Sötét Romváros

*A kitáguló pupillák láttán csak magában bólint egyet. Azt viszont jó pontnak veszi, hogy a nő higgadt marad, és nem is túl kedves. Pont ilyennek gondolta azok alapján, amiket rólad tud. Csak áll némán és figyeli Lilith mozdulatait, aztán bólint a kérdésre.* - Többet tudok rólad, mint hinnéd. *Szólal meg ismét, majd egy gúnyos, akár még kegyetlennek mondható mosoly ül ki arcára.* - Ha jól sejtem hallottál már angyalokról. Bukott angyalok meg fehérek. *Az utóbbinál elfintorodik egy kicsit, aztán folytatja.* - A régi háborúról is tudhatsz egy-két dolgot. ~Ami még mindig tart, csak most több faj között.~ *Tesz hozzá gondolatban, aztán elhallgat. Leveszi köpenyét, így láthatóvá válnak szárnyai, kicsit megmozgatja azokat, aztán ismét Lilith felé fordul.* - Jó lennél bukottnak. *Mondja és mielőtt a nő bármit is tehetne, mindkét kezét Lilith mellkasára teszi, majd úgy tesz, mintha ketté akarná szakítani a nőt, de ez valójában nem történik meg, mert csak a lelkét tépi ki és tartja el egy ideig a testétől. Pontosabban addig, amíg a teste meghal. Ez nagyon fájdalmas, hiszen a lélek érzi a haldoklást, ha a testben lenne, akkor nem tudna kiszabadulni belőle, de így külső szemlélőként nézheti végig az elvérzést. Miután a nő porhüvelye élettelenül elterül a földön, Kasdaye visszahelyezi a lelket belé. Ezek után erős, vörösen izzó fény veszi körül Lilith-t, és kinőnek a kezdetleges szárnyai. Kasdaye csak egy kegyetlen mosollyal nyugtázza az átalakulást. Látja a nőn, hogy nagyon megváltozott, jelleme ezzel együtt még ridegebb lett, érzelmei még kevésbé uralkodhatnak fölötte. Teste karcsúbbá vált és testi ereje megnőtt. Egyelőre nem szólal meg a nő, csak figyeli az "újszülött" angyalt.*

-Talán.*Mondja, bár erről még mindig nincs meggyőzve. Ha valaki szkeptikus tud lenni, hát akkor Lilith igen.*
-Angyalok?*Fordul egy pillanatra a mellette álló nő felé, és alig tudja meg
llni, hogy ne hallasson egy gúnyos nevetést.* -Hallottam valamit, de nem igazán vagyok a természetfeletti híve.*jelenti ki újra csak a falat bámulva, majd fejét hátraveti és már is az égre emelkedik tekintete, megnézi azt a pár csillagot, ami fent pislákol. A következő megjegyzésre sem fordul arra.*
-Talán ahhoz elég gonosz vagyok?*kérdezi cinikus hangon. Csak most tűnnek fel neki a nő szárnyai, de a szkepticizmusán kívül semmi nem látható rajta. Valahogy még mindig nem tudja felfogni, hogy ez igaz, csak akkor eszmél rá, amikor a nő érintésére pokoli fájdalom hasít a mellkasába. *
-AAh...*nyög egyet a fájdalomtól, majd valami egészen fura történik. Kivülről kezdi látni a saját vérző testét. Nem érti miért, hogyan, de ő most...most meghalt? Aztán ismét csak teste van és te jó ég, szárnyai nőnek. A nagy felismerés mosolyt csal az arcára, gőgös mosolyt, mert sejti, hogy ezzel nagyobb erőt kap, mint emberként...és hatalma van. Amint teste átalakulása befejeződik, karjait az ég felé nyújtja, és rögtön meg is próübálja meglebegtetni szárnyait, ha már kapott abból is két éjfeketét.*
-Ezt nevezem.*jegyzi meg, de semmit nem köszön. *

*Hallgatja a nő szkepticizmusát, de nem nagyon érdekli, mert tudja, hogy ez hamarosan meg fog változni.* - Talán nem kellene ennyire elbizakodottnak lenni. *Jegyzi meg, aztán csak nézi, hogy mit is szól Lilith a szárnyakhoz. Nem vár köszönetet, sem semmi mást. A kedveskedés nem az ő műfaja és ezt fogadni sem szereti.* - Gyenge vagy még, sokat kell tanulnod. *Kezd bele a mondandójába.* - Az a legfontosabb, hogy mindig elrejtsd a kiléted, mert ha nem teszed meg vagy nem akarod megtenni, akkor végzek veled. *Szögezi le elsőként szenvtelen arccal.* - Átváltoztattala, ugyanígy véget is vethetek az életednek. *Teszi hozzá, aztán folytatja.* - Az emberek közt pánik törne ki, ha angyalokat látnának, ha közöttük vagy mindig rejtsd el a szárnyaidat. Az ellenségeid is könnyen megtalálnak, főleg ha tapasztalatlan újoncként mászkálsz. *Mondja majd egy kis szünetet tart.* - Repülni is meg kell tanulnod, a szárnyaid nem feleslegesen vannak. Azon kívül természetfeletti erővel is rendelkezel már, aminek az irányítását még nem ismered. *Felemeli jobb kezét, nem is kell erősen koncentrálnia és egy ököl nagyságú tűzgömb jelenik meg.* - A bukott angyalok eleme a tűz, elsőként azt kell uralnod. *Mondja és a tűzgömböt afelé a ház felé hajítja, amiben elrejtőzött. A ház lángra kap és percek alatt porig ég.* - Ez a tűz erősebb az emeberek által létrehozott tűznél. *Mondja, de aztán visszafordul Lilith felé.* - Érzékelésed is megváltozott, sokkal erősebb lett. Fogod tudni, hogy mikor közeledik valaki feléd, mit gondolnak a különböző fajok. *Mondja, de ezeket egyelőre hagyja.* - Elsőként a repülést kell megtanulnod. *És ugyanazt teszi, mint Damien esetében. Megfogja a nő karját és felrepül vele a magasba. Olyan jó 30 méteren elengedi a karját, ő maga pedig leszáll a földre.* - Nem foglak elkapni, szóval ha nem akarsz becsapódni, mozgasd a szárnyaidat. *El is kezdi a kegyetlen tanítási módszerét.*

-És ha nem gondolok szeretettel a " végső megnyugvásra"? Hanem inkább várom a halált, mint a legyőzhetetlen harcost?*Kérdez vissza, s ujjaival mutatja az idéző jelet, aztán még van egy kis hozzáfűzni valója, amit nem is hagy magában.*-Honnan tudod, hogy a halál után vár ránk valami? Márha rút az életünk, a halálunk miért lenne jobb? Vagy mitől?*Ahhoz képest, hogy más tervekkel jött ide a lányhoz, egész jól elbeszélgetnek a Gary//mert itt még úgy hívják// szerint hülyeségekről, mivel neki jóval később jár le az ideje.*-Darnosevben? Nem hallottam még róla, majd biztos fogok.*Az nem is csoda, hogy nem hallott róla, hiszen eddigi életében alig hagyta el Freyya-t.*-Ha pedig életünklbe kerül, akkor legalább tudjuk, hogy van valaki, aki erősebb mint mi magunk.*Gary teljes mértékben úgy van vele, hogy ha valaki képes őt legyőzni, akkor azt tisztelni kell, persze csak addig, míg ő felül nem kerekedik, de akkor már nemsok lehetősége lesz ellenének.*-Engem nem érdekel, hogy mi a szép és mi nem. Miért ne venném el tőle? Mondom, neki már úgysincs szüksége rá.*Húzza fel szemöldökét kicsit, s tárja szét karjait, s arcán olyan kifejezés látható, hogy "Talán nincs igazam?" mert neki meggyőződése, hogy igaza van.*

_________________
Er veracht allemann... Er schlagt allemann... Er töt allemann!

*A nő megjegyzésére eltűnik ajkairól a gőgös mosoly, és arca ismét merev lesz, akár egy maszk. Talán belül háborog még, mert ő biztos benne, hogy igen is ismeri a képességeit. Remélhetőleg neki is leesik majd, hogy ez korántsem így van, hisz most bukott, ami azt jelenti, hogy csupán emberi képességeit ismeri, ismerte.*
-Értettem.*Bólint, bár legszívesebben elhúzná a száját. Mindig is a maga útját járta és sosem szerette a parancsokat. De a fenyegetés az fenyegetés, nem akar a legelső nap összeveszni a feljebbvalójával, vagy hogy is nevezze. Tehát most inkább meghúzza magát, és kussol. Még van alkalma sok mindenre, attól úgysem retteg, hogy esetleg megismeri, mi az a túlvilág. Bár most egyelőre nem veszi fel a vörös köpenyt, csak mert a szárnyait próbálja mozgatni. A túzet megbámulja. Mindig is szerette nézni a lángokat, és az volt az elképzelése, hogy ha majd meghal, akkor őt hamvasszák el, mert a tűz...az közel állt hozzá mindig is. Talán egy aprócska mosoly is feltűnik szája sarkában, látva a lángoló házat, szerinte a pusztulás...az egyedi és gyönyörködtető. Szegény gondolkodása talán már kissé beteges is, bár bukottnak megfelel. Ám a következő pillanatban arra eszmél fel, hogy a nő erősen szorítja a karját és a házak fölé emelkednek. Kezdetben kissé kapálózó mozdulatot tesz a szabad kezével, meg lábaival, de annál fegyelmezettebb, hogy sikítson, vagy kitépje magát a nő kezéből. Inkább enged és hagyja, hogy a magasba emeljék. Aztán meg zuhan...most sem visít, csak nagy erőfeszítéseket tesz próbálva szárnyait mozgatni. Valamennyire sikerül is mozgásra bírnia őket, a nagy fekete tollak hasítják a levegőt, de nem elég erőtljesek a szárnycsapásai ahhoz, hogy fenntartsák, és így rövid ideig tartó repülés után nekicsattan az egyik koromfekete falnak. Felnyög, amint a földre esik, de pillanatokon belül újra feláll, és most már önerejéből emelkedik a levegőbe, a házak fölé, bár még mindig meg-meg inog és nehezen megy neki, de nem szokta feladni egykönnyen. A fájdalom mit sem számít, a cél a lényeg...hogy repüljön, még akkor is, ha félig összetöri magát, mire felszáll. És ekkor vesz észre valami érdekeset. Mintha már nem ios fájna annyira az oldala, ami előbb még szúrt. Mintha energiát nyerne valahonnan.*
-Mintha gyógyulnék...*kezd bele, de talán csak az adrenalin szintje emelkedett meg, mert nagyon el akarja élni eme rövidtávú célját? Talán kap választ a kérdésre.*

*Tudja, hogy olyan emberrel, azaz most már bukottal van dolga, aki nem szeret parancsokat teljesíteni, de nincs mit tenni, mert ha ellenszegül annak csúfos vége lehet, pontosabban lesz is. Kasdaye nem ál jót magáért ha feldühítik. Lilith arcát fürkészi a lángoló ház mellett, és látja rajta, hogy tetszik neki ez a dolog.* - Meg fogod tanulni, de nem lesz könnyű. *Mondja hidegen. A becsapódás láttán arca továbbra is rezzenéstelen marad. Tudja, hogy fáj a becsapódás. Kicsit a magasba emelkedik és odaröppen Lilith fölé, majd hamarosan már mellette van a bukott.* - Külső vagy belső sérüléseid gyorsabban gyógyulnak, mint az embereknek. *Mondja és közben elővesz egy kis tőrt, amit eddig oldalára csatolva hordott. Megfogja a nő kezét, és karjába vág, méghozzá nem csak egy kis felületes sebet, hanem elég mélyet. A seb szinte alig vérzik és hamarosan már gyógyulni kezd.* - Láthatod, hogy emberi fegyverek szinte teljesen hatástalanok ellened. *Szólal meg aztán és leszáll a földre.* - Ez nem csak a külső sebekre érvényes, hanem egy ilyen nekicsapódásra is. *De egy ellenpéldát is akar mutatni, ezért kezével egy szép kis zöld gömböt formál, majd kezét hirtelen a nő két lapockája közé helyezi, így a gömb egybeolvad Lilith testével. Az ifjú bukott hatalmas fájdalmat érez, amitől térdre rogyik.* - Az energiagömbök más hatással vannak, azok erősek. Meg kell tanulnod az energiád irányítását. Ehhez teljes mértékben a belső harmóniára gondolj, a kiegyensúlyozottságra. Próbálj meg egy egyszerű energiagömböt megidézni. *De aztán még hozzáteszi.* - Azért hogy kivédd ezt! *És egy közepes méretű világoskék izzó gömböt repít a nő felé távolabbról.*

-Értem.*bólint, amikor közlik vele, hogy a sérülései gyorsabban gyógyulnak, és amikor a nő belevág a karjába a tőrrel, alig rándul meg a szája. Fájdalmat érez, de az elég hamar el is múlik, ennél vészesebbre számított. Persze ami késik nem múlik, hiszen amint a kis zöld gömböcske hátához ér, behunyja szemeit, teste megfeszül, akár egy íj és olyan erővel harap ajkába, hogy nemsokára vér csordul le az állán. Kézfejével próbálja letörölni, de csupán csak elmaszatolja a vért az arcán, és bal kezén, mert többre nincs ideje, hisz újabb gömb tart felé. Koncentrál-koncentrál, próbálja jobb kezébe sűríteni az energiáját, mert úgy érzi, gondolja, ez a megoldás. Nem kell sok idő, és ahogy ott lebeg szárnyait néha megsuhogtatva, kezében egy aprócska zöld gömb kelektkezik, világít, és egészen dió nagyságú lesz, majd meg egy kisebb almának felel meg a mérete. De ez kevésnek bizonyul, tudja ő is...lassú volt, és a gömb is kicsi, így bár tudja csökkenteni valamennyire a felé tartó gömb erejét ezzel, nem tudja azt megsemmisíteni, és így újabb fájdalomáradat hullámzik át testén, görcsbe rántva izmait. Pupillái is kitágulnak, de újra kibírja szó nélkül. Nem üvölt, nem sikít és nem szegül ellen semminek sem, mert már tudja, hogy ha valamit el akar érni, akkor annak ára van, jelen esetben fájdalom, és testi kínok. De ő kibírja, ki ám, mert makacs és mert csak a célt látja.*

*Egyre biztosabb abban, hogy embert választott, azaz most már angyalt. Látja a nőn az önuralmat, a fájdalomtűrést. Sok olyan vonása van, ami illik egy bukotthoz és a legjobb ha megvan benne. Tudja jól, hogy Lilith hatalmas fájdalmat érez, de ezt nem mutatja ki az "újszülött". Ezt csak egy biccentéssel díjazza, többel biztosan nem, mert lesz ennél még sokkal rosszabb is. Figyeli ahogyan a kis zöld gömb kifejlődik Lilith kezében, de azzal nem megy sokra. Talán egy kicsit csökkenti az ő kék energiagömbjének a méretét, de az így is kegyetlenül belecsapódik a nő mellkasába, ezzel ismét elég nagy fájdalmat okozva.* - Elég szerencsétlen gömb volt. Erősebben koncentrálj és legyél gyorsabb. De talán először nem is ezt kéne gyakorolni. Térj ki az energiagömbök elől. *Mondja és felröppen a levegőbe. Mindkét kezéből száz-számra lövelli ki a kis fekete gömböket. Mindegyik Lilith-t veszi célba, de más és más irányból, így előre nem lehet kiszámítani, hogy honnan érkezik. A bukottnak a reakcióidejét teszteli a nő, kíváncsi, hogy milyen gyorsan tud kitérni bizonyos támadások elől.*

-Értettem.*Bólint arra, hogy gyorsabbnak és figyelmesebbnek kell lennie. Ez kevés volt ahhoz, hogy a nő energiagömbjét megsemmisítse, de ő is tudja, hogy ez volt az első gömbje. Ha akarja, akkor ennél már csak jobb lehet. Gyorsan tanul, és ez most jól jön neki. Kitérni a gömbök elől? Jók a reflexei, tehát most ezt kell latba vetnie, és azon nyomban el is kezdenek záporozni rá a kisebb-nagyobb fekete gömbök. Eléggé gyorsan repked jobbra-balra, fel-le, hogy elkerülje azokat a hatalmas fájdalmat okozó gömböket, ám némelyik mégis súrolja a testét. De most egy sem csapódik bele, mert bár ennél gyrosabb lehetne, de azért érzékeli, hogy melyik gömb kábé hol van, és el tud ugrani az útjából. Végül amikor már elfogynak a gömbök, lelassul a mozgása, és szíve eléggé hevesen ver, de nem liheg. Csak megáll a levegőben lebegve, és érzi, hogy teste kihevült, és a vékony ruhájában meg az éjszakai hidegben is melege van. De most várja a következő kihívást, mert kíváncsi, mit kell még kibírnia. Nem igazán tudja elképzelni azt, hogy az előbbi, energiagömbök okozta fájdalomnál nagyobbat is ki kellene állnia, de várja, hogy mi lesz a következő feladat, próbatétel.*

*Még megerőltetésnek sem mondható az, ahogyan a gömböket küldi Lilith felé. Ez csekélység számára, de azt jól tudja, hogy az angyalt gyorsan ki tudja fárasztani ezzel a módszerrel, így sebezhetővé válik. Hirtelen abbahagyja a gömbök záporoztatását és mintha a föld nyelte volna el, eltűnik, a következő pillanatban meg már Lilth mögött van és hátracsavarja a karját. Persze nem annyira, hogy eltörje, de azért ez is elég fájdalmas. Most már mindketten a földön vannak, a nő mozdulatlanul áll az ifjú bukott mögött.* - Jobban kell figyelned az energiádra. Nem pazarolhatsz el túl sokat arra, hogy kikerülj támadásokat, mert akkor a védekezésre már nem marad idő. *Ezt mind úgy mondja, hogy nem lazít a csavaráson.* - Látod mi történik, ha nem belülről harcolsz, nem az angyal ösztönökkel, amiket most kaptál, hanem emberként próbálsz gondolkozni. *Hangja nyugodt, ámde kemény.* - Próbálj meg most mindent elfelejteni, ami az emberekhez köt. Persze nem örökre, csak a harc során. Egyedül az angyali mivoltodra figyelj. *Mondja és elengedi Lilith-t. Megint felrepül a levegőbe, de most nem energiagömbökkel támad. Egyszerűen a saját gyorsaságára hagyatkozik. Hirtelen eltűnik a nő szeme elől, aztán a jobb oldalán tűnik fel. Nem üt, nem csap le.. még.* - Próbálj meg az érzékeidre koncentrálni. *Megint eltűnik szem elől és egy távolabbi ház felől közelít.* - A hallásodra figyelj. *A következő pillanatban meg már pont a nő válla fölött lehet hallani a hangját, még a lélegzését is érezheti Lilith.* - Az újonnan kapott megérzésedre támaszkodj. Érzed, ha valaki a közeledben van, ki tudod számítani a mozgását. *Aztán eltűnik és bal oldalról közelít olyan gyorsan, hogy nekilöki a nőt egy korhadó ház falának.* - No de persze engem nem tudsz legyőzni. Könnyebb az emberekkel kezdeni, vagy egy gyerek bukottal. *Mondja és már tudja is, hogy össze fogja hozni Damiennel, hogy harcoljanak együtt.*

- Legyőzhetetlen harcost? * Horkan fel megvetően. * - A halál nem legyőzhetetlen, még ha az élet idejének a határait sikerült is kitolni. Nem létezik örök élet, de nem mondom, hogy nem is fog. Amíg nem bizonyítják, addig nem hiszem el. És eddig tudtommal nem tették meg. * Kissé lekezelően beszél a társadalomról, mintha az ő hibájuk lenne, hogy nem létezik örök élet. De félreértés ne essék, Shaelyn tökéletesen tisztában van azzal a gondolattal, hogy meg fog halni, és tárt karokkal várja azt a percet, amikor vége lesz az életének. Azzal a biztos tudattal szeretne meghalni, hogy mindent megtett az életében, amit akart. Épp ezért harcol keményen. *
- Vannak még szerencsés emberek. * Vonja meg a vállát. Nem tudhatja, hogy mi van az élet kapuján túl, hiszen még nem járt ott. És ha majd meg is tudja, már nem fogja elmondani senkinek. Sajnos erre nincs lehetőség. Pedig nem egy ember, vagy lény szeretné. Shaelyn egy félreérthető pillantással vizsgálja meg Gary arcát. Mintha nem éppen az történne, amire számított... * - Azt csinálsz az életben, amit akarsz. Fosztogatsz, ölsz szórakozásból...Bármit megtehetsz, ami erődből telik, de egyet senki sem felejthet el. Egyszer jön majd egy olyan, aki nálunk is erősebb...És akkor nem lesz már időd megbánni semmit, amit pedig nem ártana. * Egy egyszerű pillantással rendezi el az egészet, és megborzong. A szél kezd egyre hidegebb lenni, neki pedig erősen bele kell kapaszkodnia a csukjájába, hogy el ne vigye a szél. *

_________________
Külsőre teljesen átlagos kinézete van, barna haj, barna szem. Általában kifejezéstelen arccal találod, ám több titkot rejteget, mint amennyit az arca elárul. Bizalom? Ne is álmodj róla. Inkább képzeld el. Barátság? Inkább ne képzeld el. De álmodhatsz róla.

Téma: Re: Sötét Romváros Szer. Nov. 26 2008, 21:44

*Nos igen, van akinek nem megerőltetés gömbökkel célozgatni egy bukottat, de bizony annak a bukottnak megerőltetés kikerülni azokat, főként mert fiatal, van vagy fél órás. nagy levegőt vesz, és kissé megkönnyebbülten sóhajt fel, amikor hirtelen abbamarad az energiagömbök záporozása, ám még kilihegni sincs ideje magát, már is felszisszen, amikor Kasdaye hátracsavarja váratlanul a karját. csak úgy a semmiből termett ott mögötte, és erre nem számított. *
-Értem.*Bólint, és némán tűri a fájdalmat, csupán a szemeiben tükröződik, hogy azért ez nem kellemes érzés számára. Közben azért megjegyezte, és biccent jelezve, hogy felfogta...bukottnak lenni harc közben és nem embernek, majd behunyja a szemeit, és egy ideig lehajtott fejjel áll némán ott a földön, most mintegy feldolgozza a fájdalmat, és elraktározza a mondottakat. majd egy mély levegő és felröppen, szemei mintha izzanának, és mégsem a ltására figyel, mert az csupán energiapocsékolás lenne. Csak néha megsuhogtatja a szárnyait, és most egyre jobban arra figyel, hogy mintha a belsejében egy hang irányítaná, hallja kasdaye-t, és előre tudja lassan, hogy a nő honnan érkezik. Éppen csak nem tudja még kordában tartani az erejét, nemhogy úgy irányítani, ahogy szeretné. Érzékeli, hogy Kasdaye honnan támad, de a mozgását még nem tudja kiszámítani, ezért nekicsattan az egyik házfalnak, ahogy a nő eléri. Hatalmasat esik, újabb szisszenés hallható az irányából, majd kissé tántorogva ugyan de feláll, ajkát harapva, nem akarja jelét adni a gyengeségnek. Kihúzza magát, és feltekint a nőre, most hogyan tovább?*

Téma: Re: Sötét Romváros Csüt. Jan. 22 2009, 20:01

*Földön futó lettem, szegény és egyedül. A Kenpachi klán megmaradt tagjai közül én vagyok az egyik. Csupán néhányan maradtunk meg a klánból szétszéledve a világba, de mielőtt bekövetkezett volna a teljes népirtás, ellopták a legbecsesebb kincsünket, a titkunkat, ami egy fekete dobozban van. Állítólag a dobozt itt rejtették el a sötét erők. Magát a titkot én sem ismerem, de mindent megteszek a titokért mentorom utolsó kívánságaként.
A nagy séta után hosszú katanaszerű kardomat a földbe szúrtam, és a pajzsomat rá támasztottam, majd leültem az egyik romra és néztem a Nap lementét. Még a fénye se szépítette ezt az átkozott helyet, de volt valami rokonszenves a látványban. Talán az, hogy a klán élete olyan szörnyű és nagy, mint maga a romos terület, és épp a remény villant fel akár a Nap nyugvása, de túlkésőn akartuk megragadni az esélyt a túlélésre. Most egyedül kell küzdenem a sötét erők ellen, ha csak nem hoz össze a sors valakivel, vagy valakikkel. S most várom az éjszakát, hogy nyomot fedezhessek fel az ügyemért.
Furcsán éreztem magam, az idő teltével, mintha vártak volna….*

Téma: Re: Sötét Romváros Csüt. Jan. 22 2009, 20:11

*A házak mint megannyi magas torony néz le a férfira s joggal érezheti hogy nincs egyedül, a szél lassan de biztosan feltámad és a mocsár felől felszálló köd lassan itt is megtelepszik. Nem valami kellemes dolog a város ezen részén ahol csak a belvárosból kiszűrődő némi fény ad valami képet. S a hangok se bizalom gerjesztőek. A férfitól talán húsz méterre egy főút szakasz amolyan bekötő út van. Egy táblával melyen ez áll "Freyya belvárosi negyed 5 Km" magyarán a város már nincs túl messze de mintha lenne valami más is itt. Az eggyik sikátorból különös zajok mintha nyöszörgés szakítaná meg a csendet s a szél a hangokat a férfi felé hozza. Nyöszörgő kétségbe esett hangok....*

Téma: Re: Sötét Romváros Csüt. Jan. 22 2009, 20:29

*Felfigyeltem a különös hangra, ami a szél suttogásában szállt. Szépen feltámaszkodtam, felraktam a hátamra a pajzsot és a vállamra rakva tovább folytattam az utam a belváros fele, de a hang nem akart elhalkulni, mintha követne romról romra. Az a nyöszörgő hang egyre jobban idegesített, de nem hagyhatom szemem elől a missziómat. A nyüszítő hang mellett szárnycsattogásokat hallottam.*
- Oh ne, a hangból ítélve valami nagy lényről lehet szó.
*Követve a hangokat egy alsó csapást végeztem hátra fele. Egy nagy homályt láttam repülni, amit a sötét égben eltévesztettem. Ha jól bele gondolok, több száz is lehet belőle, de az idegesítő hang nem hinném, hogy egy nagy szörnnyé lenne.*