* Halk, sietős léptek zaja, talár susogása töri meg a feszült csendet. Egy kis kaparászás hallatszik az egyik kőtömb mögül, de Shaelyn ügyet sem vet rá. Bő csuklyája alól rémült barna szemekkel tekint körbe, s a tokból előkerülnek a szablyák. A csukylát lefújja a szél a fejéről, így kivillanak a barna fürtök, de meg sem kíséreli a helyén tartani. Egy pillanatra elhal a kaparászás, majd visító patkányok futnak el a lába előtt. Halkat sikkant, majd újra megnyugszik kicsit, s egy térképet vesz elő. Úgy tűnik a legendás romváros kellős közepén ácsorog az egyik fa alatt, ahonnan halk motoszkálás sivít a csendbe.
Sötéten felpillant, majd nagyot sóhajt. Egy kulacs kerül elő az egyik nagy zsebből, amit alaposan megvizsgálva, az egyik kőmaradványra rak, s onnan vizitálja meg, hátha felfedez rajta valami lukat, de a nedvesség bizony nem onnan árad. Egy apró bájitalos fiola ontja magából a folyadékot, eláztatva Shaelyn talárját. A leányzó szitkozódva hajítja el az üres üvegcsét, majd a talárját kezdi vizsgálgatni. Az ital lukyat égetett rajta, így egy lukacska tátong most a zsebe helyén. A kulacsot meghúzza, s az már csak a másik zsebében kap helyet. Csuklyáját a szemébe húzva folytatja útját... *

* Egy cseppet megrázza a fejét, majd fülel. Szívesen tivább indulna, de valami nem hagyja nyugodni. Félreértés ne essék, a kislány nem fedezte fel a háztetőkön közlekedő leviatan-t, de ha az ösztönei nem csalnak, akkor nincs egyedül. Talán csak a patkényokra, talán a baglyokra lett figyelmes. Egy lesujtó pillantást vetne saját magára, de mivel ez fizikailag képtelenség, így beéri egy elégedetlen morrantással.
Ekkor viszont egy furcsa hang hasít a csendhez szokott fülébe, így nem csoda, ha a megpördüléssel együtt egy behúzott nyak is éktelenkedik a lányon. *
- Szép estét. * Mormogja a maga csendes kis hangján, majd jobban szemügyre veszi az embert, aki láthatóan csak ember volt, vagy talán még az sem. * - Nem hinném, hogy egy magamfajta lányra fájna bárkinek is a foga. * Jegyzi meg egy kicsit éles hangsúllyal. * - A fiatalság nem takarja a belső tudást. * Válaszol erre a kérdésre is igen egyszerűen. Meg kell hagyni jó érzéke van az előtte állónak ezekhez, ugyanis a csuklya alatti személyek életkorát nem valami könnyű megállapítani. *

* Hát igen. A férfiak egyik kedvenc szórakozása, hogy ijesztgessék azokat a nőneműeket, akik hozzájuk hasonlóan a harcos életet választották. Valaki puszta irigységből teszi ezt, hiszen elképzelhető, hogy egy nő diadalmaskodik egy férfi felett, és mindenki azt gondolja, hogy egy pasinak ez nagyobb szégyen, mintha egy hím győzte volna le. Pedig nagyot téved mindenki, akinek ilyen gondolatok járnak a fejében. Attól még, mert a gyengébb nemnek tartják őket nagyobb erőre is tehetnek szert, mint két férfi együtt véve... *
- Ha eltűnök? Akkor eltűnök. Ha meghalok, akkor pedig meghalok, nem értem mi ezen a kérdés. * Sóhajt egy nagyot, és kissé lejjeb ereszti a szablyáit, az utóbbiakat látva me, hiszi, hogy meg fogja támadni, ha pedig igen...Akkor védekezik. A gond az, hogy nem tudja mekkora ereje van, és ez elég idegesítő tud lenni a maga módján. *
- Tudod teljesen mindegy mit néz ki az ember a másikból. Ez nem változtat semmit azon, hogy mennyit tud az illető. * Vonja fel egy pillanatra a szemöldökét. Az ő logikájából kifolyólag meri azt gondolni, hogy az előtte álló férfi az oldalára csatolt összes fegyverrel tud harcolni, ha arra kerülne sor, és nem csak azért vannak nála, hogy cipelhesse őket. *
- Közölném veled, mielőtt még jön az a három férfi, és kifosztotok, hogy az egyszerű szablyáimon kívül aligha tudtok valamit ellopni tőlem. És az, hogy félek-e igen érdekes kérdés. A dolgaimat nem féltem, nem hordok magamnál semmiféle értékes kincset. De mint mindenki más, a fegyverem nélkül csak pusztakezi harcban lenne esélyem. * Egy apró mosoly szerűség fut át az arcán...Ritka dolog az ilyen. * - Shaelyn Ermengarde Mossel. És ha lehet a Shaelyn nevet használd, és hanyagoljuk a többi bugyuta becenevet. * Biccent neki egyfajta köszöntésképp a neve elhadarása után. Nem egyszer megfordult a fejében a névváltoztatás, eléggé unalmas minden bemutatkozáskor elsorolni a szinte kiejthetetlen neveit. * - Hát te? * Ez a kérdés talán kissé udvariatlannak tűnhet, de nem tehet róla, hogy nem szeretné megütni a barátságos hangnemet egy idegennel szemben. *

- Ha félek a haláltól, az azt jelenti, hogy nem akarok meghalni. Márpedig egyszer mindenki meghal, akár akarja, akár nem, és véleményem szerint jobb szeretettel gondolni a végső megnyugvásra, mint menekülni előle, és foggal körömmel kapaszkodni e világi rút életünkhöz. * Hiába nem egy nagy tudós, ennyit még ő is tud. Könyvekből? Ugyan...Tapasztalat sajnos. A szülei olyan eszmék szerint éltek, hogy a halál egy ellenség, amit le kell győzni. Shaelyn viszont az új generáció, nem fogja hagyni, hogy egy ilyen bugyuta gondolat nyomja rá a pecsétjét egész életére. *
- Darnosev-ben születtem, de már két éve elhagytam az otthonom* Rövid, tömör válasz, még nem ismerik egymást, így nem csoda, ha többet nem szeretne elárulni magáról. * - Meg lehet, de csak egy harc után tudhatjuk meg, igazunk volt-e, és az lehet, hogy az életünkbe kerül. Különben is...Lehet, hogy egy izomkolosszusnak tűnő ellenfél mégsem olyan erős, mint amennyire látszik. Volt már rá példa. * Magyarázza. Sajnos még a családja nevelte bele a kioktató hangsúlyt, ami most egy kicsit elő is tolakszik, de ő pár köhintéssel elnyomja. * - Nem szép dolog kifosztani a halottakat. Csak ha nagyon nagy szükséged van a dolgaira, mondjuk a szomjan halás veszélyezteti az életed. * Csóválja a fejét. Ő sem szentéletű, különben nem nézne ilyen hidegen...De annyit ő is tud, hogy ha valamit nem szeretne, ha vele is megtennék, azt ő sem teszi meg, csak nagyon indokolt esetben. De ahogy nő, tapasztalatot szerez, rá kell majd egyszer jönnie, hogy bizony az a vélekedés nagyon nagy naivságra vall. *