DarkHeadler Kápolna

*Komoly arcal figyel közbe elgondolkozik hogy mióta is ismeri Cress-t. *~mióta élek~*ötlik fel a fejébe és soha nem gondolta volna hogy egyszer össze is házasodnak, de most ténleg akarja úgyhogy bátran néz a z atyára majd a lányra*-Fogadom*mondja tömören és hangjábol látszik hogy amit mond azt úgy is gondolja eddig még nem volt ennyire biztos semmibe se*

-Akkor most a vőlegényhez fordulnék,tanuk híján!
Marcus itt vannak a gyűrűk?Ha igen akkor kérlek huzzátok fel egymás ujjára!
*csak nézi hogy vajon Marcus elhozta e a gyűrüket*

*Kicsit megütődik*~ A gyűrű~*gondolja majd a zsebébe kezf turkálni, kicsit frászt kap de hirtelen rálel a kis dobozra amit eddig még a lánynak se mutatott meg, majd kinyitja és kiveszi a gyűrűket abbol az eggyiket Cress ujjára húzza közbe mosolyog és a lány szemét nézi, nem is szólal meg most annyira boldog hogy nem tudja szavakba önteni*

*Mosolyogva nyujtja oda kezét és miközben a mindjárt férje felhúzza az újára a gyűrűt végig az arcát figyeli.*~Most én jövök.~*Gondolja és már a kezében a gyűrű amit a férje ujjára szánt.*~Na így már tökéletes.~*Gondolja és mosolyogva pillant fel a mindjárt féjére.*

*Dorien szinte repdes az örömtől,még jo hogy nincsenek szárnyai,mert akkor most kivinné a cserepeket*
-Kedves Marcus és kedves Cressida akkor nincs más hátra,minthogy kimondjam férj és feleség vagytok!
És hogy ezt itt jelképesen megpecsételjétek Marcus kérlek csókold meg,nem a menyasszonyt hanem a feleségedet!

*Elmosolyodk majd elgondolkozik gondolatok ezrei röpködnek keresztül a gondolataiba, arra gondol eddig csak azzal volt megelégedve hogy mindig jó pénzt fejtsen ki az áldozatai megöléséből vagy elkapásábol akkor azt hitte erre a pillanatra várt míg élt de most bebizonyosodott hogy tévedett, ahogy nézi Cressidat elmosolyodik és rájön hogy lehet erre a pilanatra várt egész életébe és boldogan öleli át a lányt és csókolja meg*

*Mosolyogva hallgatja az atya szavait majd mikor az a rész jönn hogy csókal megpecsételjék örömel simul bele a férje karjaiba. Ebbe a csókba bele adta minden reményét és szerelmét az eljövendö életükel kapcsolatban.*-A reggilt az ágyba kérem én férjecském.*Jegyzi meg mosolyogva és még egy csatanos csókot lehel a férje ajkira.*

-Gyermekeim menjetek békével,és kívánok nagyon sok boldogságot!
Mégvalami,engem itt mindig megtaláltok ahogy eddig is!
Majd néha nézzetek be hozzám és meséljétek el mi történik veletek!
*Majd kezet nyujt Marusnak,és Cressidanak*
-Mindörökkön örökké Ammen

*Elmosolyodik majd kezet fog az atyával*-Viszlát atyám, még találkozunk és köszönöm*mondja majd Cres s felé fordul és felkapja*-Hát ez csak természetes kedves*mondja és kimennek a teremből*-Jó éjt atyám és sok szerencsét*mondja*

*Az éjjel történtektől még mindig elég feldúlva lép be a kápolnába. Sosem volt vallálos, de gondolta, hogy esetleg egy ilyen hely némi megnyugvást hozhat. Lenyomja a kétszárnyú kapun a kilincset és belép. Megcsapja a hűvös, amely általában a kápolnákat uralja. Nem esik most rosszul. Salvador lassan elindul a padsorok között előre az oltár felé. Közben nézi a díszítéseket, magát az építészetet is. Gondolatai viszont még mindig a tegnapi nőn járnak, a megcsonkított nyálkás testén. Minden alkalommal beleborzong. Kellemetlen felidézni ezeket az eseményeket, de mégis állandóan a fejében kavarognak.* ~Most már nincs visszaút.~ *Gondolja, hiszen az árny már meglátta. Ha már ennyire beleártotta magát az itteni dolgokba, nem hátrálhat meg. Tovább kell folytatnia a kutakodást. De egyelőre kicsit meg kell nyugodnia. Az első sorokhoz érve megáll és felnéz az oltárképre, majd a gyertyákra. Végül a harmadik sorba balra helyet foglal és felsóhajt.*

*A bukott lassan libbent a templom tetejére látta ahogy Salvador bemegy, elgondolkozik*~nem nekem való hely eggyáltalán~*gondolja de végül erőt vesz magán leugrik hangtalanul ér földet miközbe az ajtót nézi, lassan bemegy a templomba meg is látja a férfit odamegy hozzá majd amikor a háta mögé lép ráköszön mosolyogva*-Szép estét*mondja lassan morgó hangon de nem mérgesen amolyan mély barátságos hangnembe*-Mi szél hozott téged ide?*kérdezi miközbe körbe kering a tengeje körül felnézve a templom plafonjára*

*A nő képe lebeg maga előtt, és gondolatok cikáznak át a fején. Meg sem hallja az ajtó nyílását meg a lépéseket. Amikor Samael megszólal a háta mögött, hirtelen összerezzen, majd hátrafordul. Felismeri a férfit annak ellenére, hogy csak egyszer találkozott vele.* - Szép estét neked is. *Kis mosoly jelenik meg arcán, hiszen emlékszik még, hogy mit mondott tegnap Herb.* - Jöttem megismerni ezt a helyet is. Szükség van a nyugalomra. *Válaszol halkan, mert nem akar nagy hangzavart csapni egy templomban.* - És téged? *Kérdez vissza, miközben körülnéz a teremben.*

*Féltérdre helyezkedik majd szemeit végig hordozza a templomon nem tudja igazábol miért jött ide maga se de már rég óta nem járt ide bent akkor talán még nem is ez az ember vagy angyal volt*-Csak az emlékek miatt, jöttem ide,*mondja mosolyogva majd a férfira emeli tekintetét*-És neked miért van szükséged nyugalomra? megismerkedtél már a várossal?*kérdezi nyugalommal a hangjába, közbe azon gondolkozik mit keresett a férfi tegnap a vidámparkba lehet elmondja lehet nem de nem teszi fel a kérdést*-Itt legalább még valamilyen szintü nyugalmat talál az ember, máshol nem nagyon*mondja*

*Bólint a válaszra, majd ismét körbehordozza tekintetét. Végül az oltáron állapodik meg, valami mély békét sugároz, amitől kissé megnyugszik Salvador. A kérdésre sóhajt egyet.* - Ha a várost nem is, de a környékét igen. Voltam a vidámparkban. *Mondja Samaelnek. Herb elmondásából nem számíthat semmi jóra a férfitől, és jobb ha nem bízik meg benne, mégis elmondja mindezt.* - Találtam néhány érdekes dolgot.... Kicsit talán felkavarót is. *Az nem kifejezés, hogy felkavaró. De amíg Samael nem kérdez rá, addig inkább nem beszél.* - A fogadós valamitől nagyon megijedt tegnap előtt. *Céloz arra a kis beszélgetésre, közben kérdőn néz a férfira.*

*Lágyan elmosolyodik*-Gondolom nem hallgattál azokra akik azt mondták veszélyes*mondja majd kicsit felnevet*-Bár elég kalandozó jellemnek nézel ki így ezen nem is csodálkozok*mondja majd leül, kicsit megszisszen a hátán a szárny kcisit meghúzódott ami a kabát alatt van Samaelnek elég nagyok vannak így nehéz rejtegetni*-ott mindig talál az ember dolgokat bár álltalába nem nagyon mondhatni érdekesnek inkább felkavarónak, bár neked érdekes lehet hisz ahogy mondtad nem rég jöttél a városba*mondja majd kicsit elkomorodik*-Hogy Hubert? Volt vele egy régi számlánka azóta kicsit tisztelettel bánik felém, *mondja mosolyogva*