Északi Főutca

*Szeme előtt minden összefolyik, amikor hirtelen ernyedni kezd az őr keze és enged a szorítás a nyakán. Aztán leesik a földre, majd egy kéz kirántja a szobából. "Marcus"suhan át az agyán, de nem képes gondolkodni, lüktet a feje és alig kap levegőt. Szinte öntudatlanul hagyja, hogy Marcus végigcibálja a folyosón, csak a sötétbe kiérve tér magához valamelyest. Az utcát robbanás zaja rázza meg, majd lángok csapnak fel a pincéből. Bizonyára egy Molotovval rendezte le a férfi a dolgokat.*
-Jól. Kö...khm..khm...khm...kö-hö-szö...khm...nöm.*köhög folyamatosan, igy alig érthető, mit akar mondani. Amikor végre kezd rendbe jönni, ismét megszólal.*-Köszönöm. Egyedül öngyilkosság lett volna.*Ha nincs Marcus, az a barom biztos megfojtotta volna, mert agya nincs egy csepp se, de csupa izom és egy ilyen ellen nem sok esélye van Tuathának. Mindig a gyorsaságra alapoz, de ha egy ilyen elkapta, vége. *

*Megütögeti a hátát*-Nem mondom elég sok füstöt nyeltél annak a baromnak erős karja volt*-mondja kicsit kólihegve majd a lángoló ház felé néz*-Itt már nincs mit tenni húzzunk innen*mondja miközbe körbe néz*-A végén még fejpénzt tűznek ki a fejünkre*mondja morogva de megkönnyebbülten*-Szóval örülök hogy eggyütt dolgozhattunk legalább megszabadítottuk Freyyat ettől a mocsoktól is, gondolom valami veterán katonai szervezet lehetett*mondja elgondolkova*

-Nem lenne jó, ha mi is célpontok lennénk*mondja majd feláll, felveszi köpenyét, és egy mosoly kiséretében kezet nyújt Marcusnak*-Köszönöm a szabadságomat és az életemet. Vigyázz magadra és minden jót*Aztán futva tünik el az egyik sikátorban. Elnyeli a sötétség és Marcus már nem hallhatja, amint az egyik ház falának dölve zokogni kezd. *

*S most megteszi azt amit nagyon ritkán tette meg eljön hogy lenéázzen az emberek közé figyelmét már régen felkeltette egy személy*~igen gyilkol de jó cél érdekébe tette mégha gonoszis. Nem engedhetem hogy mások kezére kerüljön~*fut át a gondolat az elmélyén közbe nemsokkal mögötte ér földet fehér szárnyait egy kabát alá rejti majd oda megy a nőhöz a hangja dallamos és megnyugtató de lehet rajta érezni az erőt is*-A gyilkolás megtöri az embereket*mondja halkan majd mellé lép, gondolja hogy a nő már nem bírta tovább*-De biztos vagyok hogy jó cél érdekébe tetted mégha roszzat is*~emlékszem mi történt velünk még régen~*gondolja majd figyelmes szemmel nézi a nőt*

*A falnak dölve zokog, érzékei eltompulnak, igy nem hallja a közeledö léptek zaját. Csak akkor kapja fel a fejét és kezdi könnyeit törölgetni, amikor már a férfi ott áll mellette és hozzá szól. *~csak nem megölni akar?*villan át az agyán, de nincs ereje már, hogy szükség esetén védekezni tudjon, az ör nagyon legyengitette.*-Kihez van szerencsém?*kérdezi némi tétovázás után.*

*Közelebb lép*-Nem akarom megölni*mondja lágyabb hangon kiolvasva a nő gondolatait is*-De tudok az eseményekről, és azt ius hogy a rokonaid még nincsenek biztonságba lehet hogy az eggyik rosszat eltapostátok de még sok veszély vár titeket az utatok végén*mondja komoly hangon*-A nevem Uriel*mondja nyugodt hangon majd megáll a pillantása a nő arcán*-Te pedig Tautha Siobhain vagy ha nem tévedek*mondja miközbe kiolvassa a gondolatokat a fejéből, így tudja a nevét is a nő elmélye nyitott könyv előtte*-Ha erőt kapsz hogy tovább harcolhass a rossz ellen megtennéd?*kérdezi és most kiváncsiság túnik fel hangjába*

*~Nem hiszek a természetfelettiben...nem hiszek.~*küzd saját maga ellen.*-Uriel?*ezt a nevet mintha még anyukája emlitette volna. Ismerösen cseng, de nem tudja semmihez sem társítani.*-igen, Tuatha vagyok.*Nem tudja, honnan tudhat a férfi ennyit róla. Lassan megnyugszik és a szipogást is befejezi, de még mindig kapaszkodnia kell, hogy össze ne essen a kimerültségtöl. *-hogy harcolnék-e? *Bérgyilkos többé nem lesz. De jó célért? Ha az nem zavaró tényezök kiiktatását jelenti, akkor igen.*-Igen...a harc az életem.*Majd lesüti szemeit. Mivé lett ebben a városban?*

*Közelebb megy hozzá*-Igen Uriel*mondja meggyőzően majd rátapint a nő vállára, átérzi a fájdalmakat és a lelki sebeket is, közbe végig hallgatja a választ majd bólint rá*-Értem akkor talán segíthetek*mondja kicsit elgondolkozva amikor új angyalnővendékeket hoz létre mindig elgondolkozik e a cselekvés helyességéről de jelen helyzetbe nem tesz mást*-Ha erőt kapnál folytatnád a rossz elleni harcot nem csak az emberi rosszaság hanem valami fenköltebb cél talán a világ békéjéért? *kérdezi meg utoljára hangja mély és komoly de lágy*-Tiszta lappal kezdhetsz és a jót szolgálhatod azzal a tudással és lélekkel ami benned van és amit még kapni fogsz*mondja*

*Nem fél, egyre inkább megnyugszik. Uriel közelsége most nem riasztja, mintha nem is ember lenne, olyan más a kisugárzása. Nem érti, hogy miért kérdezi a férfi azokat a kérdéseket a harcról, de mint amikor letette a katonai esküt, most is ösztönösen válaszol.*
-Igen.Harcolok.*Tudja, hogy a harcról van szó, de ismét lüktetni kezd az agya, és csak foszlányokban jut el hozzá az egész mondanivalója Uriel szavainak. Mégis érzékeli, hogy most nem tett rossz lóra. A lelkiismerete nem ugrál a lelke mélyén, kiabálva, hogy "ne tedd, ne tedd", mint két éve, mikor abba a szövetségbe belépett. Most az a hangocska csendben van, csak néha néha bólint rá a dolgokra. Tuatha most már biztos benne, hogy harcolni fog, ha kell az élete árán is, mert kezd kitisztulni előtte a kép...egy fenségesebb cél, a béke. Igen, ezért érdemes akár meghalni is.*

*Lassan bólogat érti és érzi a nőt teljesen, hallja a gondolatait és az érzéseit, majd közelebb lép*-Akkor most új életet ajánlok a válaszaiddal megadtad a választ a kérdésedre és meghatároztad a jővődet,, ez most fájni fog*mondja majd oda lép hozzá tenyerét a nő mellkasára rakja. Tuatha most olyat érez mintha szétszakadna a mellkasa igazábol az emberi porhüveje szét is szakad a vére kifelé ömlik teljesen mig meg nem hal, az angyal a magasba elmeli közbe a saját teste is kék lángba gyullad fel a kabát leég róla most kitüremkednek hatalmas szárnyai melyből egy tollat a nő mellkasába helyez ezután végig húzza rajta a tenyerét a seb begyógyul de Tuatha arca teljesen megváltozik sőt t a teste is. Erősebb testalkata mégis nőiesebb lesz s hátábol még gyenge de idővel erősödő szárnyak nőnek ki. Uriel elengedi a nőt majd hátrébb lép, a nő volt ruhája is rongyokba van most rajta, Uriel végig néz rajta látja hogy sikerült az átalakulás, s lassan új élletre kell kelnie a nőnek*-Ébredj és láss most angyalként*mondja majd meretten áll és kiváncsi hogy viseli a nő.az új testét és egybe új erejét is amit lassan de teljesen ki fog tapasztalni*-mostantól fényhozó vagy*mondja*

-Fájni fog? Mi fog fájni?*Néz értetlenül Urielre, de azonnal meg is kapja a választ. Szemével követi a férfi kezét, és amikor Uriel tenyere a mellkasához ér, felüvölt a fájdalomtól, majd elhomályosul elötte minden, könnyei patakban folynak,aztán elveszti eszméletét. Nem tudja mennyi idö múlva ébred. Tekintete Urielével találkozik. *
-Mi történt? *kérdezi. Tudja, hogy valami nagyon megváltozott. Aztán meglátja a szárnyakat.*-Te angyal vagy?*Aztán megrázza a fejét .*Én fényhozó? Mivel érdemeltem ki ezt? *Szemében könny csillog ,oda a régi büszkeség, megváltozott, már nem a régi. Végignéz magán...a teste is megváltozott. Nincs már rajta festék ér ruhájának is csak foszlányai maradtak. Ezt látva kissé elpirul fehér arca. Most már nem csak angyal, nem csak harcos, nö is, igazi nö.*

*Végig néz a nőn amikor magához tér, majd a kérdésekre bólint*-Megváltoztál új életet kaptál egy olyan életet ami hosszabb mint az örökké valóság, és hogy mivel érdemelted ki?*kissé elmosolyodik*-Ha képes vagy a rossz cselekvésére a jóért és belül jó mardsz és ez az igazi erő nem ami itt van*fogja meg a karját majd végig néz a szárnyakon*-Nemsoká megerősödsz de most gyermek vagy, egy gyermek még az angyalok között és meg kell tanulnod használni a képességed. Szükséged lesz rá*mondja dalamos hangon majd közelebb megy a Tuathahoz*-És az első kérdésedre igen angyal vagyok a ma élő angyalok közül a második legidősebb s sokat láttam amit e világ nyögött sok fájdalom kín és szenvedés*mondja majd a nő vállára teszi a kezét*-most már te is közénk tartozol Angyal lettél az emberiség felett álsz hogy magasabb célokat szolgálj mégpedig a védelmüket*megmozgatja a szárnyait*-Alkalmas leszel rá tudom*mondja*-De vigyázz nem csak mi vagyunk*mondja végül

*Figyel arra, amit Uriel mond. Még nehéz elhinnie, hogy angyal, pedig az eszével tudja. Új életet kapott, lehetöséget, hogy jó legyen. Amikor Uriel a vállára teszi a kezét, Tuatha rárakja a kezét.*-köszönöm*mondja Uriel szemébe nézve, majd ismét szóra nyilik ajka.*-Tanits meg repülni. Kérlek.*Majd csodálkozó tekintettel néz Urielre. * Mások? A bukott angyalok?*kérdezi. Nem tud valami sokat ilyen téren.*

-A megérzéseid máris erősek, azt hiszem kezded átvenni a faj képességeit*mondja majd a homlokára teszi a kezét és felidézi a mult képeit a háboru kezdetétől sok vér és halál, angyalok teteme fedi a földet, Tuatha látja ahogy az angyalok egymásnak esnek s két külön fajra bontakoznak látja az elkeseredett harcot az inkvizítorok megjelenését majd a pusztítást amit Armageddo tekercse végzett a világgal, eszébe villan pár kép még különös van emberszerü lényekről a Leviatanokrol viszont Uriel már nem mutatja meg a démonokat. Leveszi a kezét majd a lányra néz*-Azt hiszem ígygyorsabban elmesélhettem a történteket,*mondja majd komoly szemmel néz rá most ő se leplezi kilétét szeme égszinkéken világít*-Koncentrálj a spirituális valódra, és próbáld meg lengetni*mondja nyugodt hangon*-Lehet még gyenge kicsit de idővel erősödni fog akárcsak te

*Uriel a lány homlokára teszi kezét és Tuatha elött képek peregnek le angyalokról, csatákról, különös vérengzö lényetröl, inkvizitorokról és leviatánokról. Amikor vége szakad a képsornak, megérti, hogy most épp az angyalok történelmét látta...összefoglalva. Uriel égszinkék szemeit látva elmélázik, vajon az övé még mindig ugyanolyan mélybarna, mint régen, vagy sem. Aztán a szárnyát kezdi próbálgatni. Koncentrál, koncentrál, és a sokadik próbálkozásnál sikerül fél méternyire megemelkednie. Még nem bír sokáig repülni, de arcán gyermeki mosoly jelenik meg. * repülöök.*motyogja, ám ekkor szárnyai megdermednek és ö meg térdre esik. Gyenge még. Feltápászkodik, és továbbra is mosolyog. Idövel megtanulja majd.*