*Kora reggel van, és a tegnapi találkozása után a titokzatos fiatalemberrel meggondolta magát és mégis itt van a városban. Szemeit tágra nyitva sétálgat az új helyeken, és csak mosolyog mindenre, amit meglát. Az estét egy kisebb fűcsomónál töltötte, ami nem volt valami kényelmes, így kialvatlan, és eléggé furcsa a természete mára. Ahogy nézelődik meglát egy kisebb szegélyt, és végül is arra ül le elfogyasztani maradék ételét. Majd azt is keresnie kell. Szorgosan majszolja a finomságokat, amik még táskája legmélyén lapultak, igaz kicsit szétnyomva. Valami szendvics féle nem de? Biztos laktatja.*
~Vajon mi lehet most anyámékkal? Óóó... istenem...~
*Sóhajt fel magában, majd csipegetni kezd egy pogácsát, és csak azon rágódik egy jóideig maga elé bámulva.*

- Üdv!
*Mondja teli szájjal, és egy-két morzsa is távozik a szájából a szavakat követően. Erre el is szégyelli magát kicsit, de csak lenyeli azt az utolsó harapást s szépen lassan feláll. Lesöpri magáról a maradék morzsát s odalép a fiatal emberhez. Megint megnézi magának, de csak vállat ránt, ez ugyan az a hapsika akit tegnap este látott, vagyis csak próbált látni a sötétben.*
- Igen... eltűntem... de még élek, amint látja!
*Mondja a férfinak, majd kotorászni kezd a táskájában, és a tegnapi kristályt veszi elő és adja oda a férfinak.*
- Tegnap találtam, fogalmam sincsen mi lehet. Úgyhogy tartsa csak meg.
*Teszi hozzá, és a pasas kezébe nyomja a fehér kis követ.*

- Persze nyugodtan tegeződhetünk Antony. Szólíthatlak Tony-nak?
*Kérdi, és választ nem várva elkönyvelte magában a férfit Tonynak. Neki most már mindig az lesz. Kicsit makacs lány, de kedves, és senkire nem tenne olyan becenevet, aminek a másik nem nagyon örülne. Munka? Fiatal ő mg ahhoz, és bármennyire is szakadtnak látszik nem is annyira szegény mint ahogy kinéz, csak éppenséggel számára a vagyon nem pénzből, hanem barátokból áll, akikre bármikor számíthat és akik segítséget is nyújthatnak neki, ha valami bajba keveredik. De a szülei hagytak rá egy kis pénzt is, amit ugyan nem magánál tart, de bármelyik bankból kivehet, ha van errefelé valami ilyesmi épület.*
- Hát nincsen munkám, de szerintem van valami a tarsolyodban..
*Mondja Tonynak, és csak mosolyog rá, fejében meg teljesen más jár. Például, hogy mért ilyen kedves vele ez a hapek.*

- És annak, aki elég jól megtudja védeni magát, és fegyvereket is használ annak mi dolga lenne ott?
*Kérdi, hiszen hat év alatt csak mászkál egyszer erre, egyszer arra, és muszáj volt megtanulnia megvédeni magát. Lehet furcsán hangzik, de a lények nyelvén is ért, s meg tud velük állapodni, habár volt mikor ez nem sikerült, ezért is van egy kisebb vágás a bal vádlijánál. Meg kellene fontolni eme ajánlatot, biztos jó lenne, és legalább lenne fedél a feje alatt, és nem barlangokban, vagy pusztákon kellene álomra hajtania a fejét. Hát... majd meglátja, de biztos jó lesz egy próbát megér.*
- Nem is tudom... tudod hat évig sehol nem voltam, a természet lány ölén húztam meg magam éjszakákon, és lehet ez valakinek veszélyes, nekem inkább vidámparki szórakozásnak tűnt.
*Vallja ki magát és közben vállára lágyan omló fürjeit kezdi tekergetni...*

[color=lightcyan]-Szerény véleményem szerint mindig van mit tanulni*mondja egy kicsit elmosolyodva de nem erőltet semmit hiszen semmi nem kötelező*-Mondjuk annak ott a városőrség oda is keresnek mindig embereket hogy úgy mondjam a tagjaik létszáma folyamatosan apad. Nem tudom minek küldenek felderítőket a romvároshoz szaglászni*megrázza a fejét*-mindegy de akkor te elég szerencsés voltál nem sok ember tart ki a pusztaságba főleg nem ilyen fiatalon*mondja elgondolkozva*-Hát minden esetre a döntés a tied ha akarod meg fogadod az ajánlatot de mondom semmi nem kötelező itt a városba is el lehet lenni fent a hegyen elég olcsón kaphat az ember családi házakat de van egy lakónegyed is a környéken oda viszont nem ajánlatos tudod a szegénység sokmidnenre képes*mondja kicsit fejrázva*-Ténleg eddig akkor mivel kerestél pénzt?*kérdezi* [/color]

- A szüleim nem voltak szegények, még mielőtt meghaltak. Mondhatni nemesi család volt a kis településünkön, így a pénzük rám szállt át és bankokban van. Habár ez engem kicsit sem érdekel.
*Mondja, és nem is nagyon szeret ezzel dicsekedni, hogy a szülei így, a szüle úgy. Ami történt megtörtént, és sajnos ezen nem is lehet változtatni. Tesz egy pár lépést, és azt hiszi, hogy afelé az iskola felé megy, de mégsem, hiszen ide valami északi cucc van kiírva úgyhogy útjának nem erre kell vezetnie.*
- Akkor önnel tartok, lehet kellene egy kicsit változtatni az íj használatomon. Mindig is eg akartam tanulni, de sohasem sikerült.
*Mondja, majd odaáll a férfi mellé. Fel néz rá, és felőle akár mehetnek is a jövőbeli iskolájába, vagy szállására.*

// Bocs hogy nem írok gyorsan, csak tanulok mert pénteken nyelvvizsgázom //