GraveTown-i Temető

*Amikor a bogarakat lesöprik magukról még több állat jön ezuttal patkányok az ajtó mögül még jobban lehet hallani a vinnyogásukat, de aki igazán kiváncsi az bemegy. A lyukon semmit nem lehet látni inkább víz szagot érezni nem lehet tudni hogy tiszta e mert itt is áporodottság szag van. A levélbe ez áll*-Én ki megfejtettem az idő útját megtaláltam az ösvényt mi megmutatja a jövőt*a maradék szöveg nem éppen érthető de ekkor történik valami az út min lejöttek berobban nem tudni miért talán a szél megmozgatta az öreg földet. Ha ezt mind elakarnák lapátolni napokba is eltellhet így csak egy út van hátra. Előre az ajtó felé. BÁr lehet elérnének valamit az ordítozással de ez nem biztos elvégre mostanság ki jár temetőbe??*

*Vízszagot érez oda bentről meg hangos cincogást hall.*~Hmm víz... és ugyan olyan büdös ha nem még büdösebb van odabent.~
-Remek...*Motyogja a patkányok láttán, de nem mondhatnám, hogy különösebben felizgatja magát a látványon. Látott már patkányt, döglött állatot. Sőt fiatal kora ellenére még halott embert is. Szóval néhány patkány csak nem rémíti meg. Persze csak ha nem harapnak a bokájába. De azt meg minek tennék?*~Bemenjek? ~*Bár most úgy tűnhet de nem sokáig gondolkozik. Mind ez hihetetlen gyorsassággal fut át az agyán. Mérlegel gyorsan majd dönt. Talán már megint túl heves és nem töpreng eleget a helyzeten. Sem a következményeken... csak gyorsan és felületesen. Fránya kíváncsisága ugyanis eltompítja már megint a félelem érzetét.
Meg sem hallja, hogy mögötte felolvassák a levelet vagy papírt. Az ajtóval most sokkal jobban el van foglalva, mivel nem lát semmit úgy érzi itt az ideje beljebb lépni. *~Na most rúgjam ki az ajtót vagy nyissam ki óvatosan?~*Mindenesetre ez egy jó kérdés. Hiszen ha kirúgja érheti a bent tartózkodókat a meglepetés ereje. Ha egyáltalán van bent valaki.*~Ha viszont óvatosan megyek be akkor engem fog meglepni lehet egy ütés ereje~*Így hát az utóbbi mellet dönt és egyszer csak kirúgja az ajtót majd hátrébb ugrik. De mivel semmi sem támadja le rögtön lassan elindul az ajtó felé és belép.*

*Egy vékony, fekete köpenyes alak sziluettje rajzolódik ki a félhomályban. Tuatha az, elindult megnézni anyja sírját.Ha levenné a csukját, látni lehetne szép, ám mogorva arcát, szépen ívelt vörös száját, mély barna szemeit és hosszú barna haját,melyet ezúttal is befont. Este van már, a füvön harmat csillogna, ha egy felhő nem takarná el a napot. Lassan halad előre ismeretlenek hantjai között, ám valami neszre lesz figyelmes. Kardja markolatát szorongatva kezdi kémlelni a temetőt.*

*A temető vasrácsai között sétáll mostanába kicsit megint kijön a peremkerületre körbe nézni már régen nem volt erre de ahogy látja nem is változott sokminden*~ugyan az a sötétség ugyan az a szag, a halál mint mindig most is itt van~*cikáznak át a gondolatok a fején ahogy lassan sétáll a sírok között próbálgatja leolvasni ki is feküdhet itt. Majd egy másiknál megáll egy darabig nézi tudja kik vannak itt majd gyorsan tovább áll. Egy nőt pillant meg a sírok között*~nocsak egy magányos utazó?~*gondolkozik majd úgy dönt közelebb megy*-Szép estét*köszön elég hangosan a nőnek,*

*A félhomályban éles szeme rögtön kiszúrja a közeledő alakot. Minden bizonnyal férfi az illet?. Tuatha nem ijed meg, nem ismeri a félelmet, annyi mindent élt már meg, hiába, hogy csupán 20 éves. Kezét továbbra is kardja markolatán nyugtatva, mozdulatlanul áll helyén. Semmi nem mutat arra, hogy nem ember lenne... És ha fejvadász is, ő nem fél. Az alak egyre csak közeledik felé, majd ráköszön.*
-'estét. *Válaszol a maga mogorva módján. Nem kedveli a társaságot és ezt ki is mutatja, bár egyelőre nem támad...*

*Elmosolyodik bár lehet a nő nem látja majd hanyagul háttal neki vetődik az eggyik sírkőnek és végig méri a nőt*-Nyugalom nem akarok semmi rosszat nem vagyok utonálló*mondja csendes hangon, közbe körbe néz a temetőbe laikus szemmel nézve ez egy természetes hely de Marcus sose volt megbékélve a halálllal*-Még nem láttam a városba esetleg újonnan jött?*kérdezi kis kiváncsisággal bár miután elgondolkozik hogy tíz évig nem volt Freyyaba nem, biztos hogy midnenkit ismer így akár ő is simán tévedhet*

*Tuatha lát mindent, még a mosolyt is az idegen arcán. Na jó, nem mindent, de az érzékei az utóbbi két évben, amit a szülei házában töltött el egymagában, rendkívül kiéleződtek. Felfigyel minden apró kis neszre és a legkisebb mozdulat sem kerüli el a figyelmét. Látja a férfi mosolyát, de ő nem mosolyog, ugyanolyan mogorva marad és ugyanolyan bizalmatlan. Őt a holtak nem zavarják, annál inkább az élők. A bátyja az egyetlen ember, akiben bízni mer, mindenki mást elutasít. Az eltelt 20 évben sok mindent megtanult az emberekről és sok mindent átélt, így nem óhajt újra keresztül menni azon, hogy becsapják, meg egyebek. Nem hiába lett magányos farkas. Ő is végignéz a férfin. *
~Nem tűnik útonállónak, de nem árt az óvatosság. ~*bemutatkozni meg nem fog. Nagyon is az az érzése, hogy egy fejvadásszal hozta össze a sors, elvégre az idegen túl nesztelenül mozgott és ez mintha rutin lett volna nála. Egy közönséges halandó ennyire nem hangtalan...Amúgy meg nem fél, minek azt? Ha kell, meg tudja védeni magát, nem feleslegesen tanult harcolni az elmúlt évek során. A köpeny miatt talán nem látszik, de izmos és erős, a kardját meg tudja forgatni és meri is. *
-Itt lakom.*válaszol ismét szűkszavúan és mogorván. Nem részletez. Az idegennek amúgy is mi szüksége tudni, hogy egy régi házban él a város szélén, elhagyott környéken és egyedül. Bár több mint 10 évet töltött a belvárosban a nénjénél, de azért ő sem látta még a férfit soha életében.*
-Én sem láttam még magát. *jegyzi meg. Nem kérdez, de ha a férfi akarja, akkor kiolvassa a mondatból, hogy ez lényegében azt is jelenti, hogy "Esetleg máshonnan jött, vagy itt él a városban?"De hát Tuatha ilyen, és ezen nincs mit csodálkozni egy ilyen világban. *

*Látja hogy a nő nem éppen a beszédesebb fajtábol való de ezen nem lepődik meg mostanába nem nagyon találkozik boldog emberekkel talán úgy igazán még soha se, felnéz az égre látja a sötétséget elvégre majdnem mindegy hogy reggel vagy éjszaka van a homály megüli a várost és lehet az egész világot, közelebb megy pár lépéssel közbe végig néz a temetőn*-Áh szóval városi,*mondja nyugodt hangon elvégre nem szokott félni senkitől tudja ha meghal akkor már úgyis vége minden földi szenvedésnek de nem hinné hogy a nő gyilkos lenne bár szokott tévedni de nem így képzelné el, nomeg meg is tudja magát védeni elvégre még régen ő is a Grincore-ban tanult meg mindent*-A városiak közül csak kevés van akik ismerik egymást nem törődnek mások bajaival. Lehet jobb is így elég sok dolog történik ami miatt az ember megtanulja hogy csak magára számíthat*mondja elgondolkozva a monologot igazábol csak magának de eléggé fennhangon ahhoz hogy a nő is halhassa, nem zavarja a hangos gondolkozás*-mondjuk jómagam csak pár hónapja tértem vissza a városba de mondhatni ahol eddig jártam az se volt sokkal rosszabb hely mint ez*mondja kicsit derüsebb hangon, lehet kicsit groteszkül hat egy temetőbe de ami a szívén az a száján*

*Tuatha talán soha életében nem volt boldog. Kiskorában mindig félt valamitől, most hogy már nincs benne félelem, a bizalmatlansága lett úrrá rajta. Tudja, hogy lassan ebben a kényszerű, de önkéntes magányában, megkövül a szíve, mégsem tesz semmit ez ellen. Néha, amikor álmatlan éjszakákon a külvárosi kis házban ágyán ülve hallgatja az éjszaka vad hangjait, feltör lelke mélyéről a társ utáni vágy, de ehhez már túlontúl megszokta a magányt. Nekidől ő is egy sírkőnek, és kardja markolatát elengedve jelzi, nem fog támadni. Nem gyilkos. Ha ölt is, nem kedvtelésből ölt, hanem önvédelemből. Most meg egyelőre nincs mitől tartania, nem érzékel a férfi felől támadási szándékot. Bár ki tudja, lehet nagyon jó színész is, de többnyire a szemek nem hazudnak és a lány vele szemben jó emberismerőnek bizonyult az évek során. Nem egyszer mentette meg ez a képessége az életét. *
-Itt születtem.*jegyzi meg.*
-Most már eggyel többet ismerek.*tényleg nem egy társas lények lakta város ez. Aztán nagy nehezen enged kicsit arca mogorvasága és bemutatkozik.*-Amúgy Tuatha vagyok.

*tesz még pár lépést majd egy viszonylag magas sírkőnek támaszkodik köpenyét hátra veti közbe kezeivel hátul megtámaszkodik majd a nőre néz*-Marcus Zendor*mutatkozik be ő is eszébe jutott hogy nem is mutatkozott be de mostanába nem is volt sok alkalma, az ismerősei közül vagy nagyon kevéssel találkozik vagy már meghalltak.Az utóbbibol van a több, de a férfi inkább nem gondol a multra . úgy gondolja a túlsok emllékezés ölni is képes, így a mának él*-Jómagam is törzsgyökeres vagyok ismerek ár helyet errefelé de nem mondhatnám hogy túlzottan sok jó emlék köt ide, talán csak egy kettő ami miatt vissza tértem, bár amikor elhagytam a várost úgy tíz tizenkét éve még nem mondhatni hogy ennyire hogy is fogalmazzak*elgondolkozik a szavakon elég nehéz megfogalmazni de azért folytatja*-hogy ennyire sötét hely lett volna*mondja bár tudja hogy ez a város már régóta a halál és fertő otthona , mint maga az egész világ de akkor valamivel még mindig jobb volt most már nem*-És ön mivel tengeti a mindennapokat ezen a helyen,?*kérdezi puszta kiváncsiságbol bár nem hinné hogy a nő a békésebb munkák között válogatna inkább valami katonai szervezet de mindenképpen fegyverforgató munka lehet bár nem mondja hiszen utál találgatni főleg hogy van amikor mellé nyúl a dolgoknak*

-Tuatha Siobhain.*egészíti ki a bemutatkozást. Se mosoly, se "örvendek", semmi olyan, ami fölösleges szerinte.A nevét kevés ember tudja, és kevesen ismerik, többnyire csak néhány katonai szervezet, ahol néha besegít valamit és azok, akik nagy ritkán megbízzák egy egy egyén levadászásával. *-Harcművészetet tanítok, főként kardforgatást...és néha levadászok egyéneket, ha valamelyik katonai szervezet megbíz.*Közli, majd végignéz a férfin, és újra megszólal. *-Fejvadász, ha jól gondolom. Igazam van?*Szinte biztos benne, hogy Marcusnak ez a foglalkozása. Másképp miért lenne ilyen hangtalan? *
-New Freya amióta csak élek, ilyen hely volt, bár meglehet, hogy most talán veszedelmesebb és sötétebb város, mint régen.*rántja meg a vállát. Neki mindegy. Akkor is harcolnia kellett az életben maradásért, most is. Számára szinte semmi nem változott. Most is ugyanúgy undorodik a fertőtől, mint régen, és most is ugyanúgy hányingere van, ha gyilkol, mint két éve, amikor kezdte. *

*Elmosolyodik de ez inkább amolyan felismerős mosoly volt mégsincs benne semmi rossz*-Áh szóval tanár másodállásba pedig bérgyilkos*mondja mosoylogva, majd látja hogy a nő végig méri közbe bólint a kérdésére*-igen az vagyok legalábbis ezt a szakmát gyakoroltam. Mondjuk úgy hogy megbízott személyek likvidálása illetve vissza hozatala de ha elgondolkzok a munkánk nem sokmindenbe különbözik*mondja lágy hangon, közbe bólint a nő szavair*-Freyya mindig is ilyen volt szerintem nem volt boldog város mióta felépült, legalábbis én akit ismerek mind menekül,*kicsit elcsendesedik*-Sokan azt hiszik van jobb hely de tévednek nincs. Ez az eggyetlen nagyváros és azt hiszem a sötétség otthona, elég sok vidéket megjártam és csak eggyetlen várost láttam*ezeket a szavakat hallkabban mondta*-Ami hasonló Freyyara de oda nem mentem be valahogy mintha nem evilági hely lenne*mondja közbe elgondolkozik de rájön hogy nem túloz, a másik város ténleg nagyon furcsa volt, mintha ömlött volna belőle a halál*

-Bérgyilkos...*töpreng el a szón.*-Hm...így is lehet mondani, bár én úgy szoktam hivni ezt a foglalkozást, hogy katonai ügyintéző. Így mégsem hangzik annyira véresnek. *undorodik az emberöléstől, de mivel jó fegyverforgató, ezért ezt végzi.*-És másodállásban tanár...pontosabban harci kiképző.*Hát igen. Tanoncokat oktat fegyverrel való harcra. *
-Én nem mozdultam ki innen szinte soha, legfeljebb a hegyekig mentem.*jegyzi meg.*-De itt mindenfelé a sötétség az úr.*Sehol nincs boldogság, öröm, szeretet. Mindenki üldöző vagy üldözött, bujdosnak az emberek egy jobb élet reményében, de hol van itt jobb élet? Az egyetlen dolog, aminek örülhet, ha örülhet, az az a tény, hogy él. Bár kérdés, hogy életnek lehet-e nevezni azt, ami itt van?*

*Elgondolkozik*-Talán így értelmet kap a kifejezés és nem is neheztelek senkire aki ilyesmiből él emlékszem régen több embert öltem meg mint ahányat öleltem mondanom sem kell a végére már kiégtem most csak akkor ölök ha feltétlen szükséges*mondja majd az égre tekint*-Kiváncsi vagyok mióta ilyen ez a hely, s miért csak egy város van, elég sok helyet megjártam de több száz mérföldnyire sincs város csak néhány elvétett kissebb falu de semmi más. Kiváncsi vagyok mi okozta ezt*mondja elgondolkozva eddig nem nagyon elmélkedett ilyesmint lehet most éppen itt van az ideje*-A jobb életet attol függ hogy veszük. Itt jobb mint kint, biztonságosabb de igaza van itt vagy üldözött az ember vagy üldöző főleg mióta elkezdődött a mészárlás és még nem tudják kik a tettesek, elég sok tömegsírt találtak az utobbi két évbe*jegyzi meg*

-Undorodom a gyilkolástól...de ez a feltétele annak, hogy kiképz? lehessek és undorodom ett?l az egész várostól. És tudja mi a legutálatosabb? Amikor nem elég elvágni a torkát az áldozatomnak, hanem le kell fejeznem, mert a feletteseim bizonyítékot óhajtanak.*mondja ki a gondolatait hangosan. Nem egyszer hányt már, miután gyilkolt. Lassan egy gép lesz, de amig a parancsokat teljesiti, a bátyja családjának nem esik baja. Csak ez lebeg el?tte,a saját élete nem fontos. Ö nem ölelt soha senkit úgy, mint nö, az egyetlen ember, aki fontos neki, az a bátyja.*
-Nem tudom, miért lett ilyen a város? Én már igy ismertem meg. *A mészárlások említésére még az eddiginél is komorabb lesz. Az a szörnyüség idegessé teszi, félti Celth-et és a családját.*