Sötét Romváros

A várostol elég messze lévő település valamikor mikor még Freyya épült ez a hely is lakott volt, bár a sötétség már akkor is megülte e helyet nem gondolták volna hogy az építés után tizenöt év mulva az egész helység egy hét alatt kihal, senki nem tudja mi történt de sokan az istenek bosszújának nevezik ezt. Azóta a város mint sötét árny úgy üli meg Freyya peremvidékét nappal se sokkal szebb látvány, állandó csend csak a patkányok zaja hallatszik. A levegőbe érezni a feszültséget, éjszaka viszont beindul az igazi élet nem ajánlatos ide jönni senkinek se. Nem sokan járnak ki és akik mégis vannak olyan bátrak nagy valószínüséggel sose térnek vissza hogy miért? Ezt nem tudni. Sötét kitört üvegek ,fekete elhagyatott házak, romos épületek. Egy kihalt város ez a határ Freyya és a külvilág között. Egy átkozott határ...

*Brooke véletlenül került ide pontosabban a szinházhoz akkart volna menni de még mindig nem elég erössek a szárnyai és egy légáramlat ide sodorta.*~Kellet nekem lejönni jobb lett volna ha a központban maradok.~*Mérgelödöt magában miközben probálta vissza nyerini az írányitást de nem sok sikerel.*~Ó a farncaba.~*Gondolja de már nincs sok ideje gondolkodni mert egyenesen a romoknak tart.*~na ennyit a sima leszálásról.~-Neeeee!*Sikitja és probál úgy csapodni hogy ne üsse be magát de így is sikerül szerezni jó pár karcolást és a bal kezét is elégé megzúzta. Lassan feltápászkodik és gyors a köpenye alá relyti a szárnyait.*~Remélem a sikitásomat senki nem hallota.~

*Egy sötét árny siklik keresztül a romos épületek közül, a gömbje amit magánál hozott jelzett, igen Raziel tölti be az Irrivitum vadász posztját, érzi a másik jelenlétét így sebes futással abba az irányba indul.*~a fal mögött van~*gondolja és nem is törödik ugrással a testével töri át a falat ami hatalmas porfelhővel be is törik, és lám igaza volt egy fiatal angyal van ott, Raziel nem is gondolkozik apró cikázásokkal elindul a nő felé közbe előrántja a kardját és lecsap vele maga se tudja hogy eltalál e valamit*-Meghalsz angyal*kiálltja*

*Ahogy meghallja hogy valaki a falon át tart felé gyors futásnak ered még arra sincs ideje hogy sikitson. Mikor elkezd felé futtni és a kardjával lecsap sikeresen fére ugri de így is megkarcolja a vállát.*~Na ez egyre jobb az egyik slamasztikából a másikba.~*Gondolja és közben probál ki térni a támadások elöl.*

*Nem áll meg most csak a cél lebeg a szeme előtt, megsebesítette és látja hogy fél*-még nem lehetsz túl régen az ami vagy, semmi szükség rátok*kiálltja majd hirtelen eltünik köddé válik de egy pillanat mulva már Brooke érezheti a hideg kezét a torkán majd egy erős csapódást Raziel fél kézzel feltolta a fallnak aminek nyoma is maradt azon, közbe karjával már szúrni készül*

*Nem tudja merre fusson hisz ez a lény nagyon errös nem tud ö ellene védekezni. Mikor eltünik ilyeten nézz körbe hogy merre lehet de a következö pillantban már a torkán érzi a jéghideg kezeket és tudja hogy ez ö. Fogalma sincs róla hogy mivel hozzta össze sors de most nem is ez érdekli ha nem az hogy meg meneküljön. Rúg kapál és ekkor eszébe jutt hogy van egy kis törj a derekára erösitve.*~csak érjem el. meg van!~*Gondolja mikor megérzi a tör markolatát elö rántja és bele döfi a támadojába ha csak nem elvétete.*

*A tör célba talált, elérte a hasát amibe fel is tör a vér, de nem haggya annyiba kirántja majd hátra dobja és egy vissza kezest ad az angyalnak majd elengedi, felveszi az idő közbe ledöfött kardját majd megcélozza a nyakát a lánynak és vág*

*Ézi hogy ezzel a húzzásával csak olajat öntött a tűzre.*~Sanálom Samael nem tudtam magamra vigyázni kérlek bocsás meg.~*Ez volt az gondolata amikor már érezte hogy a penge a nyakán van.*

*Egy hatalmas hegy tetején áll amikor megérez valamit, rossz sejtései vannak s fejét a forrás felé fordítja, gondolataiban keresni kezdi a helyet majd azonnal elindul a másodperc tört része alatt ott van éppen amikor a fekete köpenyes alak lecsapni készül, kezével félre veri a kardot majd a földre fekvő alakra néz*~nem~*gondolja majd a támadóra néz most felül kerekedett benne a sötét én, rohanni kezd felé mint ahogy Raziel is ezt teszi emind ketten eltünnek csak kissebb surranásokat csattanásokat lehet hallani, végül Raziel a falnak ütközik, majd a másik alak Samael oda megy hozzá és megüti, a támadó a földre kerül, Samael felveszi a kardját majd egy kíméletlen csapással levágja a fejét, aztán újra lecsap és újra,*-máskor a veled eggyenranguakkal kezdj*mondja és azonnal a fekvő test felé megy madj lehajol hozzá és a fejét a mellkasára hajtja*-Jól vagy?*kérdezi és most hálát adott hogy a lány még nem rejtette el a kilétét, lágyan végig simít a haján majd az arcán is, látja a sebeit, igaz most ő is szerzett két vágást a mellkasán de nem zavarja a sötétség most az úr és felgyógyítja így a lányra koncentráll csak*

\\Raziel a kalandod itt véget ért.\\

*Mikor egy árnyat látt aki elütti a kardot utána elájul. Akkor tér magáhozz mikor simogatást és gyengéd érintéseket érez a testén. lassan nyitogatni kezdi a szemeid de a feje és szinte minden egye porcikája fáj.*-Sajnálom.*Ennyit tud mondani és újra eszméletét veszti.*

*Megsimagatja a fejét, majd elkomorodik*~talán láz?~*gondolkozik mert valamit érez, felemeli és a karjaiba zárja Brooke-ot és úgy gondolja oda viszi amelyik helyet az otthonának nevezi a lány. A könyvtárba, gyors léptekkel elindul vele a lány házába ahol ápolhatja*

*Ismét magányos sétára indult a fogadóból. Nem tudta, hogy merre menjen, fel akart fedezni mindent, ami a várost szegélyezi. A vidámparki eset óta kicsit csillapodott a feldúltság és ismét a kíváncsiság vette át a helyet, bár a nő eltorzított arca még mindig ott lebeg a szeme előtt. A férfi nem igazán tud éjszaka aludni, talán világosságban nem is fogja látni ezt a várost vagy akár a peremvidéket. A romvárosba téved, sétál az egykori utcák porain, a beomlott házak falai mellett.* ~Furcsa arra gondolni, hogy itt régen élet vol.~ *Gondolja kissé lehangoltan. A két idegen alakot sem látta már jó ideje a kocsmában, pedig sok kérdés kavarog a fejében.*

*A férfi gyorsan csapódik mögötte a földbe a szelét érezni lehet most nem ér rá titkolózni bár szárnyait gyorsan össze zárja látja hogy itt van Salvador*~most nagyon nem kéne~*gondolja hiszenn em tudja hogy az üldözője mennyire van messze bár a történteket még mindig nem hiszi el*~lehet ki kéne tálalni a srácnak lehet előnyére vállna ameddig lehet el kell neki mondani~*gondolja komolyan majd oda megy hozzá és megfogja a vállát*-Most nyugodja meg és bízz bennem, és legfőképp ne lepődj meg*mondja majd koncentrálni kezd el kell tünniük ebből a városbol talán Vorinon is a nyomát veszti, az angyal aurája felerősödik majd egy fénycsóvával elteleportálódnak Shin Durlan városába ami pár napi járőföldre van Freyyatol ahova eleven ember nem teszi be a lábát*

*Szárnysuhogást hall a háta mögül, hirtelen azt hiszi, hogy csak halucinál vagy valami nagyobb madár vagy akár árny száguld el mellette. Azonnal a kezébe kapja a jobb combjára erősített sait és az idegen felé fordul. De amint megfordul felismeri Samaelt, egy rövid pillantást tud vetni a szárnyakra, de aztán érzi a kezet a vállán és hamarosan már máshol vannak. Ezer kérdés repül át a fején Salvadornak, fogalma sincs, hogy mi történik, bár hallott valamit New Freya történetében az angyalok harcáról, mégis most képtelen ezt felfogni.* - Mi a fene? *Semmi köszönés vagy udvariaskodás, arra valószínű, hogy nem is nagyon lenne idő. A "ne lepődj meg" felszólítás nem jött be, mert Salvador eléggé elcsodálkozott.*

*Igen, újra itt van a kihalt városban. Megfeketedett falak merednek rá mindenhonnan, de nem kell őt félteni itt sem. Fekete köpenyében beleolvad környezetébe, alig vehető észre, hogy megérkezett erre az elátkozott környékre. Oldalán kard, vállán íj, de felszereléséhez tartozik egy jatagán és egy kisebb bárd is, tehát felkészülten indult el gyilkolni. Hamarabb jött ugyan, mint megbeszélte egyik felettesével a találkozót, de még beszélnie kell Marcussal. Addig is, amíg a férfi megérkezik, hátát az egyik ház koromfekete falának dönti, hogy védve legyen, és kajánul elmosolyodik...ha minden jól megy, nem kell többet parancsra gyilkolnia, és Celth is szabad lesz. *