lehet kitartóbb is vagy de..... Attol a világ még mindig veszélyes marad egymagad nem győzhetsz a világ sötétsége ellen*mondja nyugodt csendes hangnembe de ha jól megfigyelik lehet benne valami rejtett izgalom valami vadság*-Kivéve persze ha nem mondasz igazat és nem is a külvárosba élsz de ilyet nem feltételezek hiszen nem ismerlek*dől ismét hátra kezeit a feje alá teszi*

*Figyel minden egyes szóra, és egyre nagyobb a gyanúja, hogy miért látta furának Alaster auráját. Egyre inkább kezd megvilágosodni előtte a tény, mit eddig csak sejtett, és tagadni próbált. De már ott van előtte, és biztos benne, hogy a férfi leviathán.*
-Alaster...tévednék, ha azt mondanám, hogy leviathán vagy?*Kérdezi. A szíve mélyén most gyűlölet húzódik meg, bár csak valószínű, hogy az apja gyilkosa Alaster valamelyik fajtársa lehetett. Mégis...van benne egy olyan is, hogy nem támad, ha nem támadnak. Egyelőre nyugodtan ül még a padon, csak lassan áll fel, és szétkapcsolja köpenye csatját. Az emberek már régen eltűntek a térről, de ha lennének sem nagyon érdekelné, nem óhajtja levetni, csak fellebbenti, hogy látszanak a tollai, de sem a haja sem a szeme színe nem változik meg most.*
-Gondolom, érezted, hogy annyira méregettél.*Sóhajt, tudja, hogy ezeknek a teremtményeknek a szaglásuk nagyon fejlett, a tollait elrejteni meg nem tudja tökéletesen. Most szemben áll a férfival, és ő méregeti.*
-Az apámat állítólag leviathán ölte meg.-*Mondja, miközben összehúzott szemmel bámul Alasterre.*

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

*A kérdésre aprón felnevet nem látszik hogy nagyon irritálja a kérdés hangja lágyan zavarja meg az éjszaka csendjét*-Nem tévednél*mondja még mindig mosolyogva, majd végig nézi amikor a nő megmutatja a szárnyait megint csak egy mosoly fut végig az arcán*-Akkor jól éreztem már csak abba nem voltam biztos hogy melyik vagy de ahogy látom egy Kifejlett Calroxian talált rám. Azoknak a szaga nem bűzlik a vértől*mosolyodik el majd lassan feláll és körözni kezd a nő körül mint valami éhes farkas aki zsákmányát méri fel nem nagyon zavarja hogy a nő méregette*-Éreztem amikor leültél bár a szagok már akkor is eljöttek bár remélem nem veszed tolakodásnak eléggé friss az illata a szárnyadnak*mondja és most elkomolyodik*-Lehetséges sokunk szokott éhezni és a vadak nem mindig könnyű préda, ellenbe az emberrel, node azért mi is figyelünk, most más dolgunk van az emberekkel mint a feltétlen táplálkozás*mondja majd megáll Tuatha oldalánál*-És most mit fogsz tenni? Nyílt terepen vagyunk nem tudom mit szólnak hozzá az emberek előtt felfeded a kilétedet*mondja közbe szemével egy mozgó árnyékra biccent*-Hopp ki tudja hogy észre venne e*mosolyodik el játékosan majd egy másik mozgó alakra mutat amit nem tudnak kivenni a ködből*-Vagy éppen ő*folytatja az ő nél mindig felemeli a hangját*-Nem tudom neked mennyire éri meg most harc amikor......*kicist közelebb hajol egészen a nő füléig nagyon közel szinte csak miliméterek választják el és ott már szinte suttog*-amikor olyan kevesen vagytok...*mosolyodik el egy pillanatig így marad majd elhúzza magát a nőtöl*-Persze ha harcolni akarsz állok elébe, ha nem akkor talán elnapolhatjuk ma nem gyilkolni jöttem*mondja*

*Az kezdi idegesíteni, hogy Alaster úgy köröz körülötte, mintha préda lenne, egy vad, és ő meg az üldöző. De mit akarna tőle?*
-Miért, mi dolgotok van velük?*Kérdezi. Mi mást akarhat egy leviathán egy embertől, mint azt, hogy áldozattá váljon az ő túlélése érdekében. Mindenikük csak vérszomjas gyilkos, és az apja gyilkosa is közöttük van.*
-Ebben a ködben? Csak ha nagyon fejlettek az érzékei, amit nem hiszek...*Tud olvasni a gondolatokban, ha kell, bár most nem fogja megkockáztatni, hogy felfedezzék, egy alkalommal elég volt.*
-Tőlük nem tartok...csak démonok ne fedezzenek fel.*Mondja, majd kifújja magát, amikor Alaster végre megáll. Sokáig tartott ez a körözés.*
-Nem akarok harcolni sem most, sem máskor.*mondja dacosan, majd megfordul és indulna is útjára. Minek állna szóba gyilkosokkal, nincs kedve ölni, és nincs kedve harcolni...és elege van a vérből és minden harcból, bár tudja, hogy mindent nem úszhat meg. *

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

-Csak annyi amennyi nektek van fogadok hogy te sem vagy tisztavérü angyal*mondja komoly hangon, majd szétnéz*-A köd lehet vakká teszi az embert de süketté nem*mondja miközbe hallja hogy Tuatha nem is akar harcolni most kivételesen ő sem, de valamin igencsak megakad a figyelme*-Démon? azok nem kipusztultak,?*kérdezi hiszen eléggé új az információ bár érzi hogy valami nincs rendbe de ilyesmire nem gondolt, egy lépést tesz a nő felé majd megáll közbe megfogja a vállát hogy ne menjen tovább*-Ne higgyétek hogy sokkalta jobbak vagytok mint mi, a főangyalotok az embereket ugyanúgy felhasználja akárcsak mi az embereket nem tudom mivel vagytok jobbak*mondja különös lágysággal*

-Erre nem kell fogadni...ha nem lennék korcs, akkor nem éreznéd friss illatát a szárnyaimnak.*Éppen Samaelt idézte, a bukott szerint korcs, mert emberből lett angyal. És mindenki megjegyzi, hogy fiatal még, ez van, megszokta már.*
-Tudom, hogy nem tesz süketté. *De neki a lényeg, hogy azt ne lássák, hogy angyal. Minden esetre, nem harcol és kész, ez le van szögezve.*
-Nem...nem pusztultak ki. Pár hete egy megtámadott a parton. Ő most már halott, de biztos vannak még társai.-*Mondja, és közben önkéntelenül is a vállához nyúl, ahol az energiagömb eltalálta. Régen begyógyult már a seb, nyoma sincs, de tudja, hogy ott volt, amiatt zuhant le.*
-Nem mondtam, hogy jobbak vagyunk bárkinél is...de Uriel nem használja ki az embereket, ezt ne merd még egyszer kimondani.*Ez most csak olaj volt a tűzön, mlghogy urielt egy leviathánhoz hasonlítani. Tudja, hogy nem szent a főangyal sem, de akkor is jó, és nem kegyetlen, vagy vérszomjas. *

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

-Nem mondtam hogy az vagy azt rólunk mondják*mondja kissé gunyoros hangon*-Elvégre mi vagyunk a szolganép akit csak létrehoztak és most csodálkoznak hogy ilyenek lettünk*-Ők tettek ilyenné*ordítja végül majd kicsit lenyugszik*-Nem én kértem hogy ilyenekkel ötvözzenek ők tették és nem az én akaratommal*mondja majd hátrébb lép*-Akkor mégrosszabb lesz bár mintha eddig nem lenne már elég rossz a helyzet franc essen bele*morogja majd megroppantja a nyakát és kicsit elmosolyodik*-Nem érdekel a vezéretek biztosan vannak olyan rossz oldalai amit nem ismersz, ne légy annyira biztos amig nem bizonyosodsz meg ki is a vezéred*mondja bár nem mond ezzel semmit hiszen nem ismeri az angyalt*-Az hogy mit merek az én dolgom, és ha ti szapultok minket én miért ne tegyem,*közelebb lép a nőhöz*-Semmit nem tudsz rólunk semmit*sziszegi*-Soha nem fogod átérezni amit mi nem téged tartottak rabszolgállatként

-Idéztem valakit...neveztek már engem is korcsnak.*Mondja, tudja, miért nevezik így a leviathánokat, de szerinte nem szolganép. Ha valaki szolga, akkor az szolgál is, a leviathánok meg nem szolgálják Zirriont...mert Zirrion már nem is létezik, eggyé vált Uriellel, és nem szolgálják kasdaye-t sem. Amikor Alaster ordítani kezd, egyet lép hátrább, nos vele sem fog gyakran beszélgetni. Samaellel most amig béke van, kivételesen jól megvan, de ki tudja, mi lesz majd ha ismét újra kezdődik a harc. Következtetés? Csak calroxianokkal barátkozzon egy fehér, ha nem akar olyan barátokat szerezni, akik egy szép napon hátba döfik. *
-Tudom, ki a vezérem...*Mondja dacosan, és el is indul az egyik sikátor felé, ahonnan felszállaht, hazatérhet. Még egyszer visszafordul.*
-Engem is használtak már ki...és ölnöm kellett, hogy élhessek.*És élhessenek a szerettei...lassan eléri a sikátrort, és eltűnik a sötétben, vissza nem néz, el sem köszön. Csupán egy villanás jelzi, hogy már bizonyára hazaért.*

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.