Központi Tér

Téma: Re: Központi Tér Szer. Aug. 27 2008, 11:20

*Bólint*-Jól van akkor most elindulunk Port Halwirba azt hiszem lesz egy kis utunk de pár óra alatt ott vagyunk, aztán hajóval a szigetre ott majd elintézzük a papírügyeket ijjászat úgyis van legalább tanulsz még valamit ami hasznos lesz*mondja kicsit elgondolkozva majd lép eggyett*-No akkor mehetünk? *kérdezi és ha a lány jön akkor valószínüleg elindulnak a kikötő felé közbe persze végig hallgatja amit mond*

\\semmi gáz Smile

szerintem majd irj a városon kívüli területekhez -> Port Halwir kikötőjébe\\

Téma: Re: Központi Tér Pént. Aug. 29 2008, 14:13

*Egy lovaskocsi robog a központi tér felé. A kocsis mogorván hajt előre. Minden csendes. Egy árva lélek sincs kin az utcán, kivéve a várőrség embereit. Egy sötét alak ül a kocsiban. A fedetlen kocsin végigsüvítő szél, lekapja a férfi fejéről a csuklyát, így bárki megláthatja Cevin sajátos vonásait.*
-Elnézést!*szólal meg váratlanul*Megállna? Innen már gyalog mennék, ha nem gond...*mondja csendesen.*
*A kocsi halk nyikorgással áll meg a tér középpontjában. Cevin leszáll a kocsiról, majd int a kocsisnak, hogy elmehet. Visszahúzza fejére a csuklyát, majd körbefordul. Freyya ismerős utcáitól most megborzong. Nem olyan a város, mint mikor először látta. Akkor sem volt szívderítő látvány, de most más a helyzet. Cevint elkeserítik a közelmúltban történt furcsa események. Csak akkor tér magához álmulatából, mikor a várőrség egyik katonája közeledik felé és felszólítja, hogy legyen óvatos, mert manapság rengeteg furcsaság történik. Cevin megfogadja a tanácsot és besiet az első épületbe, amelyik szembejön vele.*

*Az idő megint ugyanolyan ködös mint sokszor éjszaka Freyyaba ám ez nem zavarja Alastert hogy tájékozodjon a szagok után megy s bár lehet pár lény nem tudná vakon de egy Leviatan megérzi a tárgyakra ragadt szagokat is megjegyzi és egy képet alkot a fejébe ez ilyenkor pont jó kissée energikusan érkezik eggyik lábáról a másikra szökkenve majd egy padon megáll lassan lejjebb gugiol és leül mostanába eléggé szereti ezt a helyet szemét a ködre emeli szinte úgy érezni átlát a ködön, néha néha átmegy a téren egy egy járókelő legalábbis halvány fekete árnyékukat vissza verik a falak, amiken a fákják éppen csak pislákoló fényekbe izzanak Alaster most nemrég táplálkozott így nem éhes az embereket meg nappal figyeli csak úgy gondolta tesz egy kört míg elhaggya a várost hogy vissza térjen oda ahol él a többi LEviatannal eggyik lábát a padra rakja majd rátámasztja a kezét és komoly szinte acélos pillantással nézi ahogy eggyik árny megy a másik mellett*

*Már kissé unni kezdte ezt a folyamatos ködöt, amiben ha nem lenne angyal, biztos, hogy nem látna tovább az orránál. Még jó, hogy tovább lát, ezért nem esik orra éppen, és még neki sem ment senkinek sem. Még jó, hogy látja az aurákat, ha figyel, különben már közúti balesetet okozott volna, amennyire figyelmetlen tud néha lenni. Hogy mit keres most a főtéren? Éppen kilépett a Fogadóból, kissé elbeszélgetett Marcussal, de már ideje volt elindulnia...hogy merre, azt talán maga sem tudja, de mennie kellett, mert így látta jónak. Most itt lépked a téren, talpa alig érinti a talajt, fehér szárnyai már szabadságra áhítoznak a köpeny alatt. Talán ez cselekedetei mozgatórugója most...repülni szeretne, de egyelőre még nem lehet. Ki kellene érnie a városból, bár pillanatnyilag épp majdnem nekiment egy padnak...és egy ember, ez kellett neki. Fura az aurája, ennyit érzékel, de menne is tovább.*
-Hoppá...elnézést.*Motyogja, és már menne is, ha hagyná az illető.*

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

*Valahogy kicsit jobban elnézelődött így nem nagyon figyelt bár valami szagot érzett de mire oda kapta volna a fejét már csak egy alakot látott kibontakozni a ködből és bumm már majdnem el is ütötték a fejét kicsit elmozdítja hogy ne üsse be majd amikor a nő mert hogy hangból ítélve nő bocsánatot kér csak elmorog egy semmi bajt*-Semmi baj*igazábol nem mérges vagy morcos egyszerüen ilyen az este az oka*-Ilyen későn ilyen ködbe cak úgy egyedül?*kérdezi egy kissebb mosollyal közbe persze észrevétlenül jól felméri a nőt magának*-Városi?*kérdezi*

*Ő is ott jelenik meg, ahol nem kell, és bele tud gabalyodni mindenbe. De figyel is, ha az egyetlen vágya most, hogy repüljön egyet, vagyis...igazából talán azt sem tudja, mire vágyik, éppen feldobta a bor a hangulatát, és ilyenkor megváltozik. Nyíltabb lesz, az tény, különben már régen eltűnt volna, nem beszélgetne egy számára teljesen ismeretlen férfivel, akinek ráadásul még az aurája is fura...vagy csak a bor okozná ezt is, ki tudja. Minden esetre egy kis ruhaigazítás után, ami annyiban kimerül, hogy a szoknyáját lentebb huzigálja, és a köpenyét a helyére igazítja, elkezd válaszolgatni is.*
-Öhm...igen, egyedül.*Nem tartja annyira veszélyesnek a terepet, inkább ő veszélyes a környezetére, ha ilyen állapotban van.*
-Magányos farkas vagyok.*Mosolyodik el. Valaha tényleg egyedül rótta az éjszakai várost és megölte akit kellett, most azonban már nem ilyen. Különben nem is egyedül jött, hanem Marcussal és fel is akart szállni, ha nem megy neki a padnak olyan bambán. *
-Hogy városi vagyok-e? Hát mondhatni...*Kérdés melyik városi...de ha erre gondol a férfi, akkor valaha ide tartozott, az is igaz.*
-Ön is? Nem láttam még...bár az is igaz, sok embert nem ismerek errefelé.
-Még egyszer elnézést...csak figyelmetlen voltam. *Kér újra bocsánatot, bár tudnia kellene, hogy a morgás az nem azért volt, mert az illető haragszik, de hát kellett neki bor, most az érzékei is tompábbak, mint általában, a gondolkodásáról nem is beszélve.*

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

*Kissé lágy mosolyt vágva bólint, a szavakra majd kihúzza magát így már egyenesen ül a padon*-Mondhatni városközeli vagyok sokszor el szoktam jönni Freyya-ba nézelődni sok érdekes dolog van erre felé. Szeretem a ködöt*emeli a szemét az átláthatatlan jelenségre majd elmosolyodik*-Olyan titokzatos szinte minden arc amit lát az ember külön meglepetés ön nem így látja?*kérdezi tekintetét vissza vezetve Tuathara, majd megrázza a fejét*-Ne kérjen bocsánatot a köd sok ember elmélyét megzavarhatja és így az ösztönök is kicsit háttérbe szorulnak*~miért ilyen különös a szaga~*fut át a gondolat az agyán ezt nem tudja megérteni szinte tiszta illatot érez nem bűzös városi vér szagát*-Jómagam is álltalába egyedül járkálok a testvéreim nem igen tartanak velem utaimon de jó így is,. Egyedül sokmindent lát meg az ember mint amikor többedmagával van sok érdekes furcsa talán kcsiit kisérteties dolgot is*mondja mosolyogva majd félre ül a padon hogy ha akar a nő is odaférjen*

-Öhm...hát annyira nem rajongok a ködért. Bár elvileg tudok tájékozódni benne...de most valahogy nem ment.-*Mondja, bár anno még jó volt neki a köd...és végül is most is az, eltakarja és megvédi az avatatlan szemektől. Akár repülhetne is, bár az talán kissé veszélyes lenne.*
-Óh...nem a köd zavart meg igazán, azt hiszem a bor van rám ennyire rossz hatással...de ez már más történet.*Mondja, és a mondat végét már alig lehet hallani, annyira elhalkul. Elgondolkodott, miért is kellett innia.*
-Ez igaz...mást mutat a világ akkor ha társakkal vagyunk...másként látjuk a dolgokat, talán nem annyira ijesztőek, nem annyira csodásak, vagy egyszerűen elmegyünk mellettük.*Mély barna íriszei a ködöt pásztázzák, majd lassan összefogja a köpenyét és leül az ismeretlen férfi mellé a padra. Felhúzza a lábait is, és fejét a férfi felé fordítva ráhajol a térdeire. Bokái kivillannak a köpeny alól, sápadt bőre szinte világít a sötétben. Egy pillanatig néma marad, majd hirtelen megszólal.*
-Amúgy még a nevét sem tudom...*Jegyi meg mosolyogva és kissé megemeli a fejét. Normális ez a lány? Egyelőre csak az alkoholt lehet okolni érte, de nem biztos, hogy csak az az oka az egésznek.*

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

-Ha ismerjük a terepet akkor nem olyan nehéz még akár vak éjszaka is el tudnák itt közlekedni bár ha a padokat arrébb tolnák*mosolyodik el*-Akkor lehet lenne egy két baj de ezekhez soha nem nyúl senki legalábbis eddig még nem tapasztaltam*mondja majd megint jön a kis mosoly*-Oh elnézést. Alaster*mondja tömören a nevét elvégre vezetékneve nincsen de talán nem tűnik fel a nőnek ha meg igen akkor gyorsan kitalál eggyet*-Egy kis görbe est az ismerősökkel?*kérdezi miközbe hátát neki veti a pad támlájának*-Álltalába Freyyaba este indul be az igazi élet bár akkor van az is hogy aki nem ismeri annyira a környéket az ne nagyon mászkáljon mert a köd sokmindent eltakar sok veszélyes dolgot is*mondja nyugodt hangon*

-Örvendek...Én Tuatha vagyok.*Mosolyodik el, bár kezet nem nyújt, ahogy azt az illem megkívánná. Annyi éberség van még benne, hogy nem árulja el magát, mert furának tűnt a férfi aurája. Bajba keveredni nem szeretne, bár lehet, hogy így is érzi szemben vele Alaster is, hogy nem egy közönséges nő mellett ül, még akkor is, ha azt nem tudja, hogy Tuatha angyal. A második név hiánya meg fel sem tűnik neki, lévén, hogy a sajátját sem mondja el, már nem is használja, pedig van neki olyan.*
-Görbe est?-*Nagy szemek merednek a férfire, majd megemeli a fejét és megrázza tagadólag.*
-Neem, dehogy...csak egyetlen emberrel találkoztam...de az nem görbe est. Jóformán nincsenek is ismerőseim.*Egy sóhaj hagyja el ajkait, ár tudja, hogy ez önnön hibája, ő nem engedett közel magához soha senkit sem.*
-A környéket azért ismerem...*Mondja, majd végignéz fürkészőn a férfi arcán. Mit akarhat azzal mondani, hogy a köd veszélyes, ha az előbb még azt tudatta, hogy ha a terepet ismeri az ember, akkor semmi gond. Persze nem ellentmondás ez, csak feltűnt neki, és ez most gondolkodóba ejti.*

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

-Én szintén örvendek*mondja majd kicsit jobban megfigyeli a nőt jobban szólva mélyeket szippant a levegőbe*~nem emberi nem emberi szag~*ezek a gondolatok futnak az agyába nagyon furcsa neki a nő de még nem tesz semmit elvégrenem harcolni jött hanem nézelődni most inkább mellőzi a küzdelmet inkább elmosolyodik*-Hát egy emberrel is lehet *mondja mosolyogva bár nála a görbe est azt jelenti ha valakiből lakmározik de Alaster már csak ilyen mono ünnepelős marad*-Én is régebben jártam erre bár amikor tehetem ide jövök talán ez a város legszebb része főleg amikor feljön a hold és a köd sincsen*mondja*

*Az utca csendjét paták ütemes kopogása szakítja fel. Hátán egy jól megtermett páncélos alak ül. Hátán jókora pallosa, kezében lándzsa van. A hegye a föld felé mutat, jelezve, hogy békével jött. Hátán sötétvörös köpenye látható. Kissé már meglátszik rajta az út nyoma. Páncélja egy egyszerű egész testet beborító vértezet. Fejét szarvas sisak takarja el kíváncsiskodók elől. Csupán szemeinek csillogása látszik. Megállítja a lovát, majd leszáll róla. Körbenéz.*
~Nah. Most vajon merre tovább. Szállást kéne találnom estére. Az utcán, azért még sem alhatok.~
*Gondolkozik magában, miközben leveszi sisakját, majd a hóna alá teszi. Rövid, sötét színű a haja. Szemei zöld színűek, és kíváncsian tekint az ismeretlenbe. Szája szabályos ívű, és keskeny, akár egy penge éle. Szakáll nem keretezi arcát, ám már jó pár napos borosta jelzi, hogy már egy ideje úton van. Meg is dörzsöli az állát, majd elfintorodik.*
~Meg kell szabadulnom tőle.~
*Dönti el magában, ám még mindig csak egy helyben toporog, a lova kántárát fogva. Talán egy isteni kinyilatkoztatásra vár. Ki tudja.*

_________________
Csak a halott látja a háború végét!

*Már régebben is le akart jönni ide a sok nyomozgatás a peremvidéken eléggé kifárasztotta de nem igen törődik az ilyesmivel mióta történnek ezek az esetek eléggé borús a hangulata is. BÁr mivel most már családapa talán ez cseppet érthető hiszen félti a családját és a születendő gyermekét is*~minek születnek fiatalok ebbe a világba, a jövő úgyse biztos~*fut át az agyán ami nem azt jelenti hogy nem szeretné egyszerüen csak vissza emlékszik a keserü multra amibe inkább több volt a rossz mint a jó, bár mestere megtanította hogy ne mutassa ki érzelmeit de ez valahogy soha nem sikerült neki, még amikor komolyabban kezdett tevékenykednmi fejvadászként akkor se. Ahogy halad lejjebb és lejjebb lassan eléri a központi teret megint éjszaka megint halálos csend .*~nemsokára beáll a köd is~*gondolja sötéten amikor meg lát egy ismeretlent, nem az az ismerkedős fajta de mintha nem városi lenne talán csak egy átmenő vándor azok közül sok van mostanába jönnek aztán örökre eltünnek, de mig ezeken gondolkoziok lassan azon kapja magát hogy a férfi közelébe van fekete köpeny van rajta mely takarja az oldalára akasztott kardot közbe lassan leveszi csukjáját így láthatóvá vállik az arca*-Üdvözlet.*mondja komoly hangon de barátságosan*-Városi vagy csak átmeneti utazó?*kérdezi hangjába kissebb kiváncsisággal*

*Éppen elindulna valamerre, amikor valaki megszólítja hátulról. Nem is hallotta, hogy mikor ért mögé. Bár talán ez ízért van, mert túl sok időt töltött a hangos csatavértek között. Azokkal nem lehet osonni. A férfi felé fordul, legalábbis a hangjából erre következtet. Nem is kell csalatkoznia. Tényleg egy férfival van dolga.*
- Üdvözlet néked is.
*Mondja a férfinak. Hangja nyílt, és kissé mackós. Afféle könnyen ismerkedő fajtának tűnik a hangja alapján. Arcán egy mosoly jelenik. Bár kissé félszeg ez mosoly, de kezdésnek megteszi. Majd a férfi válaszára, egy mosoly kíséretében válaszol.
- Áh csak átutazóban. Legalábbis egyenlőre úgy állnak a dolgok.
Mondja haját vakargatva, majd neki is az eszébe ötlik a kérdés, amit fel akart tenni az első arra tévedőnek.
- Te idevalósi vagy? Mert ha igen, akkor tudnál mutatni egy fogadót éjszakára?
*Szegezi a férfinak kérdést, és türelmesen várja annak válaszát.*

_________________
Csak a halott látja a háború végét!

*Ahogy megítéli nem lehet gonosz figura legalábbis a kiálásábol bár Marcus régebben tanulmányozta az emberi viselkedést de mostanra már megkoptak azok az ismeretek hiszen már nem aktív fejvadász egy hamar kiégett férfi lett, csak mosolyogva bólint*-Jómagam városi vagyok bár azt hiszem mondhatom hogy jó ideig én is csak átutazó voltam ezen a környéken*mondja majd kicsit előrébb lép és kézfogásra nyújtja a kezét*-Marcus Zendor*mutatkozik be*-Ebbe a városba csak akkor érdemes megmaradni ha köt ide valami másképpen*megrázza a fejét*-Cask a halál jár erre felé főleg északnak*mutat a külváros felé*-Nem lát az ember sok jót*mondja majd bólint*-VAn egy elég nyugis hely a környéken ha gondolod elvezetlek . Olcsó és eléggé tiszta hely a fogadós Hubert régi ismerős*mondja*