Ravenhood Birtok

Téma: Ravenhood Birtok Szer. Aug. 06 2008, 22:31

leírás később

Téma: Re: Ravenhood Birtok Szer. Aug. 06 2008, 23:05

*Elmosolyodik majd megfogja a nő kezét egy kis ideig a szemébe nézve figyel majd elengedi közbe végig néz az arcán kicsit kisértetiesnek látja a hófehér bőrt a holdfénybe de ezen is elmosolyodik*-Szerintem majd megismerem ha eltellik egy kis idő és ha ténlegesen a társam lesz akkor szerintem lesz annyi időm hogy megismerjem és persze ez ugyanígy igaz rám is*mondja az utolsó két három szónál előre hajol és kicsit halkabban mondja de jól hallhatóan*-Nem is modtam sőtt nem ismerült fel hogy csalódnék magába*mondja majd abólint*-VAnnak dolgok amit csapatmunkával könnyebben el lehet végezni legalábbis szeirntem de látom egy véleményen vagyunk*mondja ravaszkás mosollyal a száján*-Igen miután a szüleim meghalltak egyedül lakok ott igazábol gondoltam eladom de sok emlék fűz hozzá amit nem szeretnék ott hagyni tudja ott nőttem fel bár alig használom ki a két szintet legalább azt mondhatom hogy nem nagy a ház mondjuk azt be kell vallani hogy a korához képest eléggé strapabíró egy épület*mondja még utólag*-HÁt meg tudom csinálni ha lesz egy kis szabadidőm de az nem mostanába lesz legalábbis nem látszik*mondja a kérdésre elmosolyodik*-Majd össze hozom egy két emberrel szerintem az én kapcsolatom talál magának is elég jó munkát mondjuk elég jól meg szokták ezekbe a körökbe az embereket bár el is várják hogy akkor jól végezzék a dolgukat bár kegyedbe nem kételkedek*mondja ravaszkás mosollyal közbe megnézi a tőrt*-Nagyon szép fegyver*mondja*-Igen nem keresek rosszul mondhatni nagyon is jól, amúgy ha akarja veheti bóknak is*msoolyodik el majd akkor elindulnak a házhoz jó háromnegyed órás út után egy sötét gótikus stílusba készült házhoz érnek a férfi előre invitálja a nőt a kapunál ami egy nagy kerthez vezet*-a szüleim is elég befolyásos emberek voltak a ház az ő művük*mondja közbe végig néz a ház két oldalán köszöntő démonszobrokon majd eléri a nagyobb fakaput bent gyertyák vilgáítanak és egy előszobába nyílik be az ajtó*-Nos ez lenne a ház kicsit rendetlenség van de ez ne zavarja*mondja. Innen négy ajtó nyílik meg egy lépcső felfelé az emeletre Santicor jobbra nyit be ahol egy termetes társalgó szerüség van egy kandallóval a szoba északi végébe előtte egy kanapé egy asztal és egy kissebb dívány szerüség van nomeg egy kissebb bárpult a másik oldalon*-Foglalj helyet. Ugye nem baj ha tegezlek kissé idegesítő hiszen szeirntem nem nagy akorkülönbség köztünk ténleg ha nem vagyok tú l indiszkrét mennyi idős vagy?*kérdezi egy kis mosoly társaságába madj oda megy a bárpulthoz*-VAlami italt esetleg?*kérdezi a fejét Chas felé emelve közbe elővesz egy két üveget meg poharakat*-Emlékszem régebben sokat játszottam ebbe a szobába mostanába mióta felnőttem már nincs időm játékokra*-kcisit elneveti magát szokott emlékezni a vidám multra arcán kicsit látszik is most valami fájdalom féle de a férfi jól titkolja*-És mióta élsz itt Freyyaba ? itt születtél?*kérdezi*

Téma: Re: Ravenhood Birtok Szer. Aug. 06 2008, 23:39

*Viszonozza a tekintetet, nem olyan fajta ö, hogy elforditja a fejét, ha egy férfi hosszan a szemébe néz, épp ellenkezöleg, szereti az ilyen helyzeteket.* - Igen, ebben igaza van. Van idönk még megismerni egymást, legalábbis úgy vélem, hogy lesz elegendö. *Mondja egy bólintás kiséretében. A csalódásra ravaszan elmoslyodik.* - Csak aztán nehogy kiderüljön, hogy félreismert. *Szándékosan nem beszél most egyenesen, meglehet, hogy csak cukkolni akarja Santicort.* - Igen, még szerencse. Nem szeretek vitatkozni az emberekkel, mert általában halál a vége, ha szép szóval nem lehet meggyözni. *Itt egy rövid ártatlan mosolyt villant a férfira a nagyobb hatás elérése végett. Most azért is játszik egy kicsit, mert ahhoz van kedve.* - Szóval árva... *Jegyzi meg halkan, inkább magának semmint beszélgetö társának.* - Nekem fogalmam sincs, hogy mi van a szüleimmel. Nem biztos hogy élnek, talán már végeztek velük... Ki tudja? *Mintha hangjában továbbra is az a vidámság csengene, ami nem akar apadni. Nem is bántja egyáltalán, hogy a saját szüleiröl igy beszél.* - Ha a szivéhez nött a ház, nem éri meg eladni. Mondjuk azt megpróbálhatja, hogy otthonossá teszi, hogy ne tünjön olyan nagynak egy személy részére. *Gondolkozik el egy kicsit Chas. A munkára bólint.* - Azt nagyon megköszönném. *Mondja egy hálás mosollyal. Viszont egy résznél megakad.* ~Hogy érti azt, hogy megszokták az embereket?~ *Tünödik el magában, de nem kérdez rá.* - Attól nem kell tartaniuk, hogy nem végzem jól a munkámat. Ha szükséges, be is bizonyitom egy próba alatt. *Mondja most már a megszokott ravasz mosollyal. A fegyverét érö dicséretre bólint.* - Köszönöm. Önnek milyen fegyverei vannak? *Kérdezi a férfitól, hiszen ha társak lesznek, nem árt ilyen alapvetö dolgokat tisztázni. A kis séta meg sem kottyan a nönek, hozzászokott a hosszú utakhoz. Kecsesen lépled Santicor oldalán, majd mikor odaérnek, áhitattal vegyes gyönyörködéssel szemléli a házat. Nagyon szereti a gótikus épületeket, azok a kedvencei. Santicorra villant egy mosolyt, amikor elöre engedi. A démonszobrokat is alaposan megfigyeli, majd belép a házba. Követi a férfit be a jobb oldali ajtón. Alaposan körülnéz a szobában, nagyon tetszik neki az egész berendezés.* - Gyönyörü a ház. A szülei igazán kitettek magukért. *Állapitja meg a nö.* - A rendetlenség nem gond. Az én kis viskómban sincs valami nagy rend. *Mondja mosolyogva. Helyet foglal a kanapén, de nem akárhogy.* - Remélem nem gond, hogy ha lehúzom a csizmát. *Ha Santicor megengedi, akkor Chas kiveszi csizmája szárából a kést és leteszi az asztalra. Aztán leveszi a csizmákat, majd leül a kanapéra. Két lábát lelógatja a kanapé karfáján és bokánál keresztbe rakja, ö maga pedig félig elfekszik az ülöalkalmatosságon. Fejét kicsit oldalra dönti, hogy lássa Santicort, közben sötétbarna haja szétterült a kanapén.* - Dehogy baj, már én is akartam mondani. *A ravasz mosoly nem törölhetö le arcáról.* - Közeledek a 20 felé. *Válaszol a kérdésre. Eszében sincs kitérni alóla, hiszen ez cseppet sem indiszkrét kérdés, legalábbis Chas igy gondolja.* - És te? *Kérdez vissza, mert eléggé kiváncsi Santicor korára. Olyan 20 körülre becsüli, de ki tudja.* - Kérnék szépen. Mondjuk egy kis Bailey's jól esne. *Válaszol a kérdésre. A régi emlékek emlitésén kicsit sóhajt a nö.* - Nem itt születtem. Vagyis nem tudom pontosan. Sosem mondták meg az igazat, ezért fogalmam sincs. Néhányan azt mondták, hogy a városban születtem, mások szerint egy barlangban, távol mindenféle civilizációtól, mig mások szerint meg egy tanyán a város közelében. Az igazi szüleimröl nem tudok szinte semmit, még a nevüket sem biztos. Idegenek neveltek fel, mint egy idegen gyermeket. *Talán kicsit hosszan is válaszolt a kérdésre.* - Sajnálom, hogy ezzel untatlak. *Kér elnézést a hosszas emlékezés miatt.*

Téma: Re: Ravenhood Birtok Csüt. Aug. 07 2008, 00:09

-Álltalába hiszek a megérzéseimbe és most nem hinném hogy félre ismerném*mondja*-Vedd csak le nyugodtan*mondja madj kitölti az italokat, magának egy sima Gin-t hosszú üvegpohárba meg töltött mellé Tonicot szereti ezt a két keverési módszert a vitatkozásra bólint*-Én az ész érvek embere vagyok de ha nem jön össze akkor én is inkább a tettek mezejére lépek*mondja közbe persze meg is hallotta az árva szót Egy enyhe mosoly fut keresztül a száján*-Az vagyok de már megszoktam. tizan hat éves korom óta itt élek egyedül bár gondoltam hogy egosztom a házat valakivel de eggyelőre még nem találtam alkalmas személyt erre közbe hallgatja a lány történetét hogy mi van a szüleivel ezen is elmosolyodik sejti hogy nem lehettek jóba de nem hozza szóba a korra elmsolyodik*-akkor jól saccoltam én is úgy ebbe a korosztályba helyeztem volna jómagam huszon egy éves vagyok bár mondták már hogy fiatalabbnak látszom bár volt aki öregebbnek nézett*mosolyodik el közbe oda ér a kanapéhoz majd átnyújtja az italt észreis veszi a nő testhelyzetét amin megint csak elmsoolyodik*-Vissza térve a melóra nem hinném hogy a munkáltató bizonyítékot akar nem olyan fajta ember ő szerintem egyből a mélyvízbe dob de ha minden jól megy talán közös melónk lesz*mondja mosolyogva közbe hallgatja amit Chas mond és cska bólint*-sajnos mostanába nem mindenki tud jó otthont és neveltetést kapni mondjuk én szerencsésnek hiszem magam a szüleim szerettek*elmosolyodik*-Most jön az a kérdés hogy akkor miért lettem ez ami vagyok. Apám is ezt a szakmát végezte nem vagyunk ember utálók se gonoszak de a megélhetésnek ez a legjobb formálya*apró mosoly megy keresztül az arcán*-Dehogy untatsz akkor nem kérdeztem volna meg*mondja lágy hangon miközbe kicsit megroppantja a nykát és ő is kényelembe helyezkedik leveszi a bőrkabátját amjd hátra dobja egy székre*-Nem fázol?*kérdez i de már megy is rak pár fa hasábot a tűzre és begyújtja*-Szeretek néha házias lenni nos örülök hogy tetszik a ház magam is mondhatom a rabja lettem ne érts félre csak egyszerüen itt éltem a gyerekkorom s a többit is néha sajnálom hogy nincs elég időm arra hogy gondozzak lehet egyedül ezért kicsit ingerel a szakmám*mondja mosolyogva*

Téma: Re: Ravenhood Birtok Csüt. Aug. 07 2008, 00:25

*Kicsit furcsa a testhelyzet, bólogatni sem olyan könnyü, de azért megpróbálja.* -Egyetértek. Ha nincsenek észérvek, akkor feleslegesen foglalja a helyet az ember. *A mosoly egy rövid pillanatra egy gonosz vigyorrá torzul, aztán megint csak a szokásos ravasz mosoly. Hallgatja Santicor szavait, közben továbbra is mosolyog.* - Az hosszú idö. Azóta egyedül állsz a lábadon és senki nem segit? *Kérdezi a férfitól.* - Jómagam olyan tizennégy éves korom körül szöktem el az otthonomnak nem éppen nevezhetö házból. Már elegem lett mindenkiböl és elindultam egyedül... *Mondja Chas egy kissé elgondolkozva.* - Még mindig azon csodálkozom, hogy egyedül minden pénz nélkül hogy tudtam túlélni. *Erre a kérdésre eddig még nem kapta meg a választ, kicsit hitetlenkedve tekint vissza saját múltjára. A korra elmosolyodik.* - Én is olyan 20 körülre gondoltam nálad, nem sokat tévedtem. *Àtveszi a poharat és egyik kezével megtámaszkodik maga mögött, igy ülö helyzetben an, kivéve, hogy lábai még mindig a karfán lógnak le. Belekortyol az italba néhányszor, aztán Santicor felé fordul.* - Ne ácsorogj a saját házadban, ülj le. *Mondja mosolyogva és közben a maga melletti helyre mutat a kanapén. Igen, egy személynek még nagyjából van hely.* - Igen, az is vagy. Az én neveltetésem nem állt semmi jóból... Azon kivül, hogy mindig mindenért én vittem el a balhét semmit nem kaptam csak verést. *Mondja ki nyiltan. Nincs miért titkolnia vagy szégyellnie. Talán néhányan emiatt kicsit szókimondónak tartanák. Elmosolyodik a Santicor által saját magának feltett kérdésen.* - Nem kérdeztem volna meg, vagy legalábbis nem gondoltam volna meglepönek, hogy bérgyilkos vagy. Ez tényleg jövedelmezö szakma és ebben a mai rohadt világban a pénz nagyon sokat számit. *Kortyol még párat az italból, a pohár már jócskán kiürült, csak néhány csepp van az alján. A kérdésre megrázza a fejét.* - Nem dehogy. *Mondja mosolyogva, de szemével követi a férfit ahogy megrakja a tüzet.* - Az nem rossz dolog. Miért mindig a nöknek kéne háziasnak lenni? Végre van egy ellenpélda. *Cinkos mosoly jelenik meg arcán, közben Santicort figyeli.*

Téma: Re: Ravenhood Birtok Csüt. Aug. 07 2008, 00:43

*elmosoylodi*-Azt hiszem egy húron pendülünk ha más nem akkor gondolkodás terén*mosolyodik el a kérdésre elmosolyodik*-Nem nem segítettek megálltam a magam lábán szerencsére kedvező volt a helyzet és az akkori tudásom is*mosolyodik el közbe vissza gondol a régi időkre amire szívesen emlékszik közbe perzse figyelemmel hallgatja a nőt elcsodálkozik kicsit talán az arcán is meglátszik hiszen a nő mintha a legjobb családbol származna legalábbis a stílusa alapján nem hitte volna hogy ilyen multja van*-Hát akkor büszke is lehetsz magadra az biztos nem gondoltam volna*mondja öszinte hangon amibe talán kis áhitat is van közbe elhelyezkedik a kanapén*-szerintem ahhoz képest nagyon nevelt vagy hogy a szüleid ütöttek biztosan erős akaratu lehetsz akkor*mondja komoly hangon miközbe felhörponti az italt*-még eggyet?*kérdezi közbe már oda is visti hozzájuk az italokat amit a kanapé elé rak le közbe elmosolyodik a háziasságon*-Én szeretek tenni venni, lehet emiat sokan nőiesnek néznek de én azt vallom amit egy férfi is meg tud csinálni azt puszta erkölcsből miért haggya rá a nőre?*kérdezi őszinte kiváncsiságal*-én nem hiszek a megkülönböztetésbe hogy egy nő gyengébb mint a férfi láttammár sok ellenpéldát is*mondja*majd felnéz az órára*-Az éjszaka nem jó erre felé ha akarod aludhatsz itt este ha elálmosodsz van elég szoba a lakásba *mondja kis mosoly keretébe*

Téma: Re: Ravenhood Birtok Csüt. Aug. 07 2008, 01:01

- Igen, valószinü. *Mondja mosolyogva Santicornak. Elismeröen biccent.* - Azért az nem kis dolog. Egyedül boldogulni egy ilyen városban nem épp könnyü. *Állapitja meg a nö, majd a meglepettségen elmosolyodik.* - Sajnos volt elég szörnyüség, amit át kellett élnem, de nem úgy tekintek vissza, mintha borzasztó lenne. Szerintem jó, hogy mindez megtörtént velem, mert ezekböl tanultam. A türöképességem ezek miatt nött meg, az idegeim megerösödtek. Talán egy gyenge ember lennék, ha nem estem volna át mindezeken. *Fejti ki elég hosszan véleményét. De közben végig mosolyog. A múlt felidézése nem okoz benne fájdalmas emlékeket.* - A nevelésemmel nem a szüleim törödtek. Végülis ha valaki tizennégy évesen boldogulni akar, ki kell tanulnia az ilyen fortélyokat, hogy kivel miként kell bánni. *Véli Chas, majd a kérdésre bólint. Az idehozott italból tölt magának egy keveset, majd egyböl felhörpinti. Miután Santicor visszaül a kanapéra, Chas egy laza mozdulatta elfekszik, igy a feje a férfi ölébe kerül.* - Szerintem az egyáltalán nem nöies. Jobb ha egy férfi is tevékeny, ha rá is lehet hagyni bizonyos házi munkákat. Feleslegesek a megkülönböztetések. Szerintem mindenki el tud látni mindent. Ezek a túlságos udvariasságok már az agyamra mennek, hogy ha valamit cipelek akkor át akarják venni meg ilyenek. Talán nem nézik ki belölem, hogy egyedül is tudom vinni? Lehet, hogy a férfiak egy része csak udvariasságból viselkedik igy, viszont a másik része meg azért, mert gyengének tartja a nöket. *Fejti ki álláspontját. Látszólag ebben is egyetértenek Santicorral. Az ajánlatra lágyan elmosolyodik.* - Köszi, lehet hogy akkor majd ezt igénybe fogom venni. De nekem jó lesz ez a kanapé is. *Mondja a férfira szegezett tekintettel.*

Téma: Re: Ravenhood Birtok Csüt. Aug. 07 2008, 01:11

*Elmosolyodik közbe elmélye még mindig a mult körül bolyong*-Hát nem kis dolog de ugyan ezt el lehet modani rólad is elvégre te fiatlaabb korodba mentl el és vágtál neki a nagyvilágnak méghozzá egyedül*mondja mosolyogva*-Szerintem az ember valódi énje is okat számít gondolom már gyerekkorodba is akaratos tipus lehettél bár nyugodtan szakíts félbe ha tévedek*mondja nyugodt hangon mivel hát vele is előfordula tévedés közbe kcisit elmosolyodik amikor a nő feje az ölébe kerül bár arcán nem látszik a meglepettség ő kicsit meglepődött belülről kevés ember visekledett vele eddig élete során barátként és ha igen is az régen volt d emost ez teljesen más*-szerintem mindenki eggyelő jó azért a tisztelet megkívánja hogy felajánljam a segítségem de nem erőltetem rá másokra hiszen nők között is nagyon sok erős szívós teremtés létezik és gondolom te is ezeknek a táborát erősíted*arcára lágy mosoly kerül most lefelé néz a beszélgető társa szemeibe*-Én nem nézem a nőket gyengének*mondja tömören a kanapés szólásra legyint *-Haggyad van pár jó szoba fent a másodikon és ha bármire szükséged van szólj csak mindenre van lehetőség szerencsére víz bajok nincsenek a házba azt a mult nyáron elintéztem, ez akanapé meg amugy is kis idő mulva árt a hátnak

Téma: Re: Ravenhood Birtok Csüt. Aug. 07 2008, 01:22

*Kicsit elgondolkodik, majd lassan megszólal.* - Igen, ebben van valami. Az ember természete ebben az esetben nem elhanyagolható. fontos, hogy mit örököl és hogy ö maga milyen belül. *Ismét csak egyet kell értenie Santicorral.* - Részben az voltam. Mindig megköveteltem a szükséges dolgokat, nem hagytam, hogy elnyomjanak. Valószinü, hogy ez nem tetszett a nevelöszüleimnek és emiatt bántak rosszul velem. Vagy mert nem akarták az édesgyermekeiknek felróni a rosszaságokat és én voltam akkor is a hibás. *Hangjában egy cseppnyi gúny is érezhetö, de aztán visszatér a megszokott kellemes mosoly, és a barátságos hang. Arra kiváncsi lenne, hogy mit szól a férfi ahhoz, hogy Chas az ölébe hajtotta a fejét, de semmit nem tud az arcáról lelvasni és nem is kérdezi meg. Egyszerüen csak lehunyja szemeit és igy fekszik tovább. Örül, hogy a férfi megtüri igy, neki ez éppen elég... egyelöre.* - Persze, a tisztelet fontos, de senkire nem kell ráeröltetni. *Szemeit mindvégig behunyva tartja.* - Nem tudom, hogy közéjük sorolhatom e magam, de szivesen tartoznék az efféle nök közé. *Mosolyog Santicorra, vagyis arra felé, ahol a férfi arcát véli.* - Rendben. Köszi, hogy maradhatok. *Mondja hálásan. Felhúzza térdeit, és lábait nekitámasztja a kanapé karfájának. Ennek hála egy kicsit feljebb csúszik szoknyája. Amúgy is elég rövid, igy meg mégrövidebbé válik, de Chast ez egyáltalán nem zavarja.*

Téma: Re: Ravenhood Birtok Csüt. Aug. 07 2008, 01:31

*kcsit össze rándul az arca*-Utálom azokat akik a saját vagy szeretteik bűnét is másra róllyák mond te ezt hogy bírtad ki addig?*kérdezi ezt most őszinte kiváncsisággal*-Rossz hogy ilyen szülők vannak ha nekem lenne fiam vagy lányom ha fogadott ha nem akkor se bánnák így vele*kicsit megrázza a fejét*-Áh mindegy*mondja de kicsit feldulta a dolgo lehet azért mert kedveli a lányt*-Akkor a lehető legrosszabb volt a gyerek korod lehetett*mondja majd elmosolyodik*-Szerintem nyugodtan sorolhatod magad közéük *mondja mosolyogva közbe még mindig csodálkozik hogy a lány ilyesmit csinál d earcán látszik hogy nem zavarja a szoknyát észre is veszi egy pillanatra arra felé néz*-Nyugodtan maradhatsz és nincs mit lehet már hiányzott is egy lakótárs, mégha csak egy napra is akarsz maradni bár ha akarnál felőlem tovább is lehet*mosolyodik el*

Téma: Re: Ravenhood Birtok Csüt. Aug. 07 2008, 01:46

*Kinyitja a szemei és látja a férfin a felháborodást, de csak egy mosollyal válaszol, rajta nem látszik semmi jele a dühnek.* - Tizennégy éves koromig birtam, bár elég nehezen. Elegem lett a folytonos hibáztatásokból meg verésekböl. Feleslegesen kaptam öket, najó, talán néhányat nem, de nagyrészüket igen. Sokszor lenyeltem a szidásokat, de egy idö után elegem lett és kitörtem. Aznap éjjel elszöktem a házból. Nem nevezem otthonomnak, mert egy büzös pocsolyában kellemesebb volt, mint abban a szennyes házban. *Annak ellenére, hogy igy beszél, a különös mosoly nem törlödik le arcáról.* - Ne legyél dühös a múlt miatt, föleg egy másik ember múltja miatt ne. Az elmúlt eseményeken nem lehet változtatni, inkáb a jelenre kell figyelni, hogy ne kövessünk el olyat, amit aztán megbánnánk. *Hangja is teljesen nyugodt, semmi feldúltság nem érezhetö benne.* - Kellemetlen volt, az biztos, de túltettem magam rajta. Talán jobb, hogy ilyen volt. *Kicsit elmélázik, majd ismét visszatér a jelenbe. Kellemes érzés járja át ahogy igy fekszik a kanapén, fejét Santicor ölébe hajtva. Még soha senki nem volt vele ennyire kedves, általában úgy bántak vele, mint egy ronggyal, ezért most nagyon jól esik neki, hogy valaki nem löki el magától. Valószinü, hogy ezek az érzelmek nem látszódnak kivülröl és a lány mindennapos viselkedéséböl sem derül ki, de az igazság az, hogy eddig senkinek egy jó szava sem volt hozzá.* - Köszi tényleg. Nem igazán szokták kedvelni a társaságomat az emberek. *Mondja továbbra is barátságosan. Nem akar egyáltalán szomorúnak tünni. De a több napos maradás hallatán egy kaján mosoly jelenik meg arcán és egyenesen Santicorra néz.* - Örülnél ha több napra maradnék? *Szegezi neki a kérdést, ami talán egy kicsit indiszkrétnek tünhet.*

//Jégkorszak 2.//

Téma: Re: Ravenhood Birtok Szomb. Aug. 09 2008, 22:01

*Komoran hallgatja*-Akkor sem szabadna hogy valakinek ilyen szülei legyenek*mondja és közbe észre se veszi hogy a kezével a bútor szélét markolássza majd kicsit ellazul nem akar idegesnek látszani de felzaklatják az ilyen dolgok*-Elhiszem hogy rossz lehetett bár ezt a fajta dolgot nem éltem ált még soha de remélem utána már valamivel javult a helyzet. TÉnleg és utána mit csináltál?*kérdezi a szemébe közbe kiváncsiság fénye csillan meg*-Azért akkor elég jól tűrted ahhoz képest hogy nem is a te hibáid voltak egyszer nem vágtál valamivel vissza?*kérdez ikicsit hitetlenkedve bár bármit mond a lány hogy utána mivel foglalkozott a véleméyne nem fog változni akkor is kedveli, közbe hallgatja tovább el is mosolyodik egy résznél*-Én nem vagyok az emberek többsége lehet hogy ők nem kedvelik a társaságodat én más vagyok bár mondhatni egy cipőbe járuk emlékszem amikor még a szüleim éltek mindenkivel jóba voltam és most ha elmegyek az utánc szinte már hallom a kiáltozásokat hogy "ott jön az az alávaló gyilkos" *mondja és a végénél kicsit eltorzul az arca bár Santicor ténleg gyilkos de neki is megvannak a dogmái nőket és gyerekeket nem öl meg kivéve ha rászólgálnak ő ezeket a szabályokat követi és aki erre azt mondja hogy rossz azt saját kezüleg fogja megőlni de erre most nem gondol inkább próbál önfeledt lenni úgyis már régóta volt hiszen nem mindig volt alkalma olyan emberekkel találkozni akik nem féltek attol hogy mikor fogja őket megőlni azok akik a saját bugyuta gondolkodásuk miatt nem voltak képesek a dolgok mélyére nézni de Chas más úgytűnik ő meglátta Santicor igazi énjét, a kérdésre kicsit jobban elmosolyodik majd bólint közbe lefelé néz a lány szemeibe*-Igen örülnék talán nem lennék annyira magányos és azt hiszem veled mindig lenne valami témánk nomeg akkor jobban össze szokunk és elviszlek a munkáltatóhoz*mondja bár az utolsó részt már csak hozzá teszi igazábol hiányzik neki a társaság csak ezt magának se akarja bevallani node most jól érzi magát másra nem is nagyon akar gondoloni közbe tölt még egy pohárral*

Téma: Re: Ravenhood Birtok Szomb. Aug. 09 2008, 22:26

*Látja, hogy Santicor továbbra sem nyugszik bele a múltba, de Chas csak mosolyog.* - De, sokszor visszavágtam kiskoromban. Még nagyon régen. *Itt egy kicsit megakad, és tekintete a távolba réved, de aztán visszatér a jelenbe és a férfire néz.* - Szavakkal, sokszor tettekkel is, de idövel rájöttem, hogy ezzel többet ártok saját magamnak, mint a körülöttem levöknek, és ezek a visszavágások is elmaradtak. Némán türtem a dolgokat, aztán elmentem. Sokáig csak kóvályogtam, de aztán rájöttem, hogy a városban jobban meg lehet élni. *Ismét szünetet tart, közben sóhajt egyet.* - Már nem vagyok biztos benne, hogy ez jó döntés volt. Amikor Freyyába értem a mocskos, büzös utcák vártak rám, a csatornák, ahol patkányt lehetett fogni, igen azt ettem mert nem jutottam máshoz. *Hirtelen eltünik arcáról a mosoly és szemében vad tüz lobban. Ebben a pillanatban látszik igazán, hogy mennyire indulatos a nö, bár ezt jól takarja. Hirtelen felül a kanapén, lábait törökülésbe húzza és Santicor felé fordul, de ekkorra már a megszokott különös mosoly ül ki arcára.* - Sok mindennel foglalkoztam, el sem lehet képzelni, hogy a városban mennyi különbözö dolgot lehet tenni az életben maradásért. Hosszú ideig loptam, mint egy aljas tolvaj. Bazársorokon mentem végig és a figyelmetlen emberek zsebéböl elloptam a pénzt vagy épp értéktárgyaikat. *Meséli a férfinak, közben ö maga is tölt egy kis italt, a Bailey´s-böl iszik keveset, aztán folytatja.* - Sajnos néha le kellett alacsonyodnom a senkiházi utcalányokhoz. Többször kitértek kocsmákból gazdag férfiak, látszott rajtuk, hogy részegek, hát eléjük léptem. Tudtam róluk, hogy gazdagok, figyeltem a költekezéseiket, a ruházatukat. Megtettem amit akartak, de legtöbbször túlságosan beálltak a piától ahhoz, hogy képesek legyen valamire, csak ájultan hevertek én meg elvittem minden pénzüket. *Miközben ezeket mondja, hirtelen elgondolkozik azon, hogy ilyen nyitaln még senkivel sem beszélt. Ezt megmosolyogja és meglátszik rajta, hogy valamin elgondolkozott, de aztán folytatja.* - Végül megtalál egy fickó, nagyjából 17 éves lehettem akkor, magával vitt és mondta, hogy lenne egy feladata számomra. Amint kiderül, gyilkosságról volt szó. Megtettem és attól kezdve neki dolgoztam. Volt olyan, hogy megfigyeltem embereket de nem kellett ölnöm. Végül az ember meghalt, szétmarcangolták a testét, egy árokban találták meg. *Ismét kortyol egy keveset.* - Ez nagyjából fél éve lehetett. Azóta nem volt megbizóm... *Rámosolyog Santicorra.* - Na ez se semmi, még senkinek sem meséltem ilyen sokat magamról. *Leteszi az immár üres poharat az asztalra, majd kezeit a tarkóján összekulcsolva hátradöl.* - Szerintem az a lényeg, hogy legyen pár ember, akár csak egy is, akiben nagyjából megbizol Nem azt mondom, hogy feltétel nélkül, mert az szerintem naivitás, csak annyira kell megbizni valakiben, hogy ne tedd a kezébe az életedet. *Fejti ki véleményét.* - Ne hallgass az efféle beszólásokra, a gyáva nép nem tudja, hogy ki az igazi gonosz. *Szemeit becsukja és pár percig csendben marad. Aztán Santicorra emeli zöld tekintetét.* - Ebben van valami. A magány kikészit... *Állapitja meg a nö és még mindig mosolyog.* - Szivesen maradok itt. És ha már társak leszünk tényleg nem árt kicsit összeszokni meg esetleg megismerni egymást. *Jelenti ki és tölt magának még egy pohárral. Kezd kicsit sok lenni már, talán csak Chas szemein látszik ez meg, beszéde meg mozdulatai ugyanolyanok mint eddig. Viszont ö maga még nem érzi, hogy valamilyen hatással lett volna rá az ital.*

Téma: Re: Ravenhood Birtok Szomb. Aug. 09 2008, 22:55

*Figyelmesen hallgatja a nőt de nem csak amit mond hanem az arcát is közbe különösnek tarjta hogy ilyen simán bevall mindent de akkor se változik a hozzá állása ahhoz ő már tul sokat kapott hogy bárkit is lenézzen*-Eddig azt hittem nehéz életed volt most árjöttem mégnehezebb lehetett* a kezét a vállára rakja d emindjárt el is húzza ez valahogy ösztönből jött de nem akar tiszteletlen lenni inkább tovább hallgatja*-Akkor te ténleg megismerted a város legsötétebb részeit is igazad van a gyilkolás innen már ténleg a kánaán*mondja és lehajtja a fejét*-Rossz hogy ilyen a világ én még fiatalabb koromba sokszor gondoltam rá hogy majd beállok a városörséghez és családot alapítok *keserü mosollyal felemelte a fejét *-de eggyik sem siekrült Amikor a szüleim meghaltak magamba roskadtam fél évig egyedül voltam ebbe a házba magamra zártam mindent szerencsére volt étel *halkan felnevet*-A végén már saját magammal beszéltem aztán kimerészkedtem és onna nkezdődött az élet, találtam egy helyet igazábol az első és eddigi munkáltatómmal is ott talákoztam az első melók még könnyűek voltak egészen addig*itt kicsit elcsendesedik a hangja is talán megremeg ami tőle nagyon szokatlan*-Egy egész családot kellett lemészárolni, és a parancs az parancs bár jobban tetem volna ha ott és akkor ölöm meg magam*mondja itt iszik egy nagyobb kortyot nem is néz semerre szemei a távolba merednek*-Ezután már könnyen gyilkoltam valami elment belőlem a pénz számított de már nem éreztem a sajnálatot amit mindig is ugy érzem....*felsóhajt*-Hogy valami jó tűnt el talán az utolsó jó ami még volt bennem azóta minden este erről a családról állmodom és izzadva kelek fel, persze a munka ment tovább és most hol vagy? *enyhén fel cöccent*-Én vagyok a város eggyik legismertebb bérgyilkosa soha nem gondoltam volna hogy idáig süllyedek*mondja a fejét rázva de elmosolyodik*-De most már mindegy nem érdekel, az se ha mindenki a halálomra vágyik*mondja majd ismét Chas felé néz*-DE a te helyzeted még mindig százszor rosszabb volt és kár hogy ilyenek történnek*néz a lány szemébe majd bólint*-Igen fontos hogy az ember bízzon valakibe, azt hittem nem de nem igaz. Bízni kel.*Kicsit hátra dől majd megint iszik de a pohár tetejéről szemével a nőre néz majd megint végez a pohár tartalmával most már csak félig tölti a rövid kezdi végezni a munkáját és ezt kezdi ő is érezni nem bánja hogy mesélt magárol a lánynak*-Ennek örülök szívesen látlak ameddig jól esik legalább majd lesz kivel beszélgetnünk az ilyen magányos éjszakákon és érezd otthon magad én már régóta nem érzem ezt a házat annyira az othonomnak valahogy a szüleim miatt már eléggé kihalt *elmosolyodik*-De legalább most lesz benne élet aminek nagyon is örülök*mondja majd ismét Chas felé néz*-Ha akarod válassz majd szobát ha elálmosodtál bár én még nem vagyok állmos tudod elég sokáig fenn vagyok de ha te elálmosodsz csak szólj*mondja de azt már nem hogy az állmai miatt nem alszik azt még nem meri bevallani*

Téma: Re: Ravenhood Birtok Szomb. Aug. 09 2008, 23:18

*Mosolyog, még mindig. Arcáról mintha csak nem is lehetne letörölni. Amikor Santicor elhúzza a kezét, a nö hirtelen megfogja, majd közelebb húzódik egy kicsit.* - Csak addig nehéz, amig nincs életcélja az embernek. *Mondja komolyan a férfi szemébe nézve. Figyelmesen végighallgatja a történetet, majd a végén sóhajt egyet.* - Nem hangzik valami fényesen. Egy egész családot... nem semmi.. *Jegyzi meg egész halkan. A többi hallatán már nem mosolyog, egyáltalán nem, hiszen nem olyan dologról van szó, ami vidám lenne. A saját bajai hidegen hagyják Chast, söt, másé is, általában nem érdekli, hogy ki mivel küszködik vagy küszködött a múltban, de a férfi története és szenvedése érdekli, nem siklik át fölötte, mint eddig mindenen.* - Sajnálom, hogy mindezeket át kellett élned. Az igaz, hogy a város szennye rossz volt, de a sötét rémségnek is van jó oldala. Amin te keresztül mentél, nem lehetett kis dolog. Szavaidból arra következtetek, hogy nagyon szeretted a szüleidet... Nehéz lehetett az elvesztésük. *Sajnos ezt nem tudja teljesen átérezni, hiszen ö idegeneket hagyott el, nem volt senkije, akit szeretett.* - Az elsö gyilkosság után vagy megörülsz és öngyilkos leszel, mert nem birod ezt a terhet vagy pedig könnyen legyilkolsz bárkit. *Mondja a nö és észreveszi az asztalon árválkodó cigisdobozt. Kérdön néz a férfire.* - Szabad? *És ha igenlö választ kap akkor kivesz egy szálat és meggyújtja. Lassan fújja ki a füstöt, kéken kavarog fel a mennyezet irányába.* - Ne gondolj úgy erre, hogy lesüllyedtél. Ez is lehet szép, sokat keresel vele, ha jó végzed a munkát. Mégiscsak jobb mint néhány olyan állás, amivel átvered az embereket és a legnagyobb szarban hagyod öket... Akkor már jobb nekik a halál. *Érvel a munkájuk mellett, de nem tudja, hogy mennyire gondolja komolyan. Talán részben ez is a véleménye, most biztosan nem hazudik, de erröl a dologról könnye változik a véleménye. Aztán hirtelen a férfi felé fordul és mélyen a szemébe néz.* - Nem akarja MINDENKI a halálodat. *Hangsúlyozza ki a mindenki szót.* - Egy valaki biztosan van, aki nem akarja. *Ezzel saját magára céloz. Kicsit hátrébb húzódik, tovább szivja a cigit, majd megpróbál karikát fújni, de nem jön össze.* - Fenébe, ez régen ment. *Ismét ajkai körül játszadozik a ravasz mosoly.* - Bizalom nélkül csak egy roncs az ember, élöhalott, amelyik beszél, táplálkozik, de lassan elsorvad. *Hangja egészen komoly, de még mindig mosolyog.* - Köszi, kellemes ez a ház, szivesen vagyok itt. *Állapitja meg már ennyiböl, amennyire fel tudta mérni.* - Jó lenne, ha megint az otthonoddá válna. *Mondja mosolyogva, ránéz az üvegre, de most nem tölt magának, nem akar lerészegedni, de ha még sokat iszik egymás után, akkor ez könnyen megeshet.*