Sierran Színház

*Elmoslyodik, látja a lány reagációját*-Nem kell aggódni nincs senki a közelbe legalábbis nem hinném*mondja mosolyogva majd bólint*-Szóval akkor remélem segítettem és eldöntöd mit szeretnél bár személy szerint az iskolát ajánlanám ott még tanulhatnál is valamit egy kocsma nem gyerekeknek való hely*mondja komoly hangon miközbe a területet páztázza*-No akkor eljösz velem a vározsba elmegyünk a fogadóba eszel valami normálisat*mondja közbe végig néz a lányon*-Eléggé sovány vagyok fogfadok hogy nem is eszel rendesen*mondja bár hangjába csak szimpla megállapítás érződik majd egy lépéssel közelebb megy a lányhoz*-Nem hinném hogy itt szeretnél maradni éjszalkára ki tudja mi vetemedik erre felé itt nincsenek akik meghallnaák ha sikítasz vagy ha valami baj van. Szóval velem tartasz?*kérdezi egy bíztató mosoly keretébe*

*Egy pillanatra kizökken előbbi gondolataiból.*-Nem nagyon zavar, hogy van-e erre valaki rajtunk kívül vagy sem.*Ez igaz is. Hiszen nem teljesen attól fél, hogy jár erre bárki is. Hanem szimplán csak a sötétségtől, mint minden gyerek. Csak nála ez erőssebb, legalábbis ha kint van. Talán mert tudja, hogy nem úgy mint más gyereknél az ő apja nem fog odarohanni ha felé. Lassan körülnéz és a további szavakra csak bólint. Nem igazán szeretne itt maradni ha már így elhúzódott az idő. Milyen kedves! először beilyeszti: "Ki tudja mi vetemedik erre" aztán meg bíztatóan mosolyog? Alapból utálja a sötétséget hát ha még ilyet mondanak neki. " Ki tudja mi vetemedik erre".*~Itt nincsenek akik meghallanák ha sikítasz~*Előre is köszöm ezt az informásiót. Főleg mert Lea így csak kíváncsibb lett. Nem volt elég bajom így is vele? *~Szóval vele tartok?~*-Azt hiszem...*Motyogja és még egyszer körbenéz.*-Még is miféle lények vannak erre?*Szorosan Marcus mellé húzódik. Nem mintha bízna a férfiben de jobb mint itt egyedül maradni. Inkább megpróbál benne bízni. Ahogy elindulnak észrevétlenül belekapaszkodik Marcusz kabátjába. Talán érzi a férfi talán nem. Nem is érdekes. Mindenesetre egy lépéssel sem marad le. Bár kicsi lábai megnehezítik a dolgát.*

*Elmosolyodik*-No ez a beszéld akkor menjünk*mondja és elindulnak közbe érzi hogy valaki fogja a kabádtját és lassít is Marcus a léptein majd a kezét nyújtja hogy ha a lány akarja fogja meg, közbe persze válaszol a kérdésére*-Nos elég sok állat merészkedik be ide a vadonba nem találnak élelmet és elég veszélyesek is vannak köztük mint a farkasdémon vagy a Detrox azokkal még én se szívesen találkoznák ritka agresszív egy bestiák és akkor még nem beszéltem arrol ami a városon kívül lakik ott aztán vannak fenevadak*mondja nyugodt hangon*-Ezért ha fürge karmos lépteket hallasz azonnal szedd a lábad ha már látod a szemüket akkor mondhatni lehet késő*fejezi be majd azért elmosolyodik*-De ne aggódj itt vagyok álltalába észreveszem a vészt és jelen pillanatba az éjszaka sötétjén kíül semmi nincs itt csak mi ketten*mondja nyugodt hangon azért ö is folyamatosan páztázza a terepet*-Nos a fogadó felé jó?*kérdezi egy elhagyatott ház mellett*

*Egy vörös köpenybe burkolózó karcsú alak tűnik fel a színház közelében. Méltóságteljesen lépked, bár méltóság benne már nincs egy szemernyi sem, nála csak a cél a szent az eszköz bármi lehet. Amint az épület közelébe ér, letelepszik a földre és lehúzza fejéről a csuklyát. Most már látni lehet, hogy egy nőt rejt a vörös lepel, éjfekete haja enyhe hullámokban omlik alá a vállára, sápadtnak mondható fehér arca szinte világít a félhomályban. Szépnek szép, de a szemében villogó kegyetlenség nem illik ebbe az összképbe. Amint elhelyezkedett a földön, egy kisebb erszényt húz elő a köpeny alól, és elkezdi számolni a mai bevételét. Ezt is lopta, mert ebből él...áldozata meg most keresheti nem csak a pénztárcáját, hanem a lányt is akit az ágyába akart vinni. Gonosz mosoly játszadozik Lilith ajkain erre a gondolatra, majd amint végzett, feláll és útnak indul a belváros felé...kezd késő lenni, és ideje lenne szállás után néznie...ami jelen esetben azt jelenti, hogy visszatér a fogadóba a szobájába, és kipiheni a mai nap fáradalmait.*

*Marcus érkezik a város ezen részére. Pontosabban ,már itt is volt jó ideje csak terepfelmérésen. A nőt amikor meglátta elindul felé bár akkor még nem tudja hogy az e csak amikor lehúzza a csukját a fejéről*~különös nem ismerem~*gondolja bár nem tudja mit csinál de nem is az ő dolga de ha megint egy őrülte l hozza össze a sors aki a peremvidéken próbál szerencsét akkor jobb ha szól neki*-Üdv Válaszol nyugodt hangon majd kijön a sötétből*-Éjszakai séta? a Külvárosba?*kérdezi körbe nézve eggyelőre csak felméri a nőt*-Gondolom feltünt önnek is hogy eléggé üres hogy így mondjam

*Nem ijed meg, amikor az ismeretlen férfi ráköszön...pontosabban nem látszik rajta, de tudja, hogy ott a köpenye alatt a kése, és le meri szúrni ezt is. Különben sem őrült ő, csak egy kém, akinek van kiegészítő állása...avagy másodállásban zsebtolvaj is néha. Sajnos ez már az életévé vált, nem igazán tudott leszokni róla.*
-Jó estét.*Köszön vissza mosolyogva. Jó színész, nem kell ám neki mindent elhinni, de elég élethűen csinálja...mintha csak szívből jönne az a mosoly.*
-Ó, már hazafelé tartok.*válaszol.*
-Csak néhány ügyet el kellett intéznem.*Óvatos, óvatos. Sejti, hogy a férfi nem itt lakik, tehát vagy ő a célszemély...vagy tényleg csak a véletlen műve, hogy találkoztak. Bár jobban megnézve nem emlékszik az arcára.*
-Hát eléggé üres, meg ködös...de megszoktam már.*Válaszol. Elvégre aki itt nő fel, az ismeri a környéket, mint a tenyerét, Lilith nem téved el itt csak úgy, sőt sehogy sem. *
-Különben Hope vagyok...Hope Goldberg. És nem kell engem magázni.*Az igazi nevét nem nagyon árulja el, mert senkiben sem bízik meg a látszat ellenére. Jobb kezét felemeli, így lecsúszik arról a köpeny, és látni lehet vékony, csupasz karját, majd mutatóujját végighúzza a férfi állán, és fejét oldalra dönti.*
-Nem vagyok én annyira koros.*mosolyog, és arra vár, hogy a férfi is bemutatkozzon. Lehetséges áldozat? nem, most ehhez nincs már kedve. Fáradt, és csak a fogadóig akar elérni. Majd talán a közeljövőben...ha még találkozik vele.*

*Körbe néz*-Erre felé lakik itt nincsenek nagyon lakott házak*mondja egy kissebb mosollyal bár sejti hogy a nő csak valami miatt jött ki ide bár azt nem tudja mi miatt kell egy embernek ide tévedni dehát ő is erre jár ezért nem is nagyon gondolkozik a dolgon*-Mindig is az volt legalábbis mióta én élek azóta az bár ha azt veszük akkor nem is volt oly rég*mondja elgondolkozva hiszen maga sem idős a bemutatkozásra biccent bár az "újj húzást" nem tudja mire vélni de kicsit különösnek tartja de sebaj azért ő is bemutatkozik*-Marcus Zendor*mutatkozik be közbe azon gondolkozik mit kereshet egyedül itt a nő bár azt sejti hogy biztos nem védtelen ha már egyedül kimerészkedett jönni ide így azért tudja hogy jobb óvatosnak lenni*

-Nem is mondtam, hogy errefelé laknék.*jegyzi meg, és még mindig mosolyog.*
-Csak akadt egy kis dolgom itt a külvárosban.*folytatja, és közben összehúzza magán köpenyét, bár attól sem lesz melege.*
-Örvendek Marcus.*fogadja a bemutatkozást. Most kivételesen nem információt kell szereznie, már eldöntötte, nem fog rámászni. Talán egy másik alkalommal...bár ehhez nincs kedve. Igaz, néha a cél érdekében, van kedve, nincs kedve, sok mindent megtesz. De minek cselekedni, ha nincs cél. *
-Amúgy merre tartasz?*kérdezi látszólag fesztelenül. Fáradtsága és kedvtelensége most a álarc mögött marad, még mindig van ereje mosolyogni, és azt mutatni, hogy igazán örül az ismeretségnek. Tulajdonképpen a lelke mélyén nagyon is antiszociális és bizalmatlan, de ezt nem mutathatja...egy kémnek nem szabad. És most már ölni sincs kedve, pedig azt azért néha tudja élvezni...A vér és a fájdalom látványa tud igazi mosolyt csalni az ajkaira, mert akkor azt érzi, hogy no lám, nem csak ő szenvedett. Viszont most csak az tudná jobb kedvre deríteni, ha visszaérne végre a fogadóhoz.*

*Bólint közbe egy kis mosoly kúszik a szájára*~kiváncsi vagyok milyen dolga akadhatott itt a semmi közepén de sebaj nem fogok kérdezősködni~*gondolja hiszen a nyomozáshoz túl fáradt amugy sem üti bele az orrát másoik dolgába a kérdésre kicsit megremeg*-Ja bocs vissza a városba aztán haza majd*mondja kicsit össze szedve a gondolatait majd közelebb lép*-És te merre tartasz ha a város felé akor mehetünk eggyütt egy darabig*mondja majd ha jó a nőnek akkor elindulnak*-Amúgy hogy hogy csak így egyedül erre?

*ha kérdezősködne, sem jutna sokra, mert Lilith óvatos, még a nevét sem árulta el. Marcus Hope Goldberg néven soha nem fogja megtalálni ,hiszen az igazi Hope már régen a Grave town-i temetőben alussza örök álmát.*
-A belváros felé indultam...arra lakom.*válaszol. Közben azon gondolkodik, merre lehet az a "haza", ha nem a belvárosban. Talán a családi házaknál? Mindegy, senkivel sem akar közelebbi kapcsolatba kerülni, mint ahogy régen az anyja sem akart vele jóban lenni. *
-Nem kell engem félteni...voltam katonai kiképzőben.*szemrebbenés nélkül hazudik, mint mindig. Kém, és csak közelharcot tanult az utcán. Ám azt jól tudja, a gond csak az, hogy ha az ellenfél a három lépés távolságán kivül van, akkor ő halott ember. Ám akiket eddig eltett láb alól, azok sose mentek ennél messzebb tőle, nem volt nhéz dolga...mindig elég neki az a két kés a csizmája szárában. Az a meglepetés, amit támadásai okoznak elég ahhoz, hogy ölni tudjon, nem kell erőfölényben lennie.*

*Elneveti magát*-Hát nem is féltelek amugy akkor mehetünk eggyütt egy darabon*mondja és ha minden igaz akkor el is indulnak egy ideig a férfi csendben van*-És sokszor szokott kijárni ide a romvároshoz?*kérdezi kicsit kiváncsian*-Nem valami fenkölt hely bár ha valaki egyedül akar lenni annak megfelel*mondja komoly de derűs hangon miközbe egyre jobban közelednek a város felé*-Akkor gondolom a fogadó felé mehetsz jól sejtem?

-Amikor muszáj. Amúgy a külvárosban nőttem fel, nem ismeretlen ez a terület sem.*Persze. Miután árva lett, még a Francis-sel való találkozás előtt az utcán élt vagy két évet és errefelé is mászkált néha. Közben azért elindul ő is Marcus mellett.*
-Néha el kell intéznem ezt-azt...*Sejtelmesen mosolyog. Inkább akkor jár erre, ha nem hivatalos ügyeit intézi.*
-Hát egyedül lenni megfelel, de általában találkozom valakivel, ha kijövök.*Ha nem muszáj, akkor nem jön erre, emlékezteti a gyermekkorára, pedig ő legszívesebben elfelejtené az első 17 évet, az utóbbi kettő nem tudta érte kárpótolni.*
-Igen. Ott lakom.*mosolyodik el, majd fejére húzza a csukját. Őt amúgy sem ismerik itt sokan...de megszokta, ha az ember mindig más néven mutatkozik be...Ki gondolná, hogy Lilith Balckdawn a fogadó. ból az a Hope vagy Sarah, vagy Annabell, vagy ki tudja kicsoda, akit az áldozatai megismertek. *
-Na és te mit keresel erre? Első látásra azt mondanám katona vagy.*néz végig a férfin. Ha már megkérdezték, sokat jár-e erre...hát legalább kérdez valamit. Semmi kedve a beszélgetéshez, de belenevelte az élet, hogy ne legyen goromba. Színészkedik, de jól csinálja.*

-Értem*mondja közbe bólint tudja hogy nem mindenkinek könnyű régebben ő is így volt azóta már lassan eltelt pár év és sikerült felépíteni a világát*-Igen. Mindenkinek vannak elintézni valói*mondja mosolyogva közbe észre veszi hogy a nő kicist leplezetten beszél de ma lehet szerencséjére nincs olyan kiváncsi hangulatba, majd elmosolyodik a lány majdnem eltalálta*-Nem teljesen katona. Semmi közöm a városörséghez. FEjvadász vagyok *mondja egy kisebb mosollyal majd ravaszul megcsüválja a fejét*-hát el kell intéznem egy két dolgot most megyek én is haza mert elintéztem*mondja mosolyogva*

*Neki is megvan a saját világa most már...csak épp az a baj, hogy túl sok a hazugság a színészkedés. egyelőre még nem igazán érzi jól magát így.*
-Óh, azért közel jártam.*mosolyodik el.*
-De az nem jár túl sok veszéllyel? vagy van társad?*kérdezi látszólag kíváncsian. Mintha ő épp egy teljesen nyugalmas munkával rendelkezne...amelyik pillanatban leleplezik, azonnal ki van mondva a halálos ítélete. Ha nem a célszemély végez vele, akkor a szervezet uszít rá bérgyilkost, mert veszélyes lehet egy felfedezett kém.*
-Óh, értem. Merre laksz, nem igazán tűnsz ismerősnek. Vagy csak a foglalkozásod miatt sokat utazol te is?*Feltételezi. Nem ismer fejvadászokat, csak még pár kémet, meg egy-két bérgyilkost és katonát. Most tényleg kíváncsi.*

-Közel végül is hasonló mostanába a munka*mondja egy kissebb mosollyal majd megrántja a vállát elvégr eitt veszéllyel jár már az is ha az ember kilép az ajtón. Soha nem lehet tudni hogy mi történik az emberrel*-Igazábol az élet maga is veszélyes ez csak egy kis plussz veszély *mosolyodik el miközbe haladnak tovább a férfi a csillagokat nézi amik ma is előbujtak bár nem annyira*-Hát nem is nagyon mászkálok a belvárosba mostanába más dolgaim is vannak amugy valamivel északra a központtól a családi házaknál fenn a hegyen*mondja komoly hangon majd megrázza a fejét*-Elég sokat utazok de szerencsére mindig még aznap hazatérek de hát ez a munkával is jár bár gondolom te is így vagy ezekkel