Ravenhood Birtok

A nyakláncon különös jelek vannak látszik rajta hogy már nagyon régi lehet valódi kurijózum egy jó árusnál akár talán 200000Nirriont is megérne de ez most nem fontos viszont a közepén mintha egy név lenne felékelve girbe gurba betükkel ez áll rajta:Thrihuran*

*Átveszi a nyakláncot és elkezdi nézegetni.* - Valójában nem igazán értek az ilyenekhez, de sokmindennel találkoztam az évek során. Szóval talán valamire rá tudunk jönni. *Kivételesen elég optimistán áll a dologhoz és máris közelebb emeli a medált és elkezdi vizsgálni. Az nem igazán érdekli, hogy mennyit érhet, most nincs szüksége pénzre. Inkább a rejély megoldásához keres kulcsot, mert az sokkal jobban izgatja. Látja a sok cirádás jelet rajta, de nem tudja mire vélni. Viszont felfedez valamiféle betűket rajta.* - Thr... *kicsit megáll, hogy tovább bogarássza a medált.* - ihu... ran.. *Végül minden betű megvan.* - Thrihuran. *Mondja ki egyben a szót.* - Nem tudom, úgy hangzik mint valami név. Talán egy helyszín vagy egy személynév... *Gondolkozik el.* - Rá kéne keresni a könyvben, hátha van valami róla. *Javasolja*

*Hallgatja Chast örül is amikor látja hogy valamire fényt derített majd a névre elgondolkozik *-Hmm Thrihuran, Thrihuran*ismételgeti majd felpattan a szeme*-Az egy hely egy mese szól róla azt mondják van egy sziget messze innen a tengeren valami hmm most nem jut eszembe a név*mondja majd keresni kezd a könyvben majd megáll Nenhorn ezaz a szigetet Nenhorn nak hívják a bökkenő csak az hohy senki nem tudja hol van*mondja kicsit elgondolozva majd játékosan megsimagatja a lány haját*mondták már hogy zseni vagy

*Érdeklődve hallgatja Santicor szavait, majd a felfedezés hallatán kicsit megörül, de öröme azonnal alább hagy, amint megtudja, hogy arról a szigetről senki nem tud.* - Hát ez nem jó hír. Méghogy én zseni? Kibogarászni még könnyű, de ilyet tudni, hogy az egy helyszín. *Elismerően füttyent egy kicsit, aztán elmosolyodik és közelebb ül a férfihoz, majd hozzábújik.* - Hiányzott már az érintésed. *Mondja egy kis sóhaj után, de aztán kicsit megrázza a fejét és visszatér a nyaklánchoz.* - Kéne érdeklődni, hátha valaki tud valamit. Fogadóban múltkor is jó infókat szereztünk. *Elmosolyodik a múltkori esetre gondolva*

-Az vagy ne is tagadd*mondja mosoylogva majd magához öleli a nőt *-Nekem meg az hiányzott hogy téged érinthesselek*mondja mosolyogva*-Jó hogy itt vagy és hogy megismertelek*mondja lágyan nincs nagy kedve elengedni. Elgondolkozik a kocsmára csak mosolyog ott ténleg lehet jó infókat kapni de neki van más ötlete is bár nem veti el ezt se*-Jó ötlet ott is körül nézhetünk ha meg esetleg nem akkor még mindig ott a kikötő talán tudunk beszélni pár matrózzal hogy láttak e eggyáltalán valamilyen szigetet akkor már előrébb leszünk*mondja komoly hangon*

*Elmosolyodik és ő sem akar kibontakozni a férfi öleléséből, mert most nagyon jól esik. Néha rátör a szeretethiány, olyankor nem akar elmenni olyan ember közeléből, akitől kedvességre számíthat.* - Rendben, majd menjünk el, de ne most. *Javasolja, mert most nincs kedve kimozdulni. Nem árt ha valami kirándulás előtt még kicsit jobban felépülnek. A férfi felé fordul és megcsókolja, aztán pedig óvatosan hátralöki, hogy elterüljön a kanapén és ő maga pedig rámászik, de ezt is csak óvatosan, hogy ne érintse meg a sebet. Miután elhelyezkedett fölötte, hosszan megcsókolja.* - Inkább majd holnap menjünk. *Mondja mosolyogva egy kis idő után.*

*Elmosolyodik*-HÁt inkább holnap lenne előnyös nem hinném hogy este találunk valakit a kikötőbe ilyenkor*mondja mosolyogva majd átöleli el is terül a kanapén majd a derekánál fogja át Chas-t majd vissza csókol*-Jól van én is ugy gondolom hogy akkor jobb*mondja majd kissé elvarászolt mosollyal nézi a nő szemeit közbe az eggyik kezét leveszi a derekárol és bele kap a nő hajába egy kicsit játszadozik vele majd megsimagatja az arcát és megcsókolja*-A fő hogy eggyütt menjünk úgy érzem nem lehet baj ha egymással vagyunk*mondja majd elmosolyodik*-Ketten rájövünk a rejtélyre

\\Új játék az előzőt még befejezzük remélemXD \\

*Lassan felébred majd körbe néz kis hijja volt hogy nem ordított*~rohadt álmok~*lassan fellélegzik nem találja Chast de gondolja majd össze futnak lehet hogy a nőnek munkája van lassan felkel majd kimegy a fürdőbe lezuhanyzik majd beáll a tükör elé kicsit még remeg a keze régen nem álmodott vagyis régen nem emlékezett rá de most megint előjött, lassan lemegy az alsó szintre majd tölt magának valami erőset és azonnal le is húzza. Nem egy alkoholista de most kellett neki utána lassan leül a kanapéra majd elkezdi olvasni a könyvet amit nemrég még bujtak mind a ketten *~érdekes nem monodm~*gondolja elhatározottan legalább tud egysmást a szigetről közbe felnéz nem látja magát de tudja hogy tutira nagyon rosszul néz ki de most nem érdekli elővesz egy cigit rágyujt majd lassan szívni kezdi közbe azon gondolkozik hogy Chas merre lehet*~remélem nem lett baja~

*Nyílik az ajtó és egy darab Chasity lép be rajta. Becsukja maga mögött és egyenesen a nappaliba siet. Nem lehet azt mondani, hogy valami jó bőrben van. Igaz, hogy otthon már lezuhanyzott, ruhát is cserélt, de nem tudta teljesen elrejteni jobb vállán és bal karján az égés nyomait. Észreveszi Santicort, és látszólag ő sincs valami jól. Közelebb lép, leül mellé és mikor épp nem szív a cigijéből, megcsókolja a férfit. Hosszasan, mintha nem is akarna elszakadni tőle. De aztán hátrébb húzódik és valami furcsa mosoly jelenik meg az arcán, amiben egy kis ördögi is van.* - Kééépzeld mi történt. Tudod, hogy valahol a várostól távol létezik egy bánya. Kíváncsi voltam rá, ezért elmentem oda. És találkoztam valami égő, foszforeszkáló szellemmel, akinek sikerült az idegeire mennem. *Meséli a tegnap történéseit. Nagyon fájnak az égés nyomok, de amikor a szívében érzett fájdalomra gondol, hirtelen eltorzul az arca. Mire erre ráébred, már kicsit késő, de helyre hozza és ismét elmosolyodik.* - De látom te sem vagy valami jól. Mi történt? *Vált halkabbra, de annál komolyabbra.*

*Amikor Chas megérkezik megkönnyebbül legalább tudja hogy a nő jól van. Vissza csókol majd átöleli egy darabig így is van majd meghalgatja a történteket*-Tudom a Shanson bánya*mondja majd hallgat tovább nem tudta hogy szellemek lakják legalábbis hallott róla de nem nagyon hitt ebbe de ha a nő is mondja akkor ideje hinni benne*-Ugye jól vagy?*kérdezi kicsit féltően majd megrázza a fejét a kérdésre*-Semmi különös csak ey álom de már kihevertem*mondja elgondolkozva közbe végig simít a lány vállán de megakad amikor észre veszi a sérülést kicsit feljebb húzza a ruhát hogy rálásson*-Ezt a szellem művelte?*kérdezi miközbe szemügyre veszi a sebet*-Ezt elláttad rendesen?*kérdezi majd lenyúl az ágy mellé ahol otthagyták a cuccokat rak rá egy kötést de előtte lekeni valami hideg anyaggal aminek nem árulja el a nevét \\ Razz

\\ amikor kész felnéz Chas arcára*-Keményebben is járhattál volna, mondjuk eddig nem hittem a szellemekbe de azt hiszem most már elkéne*mondja*-Jó hogy megúsztad*mondja megkönnyebülve*

*Az ölelést viszonozza és hosszú ideig így maradnak. Aztán a nő bólint.* - Igen az. Én sem tudtam, hogy élnek benne szellemek. Csak hallottam róla, de nem hittem el. Azt hiszem itt az ideje, hogy komolyan vegyük ezeket a dolgokat. *Mondja kicsit elgondolkozva a nő.* - Igen, ahhoz képest, amit a kedves szellem csinált... *Gondol vissza ismét a történtekre. Amint a férfi felfedezi a sebeket, elmosolyodik.* - Rám akart ijeszteni és mindenképp meg akarta mutatni, hogy ő a bánya ura. *Szólal meg még mindig mosolyogva. Mielőtt még ellenkezni tudna, Santicor elkezdi ellátni az égési sérüléseket.* - Nem láttam el, nem igazán volt mivel. *Válaszol és hagyja, hogy a férfi bekenje a vállát.* - Megölni nem hinném hogy meg tud, de azért elég fájdalmat okozott. Az a legkellemesebb, amikor az ember szívébe nyúl. *Kis fintort vág, aztán felvonja a szemöldökét.* - Álom? Hát megint előjött? *Kérdezi arra célozva, amit még régen mesélt neki Santicor a meggyilkolt gyerekről.* - Nyugodj meg, és felejtsd el. Ez volt a feladatod, meg kellett ölnöd. *Mondja és átöleli a férfit.*

*végig hallgatja Chast majd bólint*-Igen azt hiszem komolyan kell venni mondjuk én kétszer fordultam meg ott de nem találtam semmit bár ténleg elég különös a hely kisugárzása *mondja majd hallgatja tovább a fintornál kicsit elmosolyodik majd végig simít az arcán*-Figyelj szeirntem ezt felejtsd el másnem nem megyünk a bánya közelébe a szellem meg meg is poshathat ott ha annyira kedve van*mondja majd elnyomja a cigit *~le kéne tenni~*fut át az agyán az ölelésre vissza ölel*-Nem olyam egyszerü de majd megpróbálom*mondja és elmosolyodik*-Jó hogy vissza jöttél*mondja majd a könyvre néz és hirtelen eszébe jut*-Nemrég hallottam a kikötőbe nemsokára érkeznek hajók szerintem majd körbe kell kérdezni a matrózok között de arra is gondolni kell hogyha elindulunk akkor bizony magunkra leszünk utalva*mondja komoly hangon*-Nem hinném hogy ott lesznek emberek

*Kicsit elgoondolkozik, aztán megszólal.* - Mondjuk nem biztos, hogy kerülni kellene azt a helyet. Kíváncsi lennék, hogy mit tud az a szellem, csak az a hátrány, hogy nem szeret társalgásba kezdeni emberekkel... *Végül vállat von és hagyja a témát.* - Tudom, hogy nem egyszerű, de nem lehetnek állandóan rémálmaid. Jó hogy egy ideig megszabadultál tőlük, remélem ez nem válik mostantól ismét rendszeressé. *Mondja mosolyogva, aztán tekintetével követi, amint a férfi eloltja a cigit. Végül a könyvre pillant és eszébe jut a nyaklánc. Tekintetében a kíváncsiság fényével hallgatja végig Santicor szavait, majd bólint.* - Szerintem jobb lenne, ha ma lemennénk és esetleg érdeklődnénk, hogy mikor indulnak el hajók. A legjobb lenne úgy készülni, hogy viszünk fegyvereket és talán valami ételt. *Megint csak kicsit elgondolkozik.* - Mert lehet, hogy azt mondják, hamarosan indulnak, aztán nem lenne jó lemaradni a hajóról. *Jegyzi meg csendesen.* - Annyi biztos, hogy magunkra leszünk utalva, fel kéne készülni a legrosszabbra is. *Állapítja meg.* - Megtudtál valami újat a könyvből? *Kérdezi hirtelen.*

-Hát nerm tudom eggyenlőre van más dolgunk is ki kéne deriteni ezt a dolgot javaslom a könyvet és a lánct vigyük*mondja majd elgondolkozik kicsit játszani kezd a lány hajticsével bár ha idegesíti nyugodtan leállíthatja*-Nem tudom hogy nem lehetnek mindig de néha előjönnek *mondja nyugodt hangon majd feláll és elővesz egy nagy zsákot amolyan utazó zsákszerüséget majd kinyitja a szekrénykét kivesz egy Katana-t két számszerijjat hozzá való nyilakkal egy félkezes kardot és berakja a zsákba*-Szerintem kéne csinálni valami kaját is valami hodeget*mondja majd közbe az italos szekrényhez megy kivesz két egy Vodka-t , egy Wiskelyt *-Ezeket nem engedem ha te is akarsz hozni valamit csak mond és berakjuk*mondja így már csak a ruhák és az étel van vissza*-Szerintem is jobb lenen amugy azért is készítem össze mit szólnál ha ahogy kész vagyunk elindulunk talán már ma utra kellhetünk *mondja*

*Bólint Santicornak, teljesen egyetért vele.* - Persze, ezt csak akkor, ha már nem lesz mit csinálnunk és unatkozunk. *Mondja mosolyogva. A hajtincsével való játékra nem mond semmit, csak elmosolyodik, aztán feláll Santicorral együtt és figyeli, ahogy a férfi megpakolja a zsákot. Kicsit elgondolkozik, aztán arra jut, hogy neki nincs sok fegyvere.* - Talán nekem a szablyát kéne betenni, a többit mindig magamnál hordom. *Mondja a nő és kiveszi a széf szerű szekrényből az említett fegyvert és elteszi. A kését pótolja egy másikkal, amit elhozott az otthonából még régebben, a sai-k pedig nála vannak.* - Szerintem is indulhatnánk ma, sőt, ha bepakoltunk akkor most is. *Véli Chasity. Felsiet az emeletre, összeszed néhány ruhaneműt, de nem túl sokat, azokat lehozza és bepakolja.* - Ennyi elég lesz. Szerintem ha eljutunk oda, nem az lesz a legfontosabb, hogy mikor mit veszünk fel. Ha nincsenek emberek ott, azaz rendes civilizáció, akkor zuhanyzásra sem lesz sokszor alkalmunk.. *Kicsit elgondolkozik, hogy még mit kéne vinniük, de a kaján kívül nem jut eszébe semmi.* - Megyek és megcsinálom az ételt, te addig szedd össze amire még szükséged van. *Máris elindul a konyha felé.*