Északi Főutca

//rövidke olvadozás//
-Nem, nem gond...fiatal is vagyok, ami azt illeti.*Mosolyodik el. Emberként sem volt valami túlkoros a maga két évtizedével, angyalként meg tényleg nagyon fiatal, egy hete ha van annak, hogy átváltozott.*
-Óh csak éjszakai séta...hát néha én is kimozdulok ilyenkor. *Amúgy is szerette az éjszakát mindig, bár most a fényre nagyobb szüksége van, a sötétség csak legyengíti. *
-Hát néha valóban elkél egy társ...sőt itt mindig, mert nem lehet tudni, ki mikor hol támad az emberre.*Jelen esetben magára gondol, és a szemén át is villan a keserűség amiatt, amit egykor tett. Ő volt az egyik nagy réme az embereknek, sose tudták, mikor támad és ki lesz a következő áldozata. Sőt többnyire azt sem tudták, hogy ő volt a gyilkos. Legutoljára itt ebben az utcában ölt, itt számolt le azzal a pár kegyetlen katonával, akik gyilkolásra kényszerítették. De most minden megváltozott...Chas meg nem érzékelheti, hogy a lány vele szemben nem ember, mert annak tűnik, és ha elég jól álcázza magát, akkor csak is egy angyal tudhatja, hogy a társa áll vele szemben.*
-Bár a külváros veszélyesebb...igaz arra lakom.*A ház még most is ott áll, igaz üresen, de az ő háza.*
-És merrefelé tartottál? *Kérdezi, nem igazán szeretne tovább itt álldogálni a romok mellett, mert túl sok rossz emléket idéznek fel benne.*
//Újabb eljegesedés Razz

//

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

//olvadunk kicsit//

*Ismét könnyedén elmosolyodik.* - Nyugodtan tegezhetsz engem is. *Szólal meg barátságosan, aztán közelebb lép a falhoz, így könnyedén neki tudja vetni a hátát.* ~Na ez már kényelmesebb.~ *Gondolja, közben a külvilág felé csak a barátságos arcot mutatja.* - Az éjszakát szeretem, ezért inkább ilyenkor vagyok kint. *Jegyzi meg kicsit halkabban és hirtelen egy kis sikátorba néz, mert mintha mocorgást hallott volna. Talán egy kicsit túl paranoiás, de a munkájához hozzátartozik a maximális éberség. Aztán bólogatva tekint ismét Tuathára.* - Az biztos, nem valami kellemes gyilkosokkal vagy valami furcsa lényekkel találkozni. *Kicsit megborzong, mert eszébe jut a pár nappal ezelőtti esemény.* - Nem túl biztonságos az utcákon sétálni fegyver nélkül. Jobb ha van valaki, aki védi a hátad. *Mondja mosolyogva. Nem is sejti, hogy a vele szemben álló nő is gyilkos.* - A külvárosról hallottam pár dolgot, régen jártam is arrafelé. Végülis a legjobb, ha mindig vigyáz magára az ember, mert nem tudhatja, hogy ki mikor támad rá. *Bólint Tuatha szavaira.* - Végülis semerre. Csak kijöttem és tudat alatt erre vezetett az utam. De nincs különösebb célom. *Válaszol a kérdésre, közben tekintetét a Holdra emeli.*

//na ez csak ennyit tartott és fagyunk//

//Olvad//
-Rendben.*Mosolyodik el, és ez a mosoly talán kissé gúnyos maga felé, hiszen nem is olyan rég annyira bizalmatlan volt, hogy bárkit képes volt magázni. Még emlékszik Marcussal is milyen goromba volt, és a férfi még is segített neki. Miért akart emberként elijeszteni mindenkit maga mellől? Talán csak mert senkit sem akart többé elveszíteni...vagy úgy keverni bajba, mint a bátyját. De ez most megváltozott, mert bár még mindig tud bajba keverni másokat, de azért közvetlenebb lett.*
-Én is szeretem...~szerettem~...Bár többnyire veszélyes ilyenkor indulni útnak, de szeretem...éjszaka vagyok igazán magam.~Voltam magam emberként.~*Egészíti ki gondolatban a mondatait. És valóban, ő most angyalként nem az éjszakához tartozik, hiszen a sötétben csak elveszíti az erejét. Neki most a napfény az eleme, és hiába vonzza még mindig néha az éj, attól a naphoz kötődik már. A mocorgásra nem figyel fel, mindig óvatos, de ugyanakkor tudja is használni a fegyvereit, nem lehet őt egy váratlan támadással sem könnyen hatástalanítani. A félelmet emberként nem is ismerte, és bár most megtudta mi az, még mindig nem érzi túl értékesnek a saját életét.*
-Nem...de ezért tanul meg minden ember ebben a városban legalább annyira harcolni, hogy magát megvédhesse.*Mondja, hiszen ez így igaz. De persze nem mindenkinek sikerül megvédenie magát, ezt az ő áldozatainak nagy száma is bizonyítja.*
-Ki vagy mi...itt nem csak emberek vannak.*Mondja, és szája sarkában megjelenik, egy alig észrevehető sejtelmes mosoly-féleség, hisz ő sem ember. *
-Gondolom a belvárosban laksz.*Következtet abból, hogy Chas csak hallott a külvárosról.*
-Igazából itt bárhol veszélyes dolog egyedül megjelenni és fegyvertelenül, az ember életébe is kerülhet egy ilyen kis mulasztás. A külvárosban ez még rosszabb...ott állatok is támadhatnak, és szinte lakatlan mostanára már. Ugyan itt sem lehet nagyon mások segítségére számítani, mindenki el van foglalva a maga bajával...de ott csak magad vagy.*A tapasztalat szól belőle. Hányszor ült sötét éjszakákon fegyverrel a párnája alatt a takarójába burkolózva és kívánta, hogy lenne mellette is valaki. Most van ugyan akire számítson a bajban...ennek ellenére marad magányos farkas. Talán mert megszokta már, bármennyire is szeretné az ellenkezőjét.*
//Jégkorszak//

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

//olvadunk//
*Gondolatai kicsit elkalandoznak ezen a "rendben" válaszon. Valahogy kicsit furcsának tartja, mintha nem egy egyszerű kijelentés lett volna. Ez a rövid gondolatmenet nem látszik meg a nő arcán. Csak a kedves mosolyt, a barátságos arcot mutatja. Megtanulta már, hogy az emberekkel az első találkozáskor kedvesnek kell lennie, akár szimpatikus neki az illető, akár nem. Most viszont még nem is kell annyira megerőltetnie magát, hiszen a vele szemben álló nő nem tűnik ellenségesnek, legalábbis egyelőre nem tapasztalta, de azért még nem ítélkezik, mert a látszat néha csal. A nő válaszaira bólint.* - Igen, így vagyok ezzel én is. A napfény valahogy elriaszt, túl sok a fény, túl sokan látnak. *Na nem mintha az zavarná, hogy őt látják, hiszen szeret tetszeni az embereknek. Inkább azt nem szereti, ha a gyilkosságokat fényes nappal kell elvégeznie, hisz az nagy kockázatot jelent.* - Talán veszélyes a kint tartózkodás, de ez teszi még érdekesebbé. Sosem lehet pontosan tudni, hogy milyen veszély leselkedik odakint. *Bólint egyetértően a nőnek.* - De engem nem zavar a veszély, az egész életem aköré épül, ezért már hozzászoktam. *Teszi hozzá, még mindig egy mosol kíséretében.* - Az csak puszta optimizmus, vagy mondjam azt, hogy már naivitás azt hinni, hogy az emberek megtanulnak a fegyverrel bánni. Sok ismerősöm van, aki egyenesen irtózik a fegyverektől. ~És sok olyan volt, aki az én fegyveremtől irtózott.~ *Teszi hozzá gondolatban, amiről persze nem tudja, hogy az angyal is hallja. Tuatha megjegyzésére nem is figyelne fel, ha az elmúlt napokban nem történtek volna különös események. De most felkapja a fejét, de aztán teljes nyugalmat erőltet az arcára.* - Hallottam valamit arról, hogy volt régen egy nagy harc az angyalok között, de nem tudok sokat róla. *Azt hiszi, hogy a vele szemben álló nő hisz az efféle tündérmesékben, de ahogy egyre jobban belegondol, rájön hogy ez nem is akkora butaság, mint aminek látszik. Kicsit elgondolkozik, ez meg is látszik rajta, de aztán föleszmél és a nőre mosolyog.* - Nem mondhatni, csak félig. *Válaszol a kérdésre, közben felötlik benne a kis viskója és Santicor birtoka.* - És te? *Kérdez vissza, ha már Tuatha is kérdezett. Bólogat a dolgokra, hiszen ezzel is egyetért.* - Jártam már kint és láttam nem túl szép eseteket. ~Amiknek a felét én okoztam.~ *Teszi hozzá gondolatban, hisz bizonyos embereket ő maga üldözött a vadállatok karmai közé.* - A legjobb lenne, ha mindenki megtanulna annyira harcolni, hogy meg tudja védeni magát. *Viszont gondolatai ellentétben állnak kijelentésével: neki az csak jó, ha az emberek nem tudnak védekezni, mert akkor a kiszemelt áldozattal könnyebben tud végezni. Bár igaz, hogy van már segítsége, de azért jobb ha nem kerül szembe hatalmas ellenféllel.*

//fagyunk//

//ismét csak rövidke felmelegedés...egy reagnyi//
*Tuatha is kedvesen mosolyog vissza Chasityre, és ez a mosoly igazán belülről jön, egész lényéből most kedvesség árad, nem mint régen. Akkor nagyon keveset mosolygott, inkább mogorva és rideg volt mindenkivel, de ez nem is csoda, hisz mondhatni egy érzelemmentes gyilkológépet kreáltak belőle a katonai egységnél, csupán azzal, hogy zsarolták...a bátyja élete függött tőle, ezért inkább ölt, minthogy az egyetlen szeretett lényt is elveszítse örökre.*
-Nekem erőt ad...de mégsem szeretek nagyon a fényben mutatkozni. Nem rajongok nagyon azért, hogy az emberek megbámuljanak.*Meg is bámulnák, hiszen ha látnák a szárnyait, lenne ámuldozás. Mindenki azt hiszi, ő is egyszerű ember, pedig a hosszú köpeny két hófehér szárnyat rejt maga alatt. Ha azok nem lennének, ő is eléggé lazán öltözne, hiszen harcos. Meg lehet érteni, hogy nem szereti a hosszú lepelszerű ruhákat, azok csak addíg kellenek, amíg beleolvad az éjszakába, a harcban csak akadályoznák. De most ha emberként harcba keveredne, nem vethetné le a köpenyt, mert nem fedheti fel magát, azzal a vesztébe rohanna. Amíg pedig másik létformát képviselt, magyarán ember volt, azért mászkált sötétben, mert nappal eléggé feltűnő és veszélyes lett volna gyilkolászni.*
-Elég kevés olyan embert ismertem, aki nem tudott bánni legalább a bottal, vagy egy késsel.*jegyzi meg, bár tudja, hogy ő arra volt fenntartva, hogy mindig olyan embereket tegyen el láb alól, akik nem voltak kezdők a harcban, néha még katonák, őrök is bekerültek a kivégzendő egyének listájára. A gondolatra nem igazán reagál semmit, azt leszámítva, hogy felrémlik előtte néhány áldozata képe. Miket élhettek át azok a szerencsétlenek, amikor ő egyszerűen megfosztotta őket attól a lehetőségtől, hogy rájuk virradjon a holnap és még élhessenek.*
-Igen, azt mondják hogy vannak fehérek és bukottak, akik testvéreik ellen fordultak. Ők harcoltak...*És harcolnak most is, csak az emberek erről nem tudnak, mindsen esetre Tuatha sem akarja elárulni magát, ennyi amit egy transzcendensben hívő ember el tud mondani az angyalok harcáról. Ő tudna mesélni, Uriel sokat mutatott, de az áruló volna, hisz egy halandó nem ismerhet részleteket.*
-én? Én a külvárosban lakom a szüleim régi házában...*mondja, majd végighallgatja Chas gondolatait. Nem tud szörnyülködni, mert ő is sok mindent tett, és véres dolgokat, tehát semmivel sem különb a vele szemben álló nőnél.*
-na és mivel foglalkozol?*Kérdezi, bár a választ már tudja...azt a választ, amit valószínűleg Chas nem fog közölni, de jól is teszi, ezt ő sem tenné a helyében, hisz veszélyes dolog az igazat elmondani. Igaz, ő nem tenne semmit, de mások bizonyosan kapnának az alkalmon. *
//beköszönt a tél//

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

//olvad//
*Látja a mosolyt a nő arcán, ő is visszamosolyog. Ááá nem, nála ez nem szívből jövő mosoly, de ez szinte észrevehetetlen. Szívből csak kevés emberre mosolyog. A megszokott mosoly az inkább egyfajta udvariasságot fejez ki, de nem a nyitott kedvességet. Ez egy álca nála, hiszen egész élete során így kellett viselkednie, ezért már megszokta, hogy mindenkivel így bánjon. Hallgatja a nő szavait és azonnal megakad annál, hogy "nekem erőt ad."* ~Vajon hogy gondolhatja?~ *Teszi fel magában a kérdést. Talán egy kicsit túlságosan is odafigyel mindenre, lehet hogy ez már paranoia? Vagy mégsem? Csak egy kicsit gondolkozik ezen, aztán máris haladnak tovább gondolatai.* - Én az éjszakából merítek erőt. *Mondja egészen közömbösen, de a kis mosoly most is ajkai körül játszadozik.* - Igen, éjszaka a sötétben sokkal jobban el lehet rejtőzni. *Ért egyet Tuathával. Az most fel sem tűnik neki, hogy miért hord hosszú köpenyt a nő, végülis sok ilyen embert látott, ezért számára nem tűnik különösnek. Sőt, egyáltalán nem tartja furcsának Tathát, pedig ha tudná, hogy mi is igazából, biztosan másképp beszélgetne vele, és másképp viszonyulna hozzá.* - Ez igaz, de sokan csak az alapok felét ismerik, amivel nem mennek semmire. *Eszébe jut az az ember, akit a könyvtár mellett végzett ki, még védekezni sem volt ideje. Aztán egy csomó más ember képe dereng fel előtte. Sokuknak esélye sem volt védekezni a támadások ellen, mások viszont mély sebeket ejtettek nőn.* - Szerinte az egész társadalom megosztott. Vannak akik tényleg jól bánnak a fegyverekkel, de én sok olyan embert ismerek, akinek halvány gőze sincs arról, hogy hogyan kéne a kést használni vagy bármi egyebet. *Fejti ki véleményét. Aztán meghallgatja az angyalokról szóló történetet.* - Érdekes... Vajon tényleg léteznek ezek a természet feletti lények? *Sosem tagadta létezésüket, de igazán kíváncsi rájuk és örülne egy találkozásnak. A bányában élő szellem után már semmilyen furcsa ötletet sem vet el, bármi megtörténhet. A foglalkozására irányuló kérdés hallatán elmosolyodik, mert mindig készenlétben van egy hazugság, amit elmondhat.* - Üzeneteket kézbesítek embereknek a megbízómtól. *Mondja egy mosoly kíséretében.* - És neked? *Kérdez vissza a látszat kedvéért.*
//fagy//

//globális felmelegedés Razz

//
*Ismeri Chas gondoaltait is, és tudja, hogy az amit mondott az imént, az töprengésre készteti a nőt vele szemben, hiszen kijelentései kétértelműek. Nem akar hazudni, az szép is lenne egy angyaltól, de az igazat mégsem mondhatja el teljes egészében,így csak részleteket fed fel, ami nem keverheti bajba.*
-Az éjszaka néha jó barát, de ellenség is tud lenni.*Jegyzi meg. Számára jó, mert elrejti, de ugyanakkor az erejét is elszívja, tehát nem a legjobb barátja ez a napszak a sűrű sötétség miatt. És Freyyában a sötétség még csak nem is a legsűrűbb...van ennél sötétebb is, elvégre itt még néha pislákolnak a csillagok, és néha feltűnik a hold is sápadt fényével.*
-Van akinek ez a jó...van akinek nem éppen.*jelenti ki, anno neki is ez lett volna a legjobb, bár ő nem ilyen célpontokat kapott, hisz egy-egy volt katona vagy kém, nem csak az alapok felét ismerte. Meg azt is tudja, hogy ez Chasnek kifejezetten jó.*
-Ez igaz, bár én többnyire katonákkal, harcosokkal töltöm együtt a napjaim, tehát kevés olyan emberrel találkozom, aki nem tudna harcolni.*Mondja, hisz emberként tényleg katonákkal kellett együtt dolgoznia, angyalként meg maga is harcos, akárcsak fajtársai. Mindeközben jobb lábával egy kavicsot kezd rugdosni, még az úttesten állva, ha ugyan lehet ilyenről beszélni, ám hamarosan, közelebb lép és ő is a falnak veti hátát...látszólag a hátát, mert igazából a szárnyait szorítja a köpeny alatt a falnak, és dereka táján a kezeit. Tudja azt is, hogy Chas megnézne egy angyalt is akár, de ez lehetetlen vágy, ha csak maga is nem válik angyallá.*
-Ó, hogy én...hát főállásban harcoktató...mondjuk úgy, kiképző. Emellett meg amolyan futárféleség én is, néha kihordok pár üzenetet.*fejti ki ismét kétértelmű mondatokat használva, elvégre tudja, mi is igazából az, amivel a nő "foglalkozik", és ő is hasonló "munkát végzett" nemrég, most meg szintén lehet futárnak mondani, csak épp nem gyilkol parancsra. Majd fejét hátraveti és felbámul az égre. Nem figyel semmilyen neszre, pedig a közeli sikátorban igen is hallatszik pár fura hangocska...talán csak egy eltévedt kutyus nyöszörög, talán valami más vadállat hangja. Minden esetre egész nyugis, pedig talán jobb lenne, ha most is használná rendkívül éles érzékeit, hiszen nem biztos hogy minden olyan ártalmatlan, mint amilyennek tűnik. *
//Jégkorszak//

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

//olvadunk, de asszem utoljára.//
*Nem is sejti, hogy a vele szemben álló nő milyen jól hallja a gondolatait, ezért nem is próbálja meg azokat elrejteni, csak épp az arcán nem látszik semmi más a kedves mosolyon kívül. Tuatha kijelentésére elgondolkozva bólint.* - Ez igaz. A sötétség elrejt, de egyben előlem is elrejt másokat, akik rám támadhatnak. *Teszi hozzá gondolatát egy kis idő után. Neki legjobb terep a sötétség, hiszen jobb ha senki nem látja a gyilkolást, ő elég jól el tud rejtőzni annyira, hogy ne találják meg, de néha hibákat is véthet, így célponttá válik. De ettől függetlenül a világosság veszélyesebb, sokkal könnyebben észreveszik őt. Ismét csak egy kicsit bólint. Neki kifejezetten jó, ha az áldozatai nem értenek a fegyverekhez, olyankor gyerekjáték elbánni velük.* - Persze, ez nézőpont kérdése. *Megint csak egyetért. Viszont feltűnően keveset beszél, inkább a gondolatai cikáznak a fejében. Csak bólogat a válaszokra, de nem fűz sokat hozzá, saját gondolatait mintha részben elrejtené, azaz megpróbálja elrejteni, de ez nem igazán jöhet össze egy angyallal szemben.* - Harcoktató... Az szép foglalkozás.. *Állapítja meg.* - És kiknek? *Kérdezi egészen semlegesen, de még mindig a kedves mosollyal. A sikátroból jövő zajokra ő is felfigyel, de nem fordítja arra a tekitnetét. Egyszerűen csak hallgatja őket feszült figyelemmel, közben keze önkéntelenül is egy kicsit a tőre felé csúszik, hogy ha bármi gond adódna, azonnal lecsapjon. Megszokta már a harcokat, így mindig fel van készülve arra a lehetőségre, hogy most is sor kerül egy támadásra. Talán egy kicsit túl éber, de nem akar egy kis sétája alkalmával itt pusztulni. Felnéz az égre, aztán úgy határoz, hogy mára ennyi elég is volt a kiruccanásból, hiszen már több órája elment otthonról. Pihenés sem ártana neki.* - Azt hiszem én mennék is. *Fordul aztán Tuatha felé.* - További szép estét. ~Azaz éjszakát.~ *Teszi hozzá gondolatban.* - Örültem a találkozásnak. *Aztán biccent egy kicsit és mintha elnyelte volna a föld már sehol sincsen.*
//köszi a játékot. Smile

//

-Ha az ember érzékei eléggé fejlettek, akkor nem lehet előle elrejtőzni.*Jegyzi meg, hiszen tudja, hogy ha sötét van, akkor az ember inkább a hangokra alapoz, legalább is ő ezt tette, és rendkívül érzékeny érzékszerveinek hála nem bizonyult sosem könnyű célpontnak. *
-Hát igen...kinek hogy, mert ha valaki áldozattá válik, jobb ha tud harcolni.*Tudja, hogy ez nem a legjobb Chasnek, de valóban csak nézőpont kérdése. Mindegy, azért még mindig mosolyog. Bár szerencséjére sötét van és így nem látható, amint barna szeme egy árnyalattal világosabb lesz és vöröses színt ölt egy pillanatra. Még jó, hogy az ember sötétben csak fehér-feketében lát. Ez csak azért van, mert eszébe jut egy-két dolog a saját múltjából, életéből, de azért megnyugszik.*
-Katonáknak katonáktól.*Válaszol a kérdésre. Valóban főként harcban edzett emberek fejét kellett elvinnie...elhoznia ide, arra a helyre, ahol most egy tűzvész hagyta nyomok láthatóak még mindig. A zajoknak nem tulajdonít nagy jelentőséget, hiszen nem érez veszélyt. *
-Én is örültem.*Válaszol ellökve magát a faltól, amikor Chas hirtelen távozni készül.*
-Viszont és viszlát.*Köszön el, majd amikor a nőt már elnyelte a sötétség, lerántja magáról a köpenyét, szabad teret nyitva a hatalmas hófehér szárnyaknak, és eltűnve a kihalt sikátorok között nemsokára a magasba emelkedik. Szerencsére a sötétben nem feltűnő, és emberek sem nagyon járnak kint ilyenkor. Amint eltűnik, a sikátorból csak egy kutya vánszorog elő, valószínűleg az nyöszörgött, és Tuatha perceken belül földet ér a Line Crimson tengerparton, magára öltve a köpenyét, hogy megnézze a tengert, mielőtt visszatérne a kastélyba. De mint azt már tőle meg lehetett szokni, most sem a tervei szerint alakulnak a dolgok, és jöhet a mindennapos improvizáció. Razz

*
//Én is köszöntem Very Happy

//

_________________
Egy nőnek mindig két arca van: az egyiket a világnak mutatja, a másik meg ő maga.

* Johane már eltöltött pár estét a fogadóban, és az igazat megvallva már nem sok kedve volt ahhoz, hogy ott maradjon. Nem is kellett ebben senkinek sem csalódnia, hiszen ha nem is jött el onnan véglegesen, de egy kicsit legalább kimozdult, nem bírta a benti levegőt. Doh és füst. Nem az ő orrának való dolgok.*
~ Remélem, semmi őrült nem téved az utamba.
* Fejét hátravetette, amikor kilépett fogadóból, körülnézett, majd amikor nem látott senkit, elindult, majd nem sokkal később az északi főutcán találta magát.*
~ Kissé kihalt...
* Azt hitte, nagyobb lesz a nyűzsgés.

*Nemrégen tért vissza a peremvidékről és korántsem olyan eredménnyel amilyennel szeretne tudja hogy a szövetségnek kellenek a tárgyak de egyedül nem fog semmire sem menni*~merre vannak azok az idióták ? Ha én bukok ők is buknak de akkor garantálom hogy nem viszik el szárazon~*gondolja miközbe egy csövesen lép keresztül pontosabban cask fél lábbal a másik fele telibe találja a férfi fejét aminek eredményeképpen folyni kezd belőle a vér de nem érdekli hátranézés nélkül megy tovább*~azám ha én nyakig leszek a szarba akkor ők is~*mégmindig ezen jár az agya közbe eltellik , pár perc és rátér az északi főutcára, most úgyis meg kell tudnia egy két dolgot, de nem veszi észre a nőt a sarkon és el is találja vállal*-ELnézést*mondja folyott mély hangon hát igen külsőre nem lehetne megmondani Zargothról hogy egy kíméletlen pszichopata gyilkos de most nem a gyilkolás a célja kissé sötét szemekkel véri végig a nőt lehet ha férfi lett volna már régen leordította volna a fejét vagy talán még rosszabb*

* Johane észreveszi a férfit, és azt is, amit a hajléktalannal tett, akinek kisebb vérre lesz majd nemsokára szüksége.*
~ Fura egy ember...
* Elmélyülten figyeli a férfit, majd amikor az a vállával nekimegy, megszólal:
- Úgy látszik erre a modor mit sem ér...
* Fogalma sem volt, ki ez az ember.*
- Máskor figyeljen oda jobban, mert nem szerencsés emberekbe rohanni.
* Ez valóban így volt.*

*Arcán nem látszik maximum a pillantásán hogy felfogta miről beszél a nő*~nem szerencsés olyan emberekbe se belekötni akik ha kell a szádon húzzák ki a beleidet kislány~*válaszol vissza magába de amit mond azért nem teljesen ez lesz*-Nem éppen gyakori vendég a városba de hol igen?*kérdezi egy kissebb vállrándítással bár ezt inkább csak kissebb váltornának lehet nevezni*-mint mondtam elnézést*mondja most kicsit érthetőbben és lassabban majd belső zsebéből előkotor egy kissé gyűrött dobozt és kivesz belőle egy cigit az első slukkal óltja el a gyufát majd ismét a nőre néz*-Gondolom nem a városba laksz akkor nem tettél volna ilyen megjegyzést*mondja és így már át is tért tegezésbe szó ami szó a nő fiatal ő sem idős akkor minek magázódjon a munka viszontnem vár de ha most jól átgondolja a helyzetet akkor nem is olyan sietős elvégre amig a társai meg nem érkeznek addig úgyse tud világot hódítani tehát most csendben megvárja mig a többi Irrivitumos megérkezik, kicsit most csendbe van mig ezek a gondolatok lefutnak a fejébe majd ismét megszólal*-Ebbe a városba az ember nem igen figyel a másikra lehet jól is teszi ki tudja mikor áll véletlenül a hátába egy pentagonkés vagy valami komolyabb csecsebecse*mondja teljesen nyugodt hangon mintha csak az időjárásról beszélgetne. Szó ami szó már régen nem beszélt másokkal a szövetségeseken kívül most kicsit furcsa de majd megszokja, eddig álltalába maximum csak vallatta őket mielőtt megölte volna de most a helyzet nem úgy áll mint akkor.*

* Johane a férfira pillantott, nem éppen a legszokványosabb a modora. Na, igen, egy gyilkostól mit vár az ember? Habár ő maga nem is tudta, kivel hozta össze a Sors, e voltaképp magával a Kaszással diskurált.*
- Nem lakom a városban, tehát nem lehet erről tudomásom.
* Eltöpreng*
- habár egy véres balta a koponyámba valóban nem lenne szerencsés.
* Napokig feküdne a saját véréba fagyva a város utcáin, amíg valaki rá nem talál. Amikor a férfi kifújja a füstöt, kissé elfintorodik. Nem bírta ennek a dohánynak a szagát, mint a többiét sem, de nem tette szóvá*
- Mondja csak, mivel foglalkozik?
* Végigmérte a férfit, de semmit sem tudott levonni abból, mi lehet a férfi foglakozása...*

-Gondolom a külvilág se lehet sokkal jobb mostanába már semmi sem a legjobb*~hát igen bekeményített a kormány örség is nomeg ott vannak a tetves céhek is amik megnehezitik az életemet~*teszi hozzá mivel attol füg kinek mi a rossz hogy milyen szemszögből nézi node ez nem feltünő hiszen valóban nem túl fényes a helyzet. A baltás mondaton kicsit felnevet pedig nem szokása *-Talán nem történik meg, *mondja tömören egy kicsit elnyújtott mosollyal ami inkább szolid mint vidám*-De mindenesetre jobb ha sötétedés után nem mozdul ki az ember elég sokan baltáztak már rá erre*mondja majd egy utolsót szív a cigiből és kipöcköli az útra a kérdésen közbe kicsit meghökken de ez nem látszik hiszen már annyi embernek hazudott az élete során hogy csukott szemmel elhiteti bárkivel hogy pap node se a kinézetén se a hosszú félkezes pengén nem látszik hogy egy pap lenne pedig neki az is van az oldalán*-A városörségnél vagyok, most van kimenőm*mondja teljesen sima hanglejtéssel*-És kegyed?*kérdezi hiszen ha már megkérdezték illik vissza kérdezni node attol még nem ő lesz a becsület mintapéldája*